Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-07 / 1. szám

KAPUTELEFON NŐSTÉNY PÓK TAVAKYRtfl M­CCM AR ABT TÉMA­K Mielőtt az írógépemhez ültem volna, hosszú ideig gondolkodtam azon: milyen jelzőt is használhat­nék észbeli képességeim jellemzé­sére? Végül is megtaláltam a leg­megfelelőbbet: azt hiszem, nyílt eszű gyerek vagyok, vagyis a sze­rénytelenség nélkül állíthatom — nyitva az eszem mindenféle tu­dás befogadására. Éppen ezért megbántva érzem magam, hogy a bézból (baseball, amerikai labda­játék) esetében ezt kétségbe von­ják. Évekkel ezelőtt megkértem egy sportügyekben jártas kollégámat: magyarázza el nekem, hogyan játsszák a bézbólt, mert én nem értem. — Hát igen — felelte elgondol­kozva —, az európai ember szá­mára ez a játék teljesen érthetet­len ... Azt válaszoltam, hogy európai ember létemre — vagy talán ép­pen ezért — sok mindent megta­nultam a történelem és az én tör­ténelmem folyamán, talán ezt is sikerül megértenem, megtanulnom, ha úgy, istenigazából nekidarálom magam. — A bézbólnak nagyon bonyo­lult szabályai vannak — folytatta a kollégám, de akkor már láttam az arcán: sose fogom megtudni tőle, hogyan játsszák azt a nya­valyás bézbólt. Vagy azért, mert nem bízott bennem, az intelligen­ciámban, vagy azért, mert ő sem tudta. Azóta már többször láttam — moziban, televízióban — részlete­ket különböző bézból-mérkőzések­­ről, de nem lettem okosabb, mert a filmkockákat rendszerint ilyen szövegek kísérték. — Ez a furcsa ide-oda szalad­gálás a pályán, amit önök most látnak, a bézból. Hogy milyen sza­bályok szerint folyik a játék, azt talán sose fogjuk megtanulni, de Amerikában nagyon népszerű. Vagy azt mondják, hogy: — A bézból túlságosan kompli­kált játék. Legalábbis nekünk, ma­gyaroknak Tehát: sose fogjuk megtanulni, hogyan kell játszani a bézbólt, mert ez a játék az európai ember számára teljesen érthetetlen, ne­künk, magyaroknak, túlságosan komplikált, de Amerikában na­gyon népszerű. Ebben maradunk. Megható történetet olvastam az újságban: egy idős angol hölgy a bankjára hagyta egész vagyonát, mert — mint a végrendeletében megírta — a bank mindig figyel­mes volt hozzá és törődött vele. Ez a példa is bizonyítja: érde­mes figyelmesnek lenni, érdemes törődnünk egymással. Istenkém, hány humoreszket írtam én már ez ügyben! Hányszor figyelmez­tettem a világot, a világ lelkiisme­retére apellálva: ne legyünk kö­zönyösek! Az emberek igénylik a szeretetet! Én például naponta elmegyek egy­­ OTP-fióküzlet előtt, és látom, hogy odabent szorgalmasan dol­goznak a tisztviselők, verik az írógépet, kimutatásokat készítenek, számolják a pénzt, de még egy­szer sem jött ki hozzám senki, hogy megkérdezze: — Hogy van, szerkesztő úr? Nincs szüksége egy kis pénzre? Ez az, ami hiányzik: a figyel­messég, a törődés, a szeretet. Nem mondom, a pénz is jól jönne, de nem ez a lényeg. A pénz csak szimbólum, nagyon kedves szim­bólum, amivel sok mindent ki le­het fejezni, el lehet mondani ... Hát akkor miért nem mondják el? Addig mondják, míg nem ké­ső! Éppen ezért figyelmeztetem az OTP-t, ha nem változtat a ma­gatartásán, ha továbbra is ilyen kérésért törődik velem, rám ne számítson. Egy vasat sem fog örö­kölni tőlem. S akkor aztán megnézheti ma­gát! Divatos szó manapság a „vissza­fogott”. Olvastam már visszafogott szí­nészi játékról, visszafogott rende­zői munkáról, visszafogott stílus­ról. Ez a szó: „visszafogott”, tu­lajdonképpen azt jelenti, hogy nem harsány, nem kiabál, nem ordít, nem kihívó, nem feltűnő. Ez a dolgozatom is lehetett vol­na valamivel harsányabb, vagyis mulatságosabb, de én írás közben nagyon ügyeltem arra, hogy a stí­lusom „visszafogott” legyen, mert az sokkal előkelőbb. Nem akarok dicsekedni, de tel­jesen egyedül fogtam vissza. A csupasz két kezemmel. Még most is izomlázam van. Mikes György MAXI — Mondd, fürdőruhában is fogsz szeretni? A RHODESIAI PIRAMIS Tót Gyula rajza - Kérem New Yorkot! - Ahogy gondolja, Smith úr, felőlem így maradhat az építménye akár az örökkévalóságig!

Next