Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-07 / 1. szám
KAPUTELEFON NŐSTÉNY PÓK TAVAKYRtfl MCCM AR ABT TÉMAK Mielőtt az írógépemhez ültem volna, hosszú ideig gondolkodtam azon: milyen jelzőt is használhatnék észbeli képességeim jellemzésére? Végül is megtaláltam a legmegfelelőbbet: azt hiszem, nyílt eszű gyerek vagyok, vagyis a szerénytelenség nélkül állíthatom — nyitva az eszem mindenféle tudás befogadására. Éppen ezért megbántva érzem magam, hogy a bézból (baseball, amerikai labdajáték) esetében ezt kétségbe vonják. Évekkel ezelőtt megkértem egy sportügyekben jártas kollégámat: magyarázza el nekem, hogyan játsszák a bézbólt, mert én nem értem. — Hát igen — felelte elgondolkozva —, az európai ember számára ez a játék teljesen érthetetlen ... Azt válaszoltam, hogy európai ember létemre — vagy talán éppen ezért — sok mindent megtanultam a történelem és az én történelmem folyamán, talán ezt is sikerül megértenem, megtanulnom, ha úgy, istenigazából nekidarálom magam. — A bézbólnak nagyon bonyolult szabályai vannak — folytatta a kollégám, de akkor már láttam az arcán: sose fogom megtudni tőle, hogyan játsszák azt a nyavalyás bézbólt. Vagy azért, mert nem bízott bennem, az intelligenciámban, vagy azért, mert ő sem tudta. Azóta már többször láttam — moziban, televízióban — részleteket különböző bézból-mérkőzésekről, de nem lettem okosabb, mert a filmkockákat rendszerint ilyen szövegek kísérték. — Ez a furcsa ide-oda szaladgálás a pályán, amit önök most látnak, a bézból. Hogy milyen szabályok szerint folyik a játék, azt talán sose fogjuk megtanulni, de Amerikában nagyon népszerű. Vagy azt mondják, hogy: — A bézból túlságosan komplikált játék. Legalábbis nekünk, magyaroknak Tehát: sose fogjuk megtanulni, hogyan kell játszani a bézbólt, mert ez a játék az európai ember számára teljesen érthetetlen, nekünk, magyaroknak, túlságosan komplikált, de Amerikában nagyon népszerű. Ebben maradunk. Megható történetet olvastam az újságban: egy idős angol hölgy a bankjára hagyta egész vagyonát, mert — mint a végrendeletében megírta — a bank mindig figyelmes volt hozzá és törődött vele. Ez a példa is bizonyítja: érdemes figyelmesnek lenni, érdemes törődnünk egymással. Istenkém, hány humoreszket írtam én már ez ügyben! Hányszor figyelmeztettem a világot, a világ lelkiismeretére apellálva: ne legyünk közönyösek! Az emberek igénylik a szeretetet! Én például naponta elmegyek egy OTP-fióküzlet előtt, és látom, hogy odabent szorgalmasan dolgoznak a tisztviselők, verik az írógépet, kimutatásokat készítenek, számolják a pénzt, de még egyszer sem jött ki hozzám senki, hogy megkérdezze: — Hogy van, szerkesztő úr? Nincs szüksége egy kis pénzre? Ez az, ami hiányzik: a figyelmesség, a törődés, a szeretet. Nem mondom, a pénz is jól jönne, de nem ez a lényeg. A pénz csak szimbólum, nagyon kedves szimbólum, amivel sok mindent ki lehet fejezni, el lehet mondani ... Hát akkor miért nem mondják el? Addig mondják, míg nem késő! Éppen ezért figyelmeztetem az OTP-t, ha nem változtat a magatartásán, ha továbbra is ilyen kérésért törődik velem, rám ne számítson. Egy vasat sem fog örökölni tőlem. S akkor aztán megnézheti magát! Divatos szó manapság a „visszafogott”. Olvastam már visszafogott színészi játékról, visszafogott rendezői munkáról, visszafogott stílusról. Ez a szó: „visszafogott”, tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem harsány, nem kiabál, nem ordít, nem kihívó, nem feltűnő. Ez a dolgozatom is lehetett volna valamivel harsányabb, vagyis mulatságosabb, de én írás közben nagyon ügyeltem arra, hogy a stílusom „visszafogott” legyen, mert az sokkal előkelőbb. Nem akarok dicsekedni, de teljesen egyedül fogtam vissza. A csupasz két kezemmel. Még most is izomlázam van. Mikes György MAXI — Mondd, fürdőruhában is fogsz szeretni? A RHODESIAI PIRAMIS Tót Gyula rajza - Kérem New Yorkot! - Ahogy gondolja, Smith úr, felőlem így maradhat az építménye akár az örökkévalóságig!