Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-07 / 1. szám

SÚLYOS ESET TAPASZTALT FELESÉG - Ne törődj vele! Bolha az, csak te csinálsz belőle elefántot! 41 lvMN­W­ A szomorú, de tény, hogy a nyáron ki­­fosztották az új lakótelep legszebbik házá­nak egyik lakását. A hit­vány betörő kesztyűben dol­gozott, ujjlenyomat sehol sem maradt a lakásban. A rendőrség néhány hónap múltán csüggedten meg­szüntette a nyomozást. Ek­kor vette kezébe az ügyet Stopp Gedeon, a jeles mes­­terdetektív. Nem telt bele egy hét sem, és a tettes, Raffai B. Orbán kézre ke­rült. Mielőtt azonban val­lani kezdett volna, kéréssel fordult a Mesterhez: — Hogyan jött rá, hogy én vagyok a tettes? Eskü­szöm, óvatosan dolgoztam! — Megnyugtatom önt — kezdte a Mester —, hogy hibátlan munkát végzett, még egy karcolást sem ej­tett. Ujjlenyomat sem ma­radt a lakásban. Tökéletes munka volt, el kell ismer­nem, ön tanulmányozta a lakást, ahogy ez igazi szak­emberhez illik, és jól tette. Megállapította, hogy a tu­lajdonos hónapokra külföl­di turnén jár, decemberben érkezik haza. Csakhogy el­követett egy hibát, amiből az látszik, hogy nincs ma­radéktalanul tökéletes be­törés. Elfelejtette tanulmá­nyozni a házmestert. Maga, Raffai, a házmester miatt bukott le. — A házmester miatt? — kérdezte emet csodálkozva —, hiszen a színét sem lát­tam! — A sóhaj nem használ. De nekem nem kerülte el a figyelmemet, mint magá­nak, hogy a szóban forgó épület házmestere a leg­lustább, a legtrehányabb ember az egész város­részben. Nem söpri a jár­dát, nem mossa fel a lép­csőházat, nem tisztítja a lif­tet, s legfőképpen nyár óta nem mosta le a lépcsőház ajtajának bejárati üvegét, amelyet mindenki meg­érint, ha be akar lépni, mert a kilincs június óta hiányzik. Maga mikor tört be, Raffai? — Augusztusban. — Látja, június előtt kellett volna. Feltétlenül június előtt. Az üvegajtó a betörés idején már felért egy vendégkönyvvel, mert annyi ujjlenyomat volt rajta, ahányan beléptek. Raffai B. Orbán álla le­esett a csodálkozástól. Amikor minderre rájöt­tem — folytatta Stopp Ge­deon —, már csak olvas­ni kellett a vendégkönyv­ben. Ott voltak az üve­gen a lakók ujjlenyoma­tai, beleértve a nagymamá­kat és a gyerekeket. Meg­találtam a postásét, a vil­lany- és gázóra-leolvasóét, a nőlakók lovagjaiét. Kiér­tékeltük az agglegények hölgyismerőseinek ujjle­nyomatait. A házmesterét már ritkábban találtuk meg. Megtaláltam egy Nagymező utcai szabónő, a körzeti kezelőorvos, a ke­rületi gyermekorvos ujjle­nyomatát és a magáét, Raf­fai. A többi már gyerekjá­ték volt. Nagy csönd telepedett kö­zéjük. A történetnek vége. Raffai B. Orbánból a düh csavarta ki a kérdést: — És az a lusta házmes­ter legalább megütötte a bokáját? — Nem. Jutalmat kap. A nyomravezető jutalmát. — Hiába, felügyelő úr — mondta csendesen Raffai —, nemcsak a jó pap, hanem a jó zsivány is holtig tanul. Legközelebb már akkor fel­húzom a kesztyűt, amikor leszállok a villamosról. — Csakhogy, barátom — fejezte be a beszélgetést a Mester —, maga kifelejti a számításból, hogy a jó nyo­mozó is holtig tanul. Mire maga kikerül a lakat alól, a maga ujjlenyomatát már a villamoson kezdem ke­resni. Mert nem szabad el­felejtenie, hogy a villamo­son sem takarítanak. Szűts István KÁLVÁRIA SZÁZADUNK ROMANTIKÁJA 4 — Csak itt próbáljunk átvergődni, utána már minden osztályon felüli lesz. I QQ ISQQCSOQD ICJ03333 fa 030CŰD ogooüűQ! iHüIULnQQ1iGaDQOOOf oaa03űQ ? 3000QQJC r -I Ipüsaol üjjjüuuLtíDai isOBcoosai - ;ál“-LúQ203^pOODDŰOOO| ip n .1 n D fl 3J30C300C10 ^^aadSQűocaoaao /Á^köasűaooűOQOD jücoociodoo űOQOQOODDO Y+J h su^codoodoo laaaoooovoa L'JjoiíaDüO)

Next