Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-07 / 1. szám
SÚLYOS ESET TAPASZTALT FELESÉG - Ne törődj vele! Bolha az, csak te csinálsz belőle elefántot! 41 lvMNW A szomorú, de tény, hogy a nyáron kifosztották az új lakótelep legszebbik házának egyik lakását. A hitvány betörő kesztyűben dolgozott, ujjlenyomat sehol sem maradt a lakásban. A rendőrség néhány hónap múltán csüggedten megszüntette a nyomozást. Ekkor vette kezébe az ügyet Stopp Gedeon, a jeles mesterdetektív. Nem telt bele egy hét sem, és a tettes, Raffai B. Orbán kézre került. Mielőtt azonban vallani kezdett volna, kéréssel fordult a Mesterhez: — Hogyan jött rá, hogy én vagyok a tettes? Esküszöm, óvatosan dolgoztam! — Megnyugtatom önt — kezdte a Mester —, hogy hibátlan munkát végzett, még egy karcolást sem ejtett. Ujjlenyomat sem maradt a lakásban. Tökéletes munka volt, el kell ismernem, ön tanulmányozta a lakást, ahogy ez igazi szakemberhez illik, és jól tette. Megállapította, hogy a tulajdonos hónapokra külföldi turnén jár, decemberben érkezik haza. Csakhogy elkövetett egy hibát, amiből az látszik, hogy nincs maradéktalanul tökéletes betörés. Elfelejtette tanulmányozni a házmestert. Maga, Raffai, a házmester miatt bukott le. — A házmester miatt? — kérdezte emet csodálkozva —, hiszen a színét sem láttam! — A sóhaj nem használ. De nekem nem kerülte el a figyelmemet, mint magának, hogy a szóban forgó épület házmestere a leglustább, a legtrehányabb ember az egész városrészben. Nem söpri a járdát, nem mossa fel a lépcsőházat, nem tisztítja a liftet, s legfőképpen nyár óta nem mosta le a lépcsőház ajtajának bejárati üvegét, amelyet mindenki megérint, ha be akar lépni, mert a kilincs június óta hiányzik. Maga mikor tört be, Raffai? — Augusztusban. — Látja, június előtt kellett volna. Feltétlenül június előtt. Az üvegajtó a betörés idején már felért egy vendégkönyvvel, mert annyi ujjlenyomat volt rajta, ahányan beléptek. Raffai B. Orbán álla leesett a csodálkozástól. Amikor minderre rájöttem — folytatta Stopp Gedeon —, már csak olvasni kellett a vendégkönyvben. Ott voltak az üvegen a lakók ujjlenyomatai, beleértve a nagymamákat és a gyerekeket. Megtaláltam a postásét, a villany- és gázóra-leolvasóét, a nőlakók lovagjaiét. Kiértékeltük az agglegények hölgyismerőseinek ujjlenyomatait. A házmesterét már ritkábban találtuk meg. Megtaláltam egy Nagymező utcai szabónő, a körzeti kezelőorvos, a kerületi gyermekorvos ujjlenyomatát és a magáét, Raffai. A többi már gyerekjáték volt. Nagy csönd telepedett közéjük. A történetnek vége. Raffai B. Orbánból a düh csavarta ki a kérdést: — És az a lusta házmester legalább megütötte a bokáját? — Nem. Jutalmat kap. A nyomravezető jutalmát. — Hiába, felügyelő úr — mondta csendesen Raffai —, nemcsak a jó pap, hanem a jó zsivány is holtig tanul. Legközelebb már akkor felhúzom a kesztyűt, amikor leszállok a villamosról. — Csakhogy, barátom — fejezte be a beszélgetést a Mester —, maga kifelejti a számításból, hogy a jó nyomozó is holtig tanul. Mire maga kikerül a lakat alól, a maga ujjlenyomatát már a villamoson kezdem keresni. Mert nem szabad elfelejtenie, hogy a villamoson sem takarítanak. Szűts István KÁLVÁRIA SZÁZADUNK ROMANTIKÁJA 4 — Csak itt próbáljunk átvergődni, utána már minden osztályon felüli lesz. I QQ ISQQCSOQD ICJ03333 fa 030CŰD ogooüűQ! iHüIULnQQ1iGaDQOOOf oaa03űQ ? 3000QQJC r -I Ipüsaol üjjjüuuLtíDai isOBcoosai - ;ál“-LúQ203^pOODDŰOOO| ip n .1 n D fl 3J30C300C10 ^^aadSQűocaoaao /Á^köasűaooűOQOD jücoociodoo űOQOQOODDO Y+J h su^codoodoo laaaoooovoa L'JjoiíaDüO)