Ludas Matyi, 1974 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-03 / 1. szám
EGY, KETTŐ... Vannak elnyűhetetlennek tűnő témák. Ilyen a Rózsadomb étterem átépítése. Először a Vadászati Világkiállításra (tetszenek még emlékezni, mikor volt az?) ígérték a megnyitását. Azóta néhányszor már mi is megkérdeztük ezeken a hasábokon: meddig húzódik még az átépítés? Soha nem fogytak ki a válaszok az ígérgetésből, biztatásból, fogadkozásból: három hónaponként jelöltek meg újabb és újabb dátumot a nyitásra. Időnként nyilatkozatok kaptak szárnyra, az illetékesek szép szavakkal ecsetelik, milyen is lesz az új, az átalakított Rózsadomb. Majd egyszer. Hogy mikor, azt már végképp nem lehet tudni. A beruházóknak és a kivitelezőknek a Rózsadomb bezárása óta eltelt negyvenöt hónap nem volt elég az átalakításra. Úgy látszik, nem engednek a negyvennyolcból! Lehet, hogy meg akarják dönteni az átépítés amúgy is tisztes hazai rekordját? Mi mindenesetre azért szurkolunk, hogy ne sikerüljön nekik. Részt vettem nemrég egy vállalati nyugdíjas ünnepségen. (Azért nem írom meg a vállalat nevét, mert a példa nem csak róluk szól, máshol is tapasztalható olyasmi, amit én most szóvá teszek.) Az ajtóban ketten fogadták a kedves kis öregeket. Az egyik átadott nekik egy kis csomagot (kávé volt benne és csokoládé), a másik az orruk alá dugott egy ívet, írják alá, hogy átvették a szerény kis ajándékot. Igazán kedves dolog, ha egy vállalat időnként megemlékezik régi dolgozóiról. És ha némi kis ajándékkal is meglepi őket, az felettébb jó dolog. Az ilyen figyelmesség elismerésre méltó. De nem elismervényre. Miért kell nekünk mindig, mindenről papír? Az ünnepség után volt egy kis műsor is. Remélem, a végén nem kértek arról is átvételi elismervényt a kedves öregektől?! -r. REKLÁM ÉS VALÓSÁG Az „1973 Téli Könyvvásár” című 28 oldalas tájékoztató 19. oldalán így reklámoznak egy váci vonatkozású új könyvet. HOLL BÉLA: 200 ÉVES A VÁCI NYOMDA Magyar Helikon 96 oldal, papírkötésben 90 Ft A Tipográfiai sorozat következő tagjaként jelenik meg a XVIII. század végén fontos szerepet játszó váci nyomdák történetét feldolgozó, gazdagon illusztrált kiadvány. EZZEL SZEMBEN A VALÓSÁG: 1) A könyv címe: A KÉTSZÁZ ÉVES VÁCI KÖNYV 2) Terjedelme: 128 oldal 3) Ára: 80 forint 4) A sorozat címe: Magyar tipográfia 5) Aki a könyvet elolvassa, tanúskodik, hogy a váci nyomdák a XIX. században is fontos szerepet játszottak, s szerepük jelentős ma is, a XX. században. Papp Rezső Vác KENYÉR-GOND Tanyán élünk, kenyeret kedden, csütörtökön és szombaton szállít hozzánk a vajai ÁFÉSZ péküzeme. De milyet? Legtöbbször másnapos, néha két, sőt háromnapos kenyeret kapunk. A friss kenyér nagyon ritka, még a fehér hollónál is ritkább erre mifelénk. Ha már úgyis csak két-három naponként szállítanak kenyeret nekünk, legalább a szállítás napján legyen friss, és ne szárítsák a boltokban kéthárom napig. Azt hiszem, jogos az igény, mi is szeretnénk néha-néha friss kenyeret enni! Kovács László Ófehértó, Liget tanya 14z olvasó megkérdezi... ... miért nem lehet kapni egyetlen szaküzletiben sem lapos végű varrógéptűket? Miért csak olyan vastag tű kapható, amelyikkel kitűnően lehet varrni zsákot vagy posztót, de finomabb anyagokhoz egyáltalán nem használható. ... miért nem gyártanak már szódabikarbónát pasztilla alakban is? Nem gondolnak arra, hogy sokszor van olyan helyzetben az ember, hogy nincs kéznél víz és kiskanál a por bevételéhez, de egy pasztillát könnyen le tudna nyelni?! ... hol lehet kapni egy balos tea-tűzhelyet? Augusztus óta a környéken minden üzletet végig jártam, mégsem találtam, hol keressem? (Kérdezi: Nemes Gáborné, Balatonfüred, Horváth Ádám u. 90.) ... miért nem intézkedik a szentesi városi tanács, hogy állítsák vissza a vasúti átjárót Berekháton? Miért kell az ott lakóknak egy kilométert kerülni, ha be akarnak menni a városba? KÉT PANASZ A VOLÁN CÍMÉRE 1. VAN BUSZUNK, MÉGIS GYALOGOLUNK Mogyoróska kiesd község a zempléni hegyek között. A világgal egyetlen kapcsolata van: gyér és megbízhatatlan buszjárata. Ezzel mennek munkába a férfiak Miskolcra, Encsre. Ezzel mennek orvoshoz, bevásárolni, patikába és fodrászhoz is a lakosok. Ez a busz mindig megbízhatatlan volt. Többször rossz, mint jó. A rossz utakon szétrázódik. Késik, pontatlan, néha még hamarabb is kiindul. Most azonban már olyan anarchia van a buszközlekedésben, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Sok szenvedést, megterhelést jelent ez nekünk. December 3-án, hétfőn, egyáltalán nem közlekedett. Mentesítő kocsit nem küldtek helyette. Az emberek gyalog mentek a 13 kilométerre levő vasútállomásra. Délre értek a munkahelyükre. Este jött egy busz Fonyig. Mogyoróskára nem akart feljönni, mert erre a sofőr nem kapott utasítást. A buszban fáradt emberek, betegek, gyermekek voltak. Nagy könyörgésre a vezető mégis felhozta a népet. Délutáni busz csak kétszer van egy héten. Hétfőn és pénteken. A pénteki busz alkalmasabb arra, hogy bevásárolni menjünk, mert ilyenkor több az idő. Akkor ugyanis az 5 órakor Szántóról induló reggel mogyoróskai busz Boldogkőváralján bevárja azt a buszt, ami csak 6 óra 20 perckor indul Szántóról. Így én minden pénteken ezzel szoktam jönni. Ám december 7-én nem várta be a busz a csatlakozást, hanem az orrunk előtt elment. Kicsi gyermekemmel a téli sötét éjszakában, erdőn át, kénytelen voltam Fonyról felgyalogolni Mogyoróskára. December 11-én pedig be sem jött Mogyoróskára a busz. Jó volt, közlekedett. Csak éppen elhaladt a falu mellett. Nem jött be, nem állt meg. A munkába igyekvők ismét nem tudtak beérni a munkahelyükre. Minek a buszbérlet, ha az embereknek 13 kilométert kell hajnalonként gyalogolniuk? Ezt kérdezi sok utas nevében: a mogyoróskai általános iskola vezetője 2. CSAK BÉRLETTEL? December 6-án Kunágotáról Orosházára szerettem volna utazni, autóbusszal. Hatan állítunk a megállóban. A kalauz azt mondta, hogy a bérletesek menjenek előre. Nyugodtan álltunk, mert a busz csaknem üres volt. Jutott volna ülőhely, bőven, ha a három bérletes után minket is felengednek a buszra. Kértük a kalauzt, legyen szíves, vigyen el bennünket, hisz a három bérletes csak Medgyesegyházáig megy. Hiába kérleltük, hiába mondtam, hogy fontos értekezletem van, azt mondta, van 80 bérletese, akik már régen kifizették a jegyüket, azokat nem hagyhatja le miértünk, menjünk Orosházára úgy, ahogy tudunk. Jó, megértjük, hogy csak bérletesek utazhatnak az orosházi buszon, de akkor legalább hirdessék és tudassák a tudatlan utasokkal, hogy akkor is váltsanak bérletet, ha csak minden szökőévben mennek Orosházára, mert különben nem utazhatnak a buszon. Ez, persze, nem a legjobb megoldás. Szerintem a Volánnak arról is gondoskodnia kellene, hogy ne csak a bérletesek, de az alkalmi utasok is eljuthassanak a szomszéd falvakba, városokba! Deák Zoltánná Kunágota A CÍMZETT VÁLASZOL A „Gyógyállomás” cim alatt megjelent cikkben foglaltakkal kapcsolatban az alábbiakat hozom tudomásukra: Mezőkövesd állomáson a jelenlegi állapotok a kulturált utazás igényeinek nem felelnek meg. A jelenlegi átmeneti állapotból adódó nehézségekkel tisztában vagyunk, és azokról — a megtett panaszokon kívül — saját ellenőrzéseink útján is értesülünk. Az új utasforgalmi épület építése 1974. évi kezdéssel és 1975. évi befejezéssel szerepel terveinkben. Minden remény megvan arra, hogy e tervünket megvalósíthassuk. S ezzel az említett panaszok megszűnnek majd. Zsiga Lajos vasútigazgató-helyettes, MÁV Miskolci Igazgatóság