Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-05 / 1. szám

­ Ami azt illeti, te sem látszol Ratkó-gyereknek! BARÁTNŐK A BORTERMÉS MÉRLEGE • A férj — nevezzük Kovácsnak — a felesége barátnőjétől hallotta, hogy Hédiké, a felesége,­ irhabun­­dát akar vásárolni. — Ez nem igaz — mondta a férj. — Ha igaz lenne, én tudnám, ugyanis én kezelem a pénzt. Maga kitől hallotta? — Az anyámtól — magyarázta Kovácsné barátnője. — Az én feleségem nem is is­meri a maga édesanyját. .. — Ez igaz. De az anyám jól is­meri a felesége húgát.­ ­ — Igaz, how irhabundát akarsz vásárolni? — kérdezte Kovács a feleségétől. — Eszem ágában sincs — felelte Hédriké. — Honnan szeded ezt a marhaságot? A húgod mondta a barátnőd anyjának. — Az én húgom honnan tudná, hogy mit akarok venni? — Ezt én sem értem — mondta a férj és látni lehetett rajta, hogy egy kő esett le a szívéről.­­ — Megvette már? — kérdezte Kovácstól a harmadik emeleten lakó Franczné, amikor a lépcső­házban találkoztak. (A lift nem működött.) — Mit? — Hát az irhabundát. — Miféle irhabundát? Az én fe­leségem nem vett és nem is vesz irhabundát. — Érdekes — mondta Franczné és egy pillanatra megállt, hogy kiszuszogja magát a második és a harmadik emelet között. — Én úgy tudtam, hogy ... — Ki mondta önnek? — Nem emlékszem. Illetve em­lékszem. A zöldségesbolt pénz­tárosnője. A Maca. Tudja, az az elvált asszony. Eddig már négy férje volt. — Kérem, mondja meg neki — mondta ingerülten Kovács —, az én feleségem nem vesz irhabun­dát.­ ­ — Ugye nem veszel irhabundát? — kérdezte Kovács a feleségét, Hédikét. — Hagyjál már békében azzal az irhabundával. Hovatovább már ez a mániád. Miért épp irhabun­dát vennék? — Hát ez az — felelte a férj. — Ezt én sem értem. Van egy szép télikabátod. — Ez azért túlzás — mondta Hédiké. — De irhabundát nem ve­szek.­ ­ Két héttel később Emma néni — Kovács Cegléden lakó nagynéni­kéje — kereste fel a házaspárt. — Mutasd! — mondta paran­csoló hangon Hédikének. — Mit mutassak? — Az irhabundát. Én is szeret­nék venni egyet. — Nekem nincs irhabundám ... Kitől tetszett hallani, hogy ... — Lajos bácsitól, amikor meg­látogattam Pécsett. Azt mondta, hogy remekül áll neked és... — Egy szó sem igaz az egészből — szólt közbe indulatosan Ko­vács. — És nagyon kérem, Emma néni, mondja meg Lajos bácsinak, hogy máskor ne találjon ki ilyes­miket. Az én feleségem nem vett és nem is veszi irhabundát.­­ — Mit vegyek neked a házas­sági évfordulónkra? — kérdezte Kovács két héttel később a fele­ségétől. — Fogalmam sincs — felelte Hé­diké. —­ Esetleg egy kabátot. Bőr­ből. Egy strapabíró bőrkabátot. — Mégis, milyen legyen? Kovácsné lecsukta a szemét és — lesz, ami lesz — kimondta: — Mondjuk egy irhakabátot. — Rendben van — felelte a férj és hálapuszira nyújtotta az arcát. Hédiké közben arra gondolt, mi­lyen okos volt, hogy már hetek­kel előbb elterjesztette az ismerő­sök, rokonok között: ha törik, ha szakad, vesz magának egy irha­kabátot. Mikes György SZAKOSÍTOTT ideggyógyászat - Hazulról hozott kávét az eszpresszóban fogyasztani tilos!

Next