Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-05 / 1. szám
Ami azt illeti, te sem látszol Ratkó-gyereknek! BARÁTNŐK A BORTERMÉS MÉRLEGE • A férj — nevezzük Kovácsnak — a felesége barátnőjétől hallotta, hogy Hédiké, a felesége, irhabundát akar vásárolni. — Ez nem igaz — mondta a férj. — Ha igaz lenne, én tudnám, ugyanis én kezelem a pénzt. Maga kitől hallotta? — Az anyámtól — magyarázta Kovácsné barátnője. — Az én feleségem nem is ismeri a maga édesanyját. .. — Ez igaz. De az anyám jól ismeri a felesége húgát. — Igaz, how irhabundát akarsz vásárolni? — kérdezte Kovács a feleségétől. — Eszem ágában sincs — felelte Hédriké. — Honnan szeded ezt a marhaságot? A húgod mondta a barátnőd anyjának. — Az én húgom honnan tudná, hogy mit akarok venni? — Ezt én sem értem — mondta a férj és látni lehetett rajta, hogy egy kő esett le a szívéről. — Megvette már? — kérdezte Kovácstól a harmadik emeleten lakó Franczné, amikor a lépcsőházban találkoztak. (A lift nem működött.) — Mit? — Hát az irhabundát. — Miféle irhabundát? Az én feleségem nem vett és nem is vesz irhabundát. — Érdekes — mondta Franczné és egy pillanatra megállt, hogy kiszuszogja magát a második és a harmadik emelet között. — Én úgy tudtam, hogy ... — Ki mondta önnek? — Nem emlékszem. Illetve emlékszem. A zöldségesbolt pénztárosnője. A Maca. Tudja, az az elvált asszony. Eddig már négy férje volt. — Kérem, mondja meg neki — mondta ingerülten Kovács —, az én feleségem nem vesz irhabundát. — Ugye nem veszel irhabundát? — kérdezte Kovács a feleségét, Hédikét. — Hagyjál már békében azzal az irhabundával. Hovatovább már ez a mániád. Miért épp irhabundát vennék? — Hát ez az — felelte a férj. — Ezt én sem értem. Van egy szép télikabátod. — Ez azért túlzás — mondta Hédiké. — De irhabundát nem veszek. Két héttel később Emma néni — Kovács Cegléden lakó nagynénikéje — kereste fel a házaspárt. — Mutasd! — mondta parancsoló hangon Hédikének. — Mit mutassak? — Az irhabundát. Én is szeretnék venni egyet. — Nekem nincs irhabundám ... Kitől tetszett hallani, hogy ... — Lajos bácsitól, amikor meglátogattam Pécsett. Azt mondta, hogy remekül áll neked és... — Egy szó sem igaz az egészből — szólt közbe indulatosan Kovács. — És nagyon kérem, Emma néni, mondja meg Lajos bácsinak, hogy máskor ne találjon ki ilyesmiket. Az én feleségem nem vett és nem is veszi irhabundát. — Mit vegyek neked a házassági évfordulónkra? — kérdezte Kovács két héttel később a feleségétől. — Fogalmam sincs — felelte Hédiké. — Esetleg egy kabátot. Bőrből. Egy strapabíró bőrkabátot. — Mégis, milyen legyen? Kovácsné lecsukta a szemét és — lesz, ami lesz — kimondta: — Mondjuk egy irhakabátot. — Rendben van — felelte a férj és hálapuszira nyújtotta az arcát. Hédiké közben arra gondolt, milyen okos volt, hogy már hetekkel előbb elterjesztette az ismerősök, rokonok között: ha törik, ha szakad, vesz magának egy irhakabátot. Mikes György SZAKOSÍTOTT ideggyógyászat - Hazulról hozott kávét az eszpresszóban fogyasztani tilos!