Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-03 / 1. szám
MEGKÉRDEZTÜK MUNKATÁRSAINKAT:(3/1lut trottáVK )*j foe( ektfeihQ? HEGEDŰS ISTVÁN: ... mikor Ringó Star és Joseph Strauss inkognitóban Pesten járt I aranylázra. BRENNER GYÖRGY: — A kiivilágított, kemenyes fűtött lakásra. — Az új gazdasági mechanizmusról. — A hatvanas évekre, amikor sportolóink még kizárólag versenyezni jártak Londonba. ■ FEHÉR KLÁRA:Kár a gőzért — gondoltam csüggedten nem is egyszer harminc éves közírói pályám alatt. Valami más mesterség után kellene nézni, házat építeni, vakbelet kiszedni, hajót kormányozni, valami olyat csinálni, aminek értelme van. Mert én csak mondom, mondom, mint a hülye, hogy ne rúgjunk bele embertársainkba, a közértben álljunk szépen sorba, a busznak legyen menetrendje és a menetrendet tartsák be, a villamoson legyen kapaszkodó, a zöldborsóhoz, petrezselyem, legyen alacsony sarkú cipő és a partvishoz nyúl, ne adják ki minden évben feleslegesen ugyanazt a tankönyvet és ha kiadják, ne májusra, ne irigyeljük el felebarátunk albérletét, feleségét, színes tévéjét, ha levelet írunk, ne írjuk névtelenül... Mondom, mondom, de nem figyelnek oda, már az is nagy sikernek számít, ha egy gloszszámra az illetékes megbírált hivatal annyit üzen, hogy mi köze hozzá ... Igen, ezt abba kell hagyni, gondoltam — és akkor, a harmadik évtized vége felé, megtörtént a csoda, írásomnak visszhangja támadt. Szerény kis írásban, csak úgy mellékesen megjegyeztem, hogy Szegeden jártam és ott a vendéglő étlapján megláttam a prokedlifőzeléket. Szeretek kísérletezni. Olaszországban makaróni bolognesét, Japánban rántott tengeri herkentyűt, Prágában knédlit rendelek. Itt egyből kiszúrtam a különlegességet és megrendeltem. „Sajnos, az utolsó adagot is eladtuk” — mondta a pincér. Jó, legalább mesélje el milyen az?” „Nem tudom” — válaszolta az ifjú —, „négyéves korom óta nem eszem meg a főzeléket.” Így jöttem el Szegedről. Sose fogom megtudni, mi az a prokedli? — Ennyi volt az igénytelen mű és halljatok csodát, megmozdult az ország. Tíz nap alatt hétszáznyolcvannégy levelet kaptam, hétszáznyolcvannégy dolgozó nő, fáradt családapa, okuláréját előkereső őszhajú nagymama, lelkes diákgyerek közölte velem, hogy mi a prokedli. Sajnos, mindenki mást közölt. Száznegyvenheten azt állították, hogy a prokedli kelbimbó. Harmincöten fiatal karalábélevélnek vélték. A karfiolosok táborába százkilencvenötten sorakoztak. Negyvenen nevezték gyenge kelkáposztának. Nyolcan spárgának. Huszonketten répalevélnek. Egy kedves olvasó azt írta, hogy ő ugyan nem tudja elmagyarázni, hogy mi a prokedli, de a kertjében van, ha arra járok szívesen ad belőle. (Sajnos, azóta sem jártam arra.) írták ezenkívül, hogy a prokedli a céklafajtaféhoz tartozik, egy kedves olvasó szerint tökkáposzta, volt, aki zabpehelyre szavazott, hárman szárított babhüvelynek vélték. Végül is két főiskolai kertésztanár, (egyikük aktív, másikuk nyugdíjas) felvilágosított, hogy a prokedli leveleisel, a káposztafélékhez tartozik. Az aktív profeszszor fájdalmas hangú levelében azt is szóvátette, hogy miként sorvad az ízlés, vesznek ki a finom magyar zöldségfélék. Egy 1657-ben megjelent magyar füvészkönyv már háromszáznegyvenféle kitűnő zöldséget említ, de haj, megromlott népünk ízlése és saláta-kultúrája, nem eszünk árticsókot és patiszant, csillagtököt és leveles kelt, itt az idő, fel prokedlira, nemzetem.!" Azt hittem, a prokedliügy ezzel bevégződött. Pár hét múlva író-olvasó találkozóra mentem és a zsúfolt teremben valaki megkérdezte a prokedlit. Jámborul elmondtam a levelekből szerzett szerény információimat, mire kitört a vihar. Mintha nem is békés főzelékevők, hanem nyers húson élő tigrisek közé kerültem volna. Mindenkinek véleménye volt a prokedliról. De nem csak a katralábélevesek ordítoztak a karfiolpártiakkal, összeverekedtek az elkészítés módján is. A prokedlit sós vízben főzik, prézliben forgatják. A prokedlit fokhagymával készítik, mint a spenótot. Egy régi szegedi szakácskönyv szerint bumbás kenyeret tálalnak hozzá. Nagyanyám mondta, és ő csak tudja, hogy a prokedlit kirántják, mint a karfiolt. Dehogy rántják, habarják, tejjel felöntik ... És külön ölre mentek az etimológusok. Honnan ered a prokedli neve? A német Brockerlből? Az olasz broccoliból ? Volt, aki egyenesen a prakkerből, a porcióból származtatta, mert állítólag prakkerrel verték a gyerekeket, hogy megegyék ... Éjfélig tartó vihar után az ablakon át menekültem ki. A harcosok még ott maradtak. A nyolcvanas évek küszöbén írói terveket készítek. Nagy, fontos erkölcsi kérdésekről, korunk jelentős problémáiról kívánok írni, csakis olyanról, ami visszhangot támaszt a szívekben. Már kiválasztottam néhány témát: melyik hadjáratban főztek először grenadírmarsot? sértés-e a meggyes túróhab? lesz-e az elsőosztályú éttermek étlapján koldus táskaleves? ?