Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-03 / 1. szám

MEGKÉRDEZTÜK MUNKATÁRSAINKAT:(3/1lut trottáVK )*j fo­e( ek­tfeihQ? HEGEDŰS ISTVÁN: ... mikor Ringó Star és Joseph Strauss inkognitóban Pesten járt I aranylázra. BRENNER GYÖRGY: — A kiivilágított, kemenyes fűtött lakásra.­ ­ — Az új gazdasági mechanizmusról. — A hatvanas évekre, amikor sportolóink még kizárólag versenyezni jártak Londonba. ■ FEHÉR KLÁRA:K­ár a gőzért — gondoltam csüggedten nem is egyszer harminc éves közírói pá­lyám alatt. Valami más mesterség után kellene nézni, házat építeni, vakbelet kiszedni, hajót kormá­nyozni, valami olyat csinálni, ami­nek értelme van. Mert én csak mondom, mondom, min­t a hülye, hogy ne rúgjunk bele embertár­sainkba, a közértben álljunk szé­pen sorba, a busznak legyen me­netrendje és a menetrendet tart­sák be, a villamoson legyen ka­paszkodó, a zöldborsóhoz, petrezse­lyem, legyen alacsony sarkú cipő és a partvishoz nyúl, ne adják ki min­den évben feleslegesen ugyanazt a tankönyvet és ha kiadják, ne má­jusra, ne irigyeljük el felebará­tunk albérletét, feleségét, színes té­véjét, ha levelet írunk, ne írjuk névtelenül... Mondom, mondom, de nem figyelnek oda, már az is nagy sikernek számít, ha egy glosz­­számra az illetékes megbírált hi­vatal annyit üzen, hogy mi köze hozzá ... Igen, ezt abba kell hagy­ni, gondoltam — és akkor, a har­madik évtized vége felé, megtörtént a csoda, írásomnak visszhangja tá­madt. Szerény kis írásban, csak úgy mellékesen megjegyeztem, hogy Szegeden jártam és ott a vendéglő étlapján megláttam a prokedlifő­­zeléket. Szeretek kísérletezni. Olaszországban makaróni bologne­­sé­t, Japánban rántott tengeri her­kentyűt, Prágában knédlit rende­lek. Itt egyből kiszúrtam a külön­legességet és megrendeltem. „Saj­nos, az utolsó adagot is eladtuk” — mondta a pincér. Jó, legalább me­sélje el milyen az?” „Nem tudom” — válaszolta az ifjú —, „négyéves korom óta nem eszem meg a fő­zeléket.” Így jöttem el Szegedről. Sose fogom megtudni, mi az a pro­­kedli? — Ennyi volt az igénytelen mű és halljatok csodát, megmoz­dult az ország. Tíz nap alatt hét­­száznyolcvannégy levelet kaptam, hétszáznyolcvannégy dolgozó nő, fáradt családapa, okuláréját elő­kereső őszhajú nagymama, lelkes diákgyerek közölte velem, hogy mi a prokedli. Sajnos, mindenki mást közölt. Száznegyvenheten azt állították, hogy a prokedli kelbimbó. Harmincöten fiatal karalábéle­vélnek vélték. A karfiolosok táborába száz­­kilencvenötten sorakoztak. Negyvenen nevezték gyenge kelkáposztának. Nyolcan spárgának. Huszonketten répalevélnek. Egy kedves olvasó azt írta, hogy ő ugyan nem tudja elmagyarázni, hogy mi a prokedli, de a kertjé­ben van, ha arra járok szívesen ad belőle. (Sajnos, azóta sem jártam arra.) írták ezenkívül, hogy a prokedli a céklafajtaféhoz tartozik, egy ked­ves olvasó szerint tökkáposzta, volt, aki zabpehelyre szavazott, hárman szárított babhüvelynek vélték. Végül is két főiskolai ker­tésztanár, (egyikük aktív, másikuk nyugdíjas) felvilágosított, hogy a prokedli levelei­sel, a káposzta­­félékhez tartozik. Az aktív profesz­­szor fájdalmas hangú levelében azt is szóvátette, hogy mi­ként sorvad az ízlés, vesznek ki a finom ma­gyar zöldségfélék. Egy 1657-ben megjelent magyar füvészkönyv már háromszáznegyvenféle kitűnő zöldséget említ, de haj, megromlott népünk ízlése és saláta-kultúrája, nem eszünk árticsókot és pati­­szant, csillagtököt és leveles kelt, itt az idő, fel prokedlira, nemze­tem.!"­ Azt hittem, a pro­kedliügy ezzel bevégződött. Pár hét múlva író-ol­vasó találkozóra mentem és a zsú­folt teremben valaki megkérdezte a prokedlit. Jámborul elmondtam a levelekből szerzett szerény infor­mációimat, mire kitört a vihar. Mintha nem is békés főzelékevők, hanem nyers húson élő tigrisek közé kerültem volna. Mindenkinek véleménye volt a prokedliról. De nem csak a katralábélevesek or­dítoztak a karfiolpártiakkal, össze­verekedtek az elkészítés módján is. A prokedlit sós vízben főzik, préz­­liben forgatják. A prokedlit fok­hagymával készítik, mint a spenó­tot. Egy régi szegedi szakácskönyv szerint bumbás kenyeret tálalnak hozzá. Nagyanyám mondta­, és ő csak tudja, hogy a prokedlit ki­rántják, mint a karfiolt. Dehogy rántják, habarják, tejjel felön­tik ... És külön ölre mentek az etimológusok. Honnan ered a pro­kedli neve? A német Brockerlből? Az olasz broccoliból ? Volt, aki egyenesen a prakkerből, a porció­ból származtatta, mert állítólag prakkerrel verték a gyerekeket, hogy megegyék ... Éjfélig tartó vihar után az abla­kon át menekültem ki. A harcosok még ott maradtak. A nyolcvanas évek küszöbén írói terveket készítek. Nagy, fontos er­kölcsi kérdésekről, korunk jelentős problémáiról kívánok írni, csakis olyanról, ami visszhangot támaszt a szívekben. Már kiválasztottam néhány témát: melyik hadjáratban főztek először grenadírmarsot? sér­­tés-e a meggyes túróhab? lesz-e az elsőosztályú éttermek étlapján kol­dus táskaleves? ?

Next