Ludas Matyi, 1991 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-02 / 1. szám
. POLITIKA... POLITIKA... POLITIKA... POLITIKA... Higgyék el nekem, a tél a nagy megkönnyebbülések évszaka! Akarom mondani: a tél is az! Megkönnyebbülten vehetjük tudomásul, hogy immár átvészeltük az őszt, az azt megelőző nyarat, stb. Különben a tél átmeneti évszak is! Igen. Átmenet az ősz és a tavasz között. Tehát újfent „átmeneti időket” élünk. Úgy bizony! Mint mindig és megint! Egyébként — akármenynyire is hihetetlen — mára az évszakok teljesen uniformizálódtak. Már nemcsak a téltől fázunk. Fázunk a tavasztól, mert akkor szoktak „szárba szökkenni” a tüzelőanyagárak, fázunk a nyártól, mert akkor „lomboz le” az aszály, és fázunk az ősztől, mert akkor szokta „betakarítani” a költségvetés a deficitet. Amúgy a tél — mint jelenség — abszolút nőies, hogy ne mondjam, szexis. Folyton csak di- di- didergőnk! Ma már a tél a hidegtálak évszaka. Főleg az „átmeneti jellegű” hidegtálaké. Ezek úgy készülnek, hogy egy nagyobb üres tálat beteszünk a mélyhűtőbe, két óra múlva kiveszszük, s a ráfagyott párát lenyaljuk. Ez az az évszak, amikor a hideg tárgyakra lecsapódó vízgőzből kialakul a zúzmara. Ha viszont az infláció csapódik le a „hidegkonyhára”, akkor a tor-zúzmara alakul ki (meg a tör-zúzhata, a tör-zúz- Rita, meg a teljes személynévsor). Ez a tél nagyon „meleg" évszaknak ígérkezik. Sokunknak ugyanis, már jó előre besütöttek. Egy barátom úgy segít magán, hogy nem vesz szenet és eladja a cserépkályháját. Vesz viszont egy belföldi útra szóló vasúti jegyet, fölül a vonatra, s — mivel a MÁV felkészült a télre — az első hóakadályban átvészeli a telet az olvadásig. Tényleg! A tél az az évszak is, amelyikre különféle cégek fel szoktak készülni! Csak az a baj, hogy a télre készülnek és nem a hidegre, meg a havazásra. A telet aztán meg is oldja mindegyik, csak a hideggel, meg a hóval nem tudnak mit kezdeni! No de, — mint ahogy azt egy Rákóczi téri veterán kuructól hallottam — „nincs olyan hosszú, aminek vége ne lenne!” Jön a farsang, a busójárás, meg a legújabbkori divat, a bus(ul)ó járás. Ez össznépi vitustánc, APEH-ütemre végzett „szaldó mortale”, az adóívek egyidejű lobogtatásával. Ez már biztos jele annak, hogy vége felé közeledik a tél. És ekkor jön az utolsó „tál”. Egy vérfagyasztóan „hideg-tál”. Így hangzik: — Mindent bevallottál?! Bodnár Gyula ZSEBNAPTÁRAKAT KAPTAK A KÉPVISELŐK (ZSEBPÉNZ HELYETT) * MÉGSEM TÜNTETNEK A NYUGDÍJASOK MERT MÁR TRANSZPARENSEKRE SEM TELIK... * ZÁRT ÜLÉSEN DÖNTÖTT A PARLAMENT: HA ÚGY ADÓDIK, ÖBÖLRE MEGYÜNK! A*/*—