Ludas Matyi, 1993 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-06 / 1. szám
MÁSNAP HAJNALI VÍZIÓ SZUHAY BALÁZS: VEZÉRCIKI Minden év másnappal kezdődik. Ha rajtam állna, január elsejéhez nem ezt írnám a naptárba pirossal: ÚJÉV, inkább kékkel. MÁSNAP. Azért kékkel, mert a német Blaumontagnak (Kékhétfőnek) is mondja a Katzenjammert, vagyis a macskajajt. Márpedig a németekkel nagyon jóban vagyunk azóta, hogy egyik felüket nem kötelező szeretni, másik felüket pedig nem tanácsos utálni. Nem tudom, mióta elengedhetetlen a szilveszteri becsípés, de gyanítom, hogy évezredek óta. Legfeljebb az ital változik. Mi pezsgővel tesszük tönkre közérzetünket, őseink a komisztól érezték magukat komiszul. Egy biztos: a boldog új év többnyire boldogtalanul kezdődik. Olyan rossz kedvvel, ami után csak jobb jöhet... Persze, hogy mi az a mélypont, ami után csak emelkedés jöhet - nos, ez erősen vitatott. Akad, aki azt állítja, mi már elértük ezt a pontot. Csak hát amikor a tévét nézem, igencsak vitába kell szállnom ezzel az állítással. Mert bizony a szarajevói polgárnál lényegesen jobb helyzetben van a mátészalkai munkanélküli, a legkisebb nyugdíjjal rendelkező honi aggastyán is krőzus a minap a tévében 820 lejes vagyis kb. 200 (kettőszáz!) forintos nyugdíjával „dicsekvő” erdélyi bácsi mellett és alighanem sok Szomáliai Gargantua cserélne a mi éhségsztrájkolóinkkal... Mindez persze nem honi gondjaink lekicsinylése akar lenni, csupán annak jelzése, hogy mélypont és mélypont között van némi különbség... Ne áhítozzunk olyan mélypontra, ami után valóban csak jobb jöhet. Hosszú éveken keresztül újra és újra visszatért a régi keserű vicc, mely szerint az új év közepes lesz, rosszabb, mint az előző, de jobb mint az utána következő. Bízzunk abban, hogy 1993 is közepes lesz: jobb, mint 1992, de rosszabb mint 1994... BOLDOG ÚJ ÉVET csak akkor élhetünk meg, ha teszünk is érte valamit. Amikor mi most BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK minden kedves olvasónknak, megígérjük, mindent megteszünk ennek érdekében. Arra törekszünk, hogy aki lapunkat olvassa, legalább arra a kis időre felejtse el rossz kedvét, amíg a Ludas Matyit forgatja, mosolyogjon. Bizonyára észrevették, hogy folyamatosan igyekszünk javítani lapunkat. Most legújabban új sorozatot indítunk, Szenes Iván mondását véve mottóul: „Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes”. Ebben ismert politikusokat mutatunk be humoros oldalukról. A sort két hete Für Lajos honvédelmi miniszterrel kezdtük, ezen a héten Oláh Sándorral folytatjuk. Szándékunkban áll természetesen a jó humorral rendelkező ellenzéki politikusokat is megszólaltatni, de akiket idáig megkerestünk, vagy nagyon el voltak foglalva, vagy nem álltak kötélnek. Rajk László például azért zárkózott el a beszélgetéstől, mert néhány héttel ezelőtt azt bizonygattuk, hogy nem mindenki egyforma, aki haj helyett csak bőrt hord a fején, s e célból összeállított arcképcsarnokunkban sok világhíresség mellett Gadó György fényképét is közöltük. A reményt persze nem adjuk fel, továbbra is igyekszünk minden oldal politikusait humoros csevegésre bírni, a fentebb említett mottó szellemében. E számunktól kezdődően némileg módosítjuk keresztrejtvényünket. A megfejtés egy-egy színésztörténet csattanóját rejti, s az eddigi 3 megfejtő helyett tízen részesülnek jutalomban, melynek értékét szintén növeljük. A Lakitelek Alapítvány jóvoltából a 300 forintos jutalom helyett mai magyar írók dedikált könyveit küldjük el, fejenként mintegy 4-500 forint értékben. Időről időre bemutatjuk majd a „Hónap emberét”, hogy ki legyen az, arra örömmel fogadunk ötleteket olvasóinktól is. Elmarad viszont a több olvasónk által is fölöslegesnek tartott Horoszkóp-rovatunk, helyét a jövőben humoros írás, rajz foglalja el. Kedves Olvasónk, kérjük, legyen az új évben is olvasónk. KÍVÁNJUK ÖNNEK, LEGYEN BOLDOGABB ÚJ ÉVE, MINT AMILYENRE SZÁMÍT! 3