A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)

B - borbély - borbolya - borda

títéssel (vö.: arab büraq, bürak; kései lat. borax, 'ua.') került be számos európai nyelv szókészletébe. (Az arab szóvégi k-féle hang s-szel kiegészülve illeszkedett bele a lat. x végű szavak alaktani rendsze­rébe.) — Am. bórax közvetlen forrása a latin vagy a német lehetett. A régi magyar nyelvben a bórax neve póris (NySz.; vö. Lumtzer-Melich: DOLw. 208) volt. Kiss: Nyr. 82: 375. (Lokotsch 356.; Battisti —Alessio: DizEtlt. 1: 561; Coro­minas: DiccCrítEt. 1: 488; Kluge: EtWb.19 91; DudenEtym. 77; Bloch —Wartburg: DietÉtFr.4 78.) — Vö. bór. borbély 1436: „Andrea Borbel" szn. {OklSz.); 1464: Barber szn. (OklSz.); 1469: ? barbir szn. (MNy. 57: 238); 1495 k.: Barbel szn. (OklSz.); 1515: Borber szn. {OklSz.); 1519: ,,barbeelt hywan el veetetee ew heeth fyrth hayaat" (Jord K. 345); 1552: Barbélyhozis gr. (Heltai: Diai. M­­a); 1590: borbély (SzikszF. 176); 1647: borbély (Major: Szót. 138: NySz.); 1796: Borbét gr. (M. Merkurius 150: NSz.); — barbét barbi (M­Tsz.); barbíl, borbi, borbí (VMTsz.); borbíl, borbíly (Nyatl.). J. 1. 1436: ? 'haj és szakáll ápolásával foglalkozó mesterember ; Bar­bier' # (1. fent). 1519: 'ua.' (1. fent); 2. 1556: 'felcser; Feldscher­­ sebész; Wundarzt' (Ma­gyary-Kassa: Orvomul. 3: 486). — SZi­pság 1536: barbelsagra gr. (Pesti: Fab. 66. NySz.). Német, közelebbről valószínűleg bajor­-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. barbir, km­. barbierer: 'borbély'; vö. még i­. ném. Barbier 'ua.'. Végső forrása a kései lat. barbarian 'ua.' (tkp. 'szakállnyíró'). — A magyar szó korai újfelnémet kori átvétel; szóvégi l ly) hangja előreható elhaso­nulással keletkezett. — Olaszból való szár­maztatása téves. Riedl: AkNy Ért. 3/11: 8­9 ; Kúnos: Nyr. 11: 489; Körösi: Nyr. 13: 418; Simonyi: MNyelv.1­2: 44; Nyr. 33: 369; Kalmár: NyR. 22: 517; Kovács: LatEl. 10; Melich: Nyr. 24: 65; Balassa: TMNy. 49: 176; Luntzer—Melich: DOLw. 72­­ ; EtSz. Ágy ; Thienemann: UngJb. 2: 99; Szóf Sz.; Ka­rinthy: MNyTK. 73. sz.42; Benkő: NyrudÉrt. 1. sz. 17, 32, 37, 63, 74; Derne: MNy. 52: 105; Bárczi: Bev.3­67. (Wartburg: FEW. 1: 243; Battisti—Alessio: DizEtk­. 1: 434; Kluge: EtWb.19­51.) borbolya 1522. ? „Damianus Borbola" szn. (MNyTK. 86. sz. 60); 1583. „Berberis — Irom borbala, h. e. vinum barbarum, fay sóska", Irom barbara (EtSz.); 1783: üröm­borbolya (EtSz.); 1793: borbola (EtSz.); 1798: Üröm-borbora (Magyary-Kossa: Orv-Eml. 2: 279); 1825: borbolya (Nyr. 17: 320);­­ burbolya, burbora (VMTsz.). J. 1583: 'sóskafa; Berberitze' (1. fent). Bizonytalan eredetű. A m. R. barbara, borbala, borbola alakok alapján egy k. lat. *barbara 'sóskafa' átvételére gondolhatnánk, de ez nem mutatható ki; vö. azonban k. lat. barbaris 'ua.' (Marzell 1: 575). Olasz szár­maztatása — vö. ol. berbero 'ua.' — nem fogadható el. — Nyelvjárási szó. Simonyi: NyK. 23: 177; EtSz.®; Ra­paics: MagyGyüm. 75. Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42. (Martell 1­­575.) borda 1355: „Michaelis dicti Bordas" sz. szn. (OklSz.); 1405 k.: „tripageta, boda" (SchlSz­. 2100.);­­ bodda, borda (OMTSz.); borda (Nyatl.). J: 1. 1355: ? 'takácsborda; Weberkamm'­­ (1. fent); 1405 k.: 'ua.' (1. fent); 2. 1578: 'bordacsont, oldalborda; Rippe (als Körperteil)'­­ (Mel. Herb. 130: NySz.); 3. 1854: 'bordára emlékeztető erő­sítő elem, kiemelkedés; rippenähnliche Ver­stärkung, Erhöhrung'(M. Nép K. 1: 242: NSz.); 4. 1864: 'hajóborda, bakony; Schiffs­rippe, Spant' (Ács Zs.: Shaks. Vet. kalm. 110: NSz.); 5. 1896: 'A csigatészta készíté­sére használatos­ bordás felületű konyhai eszköz; Küchengerät mit gerippter Ober­fläche (zur Anfertigung von Schnecken­nudeln)' (Gyarmathy Zs.: Képek 64: NSz., de vö.: 1893: „frorddsleves: csigatésztaleves", Nyr. 22: 240).­­ SZI ^S 1355: szn. (1. fent); 1759: bordásnak gr. (Szathmáry Király Gy.: Méhes kert 236: NSz.) | ^z 1801: bordáztatott sz. (Dugonics: Magyar Uradalm. 38: NSz.); 1804: bordázott sz. (Fábchich J.: Pindarus. 285: NSz.) | ^zat 1869: bordázat (Salamon F.: Magyarorsz. 1849-ben 4. NSz.). Szláv eredetű; vö.: big. cipdo; mac. epdo; szb.­hv. brdo; szín. brdo; szik. brdo; or. őepdo; 'takácsborda'; megfelelő szó a többi szláv nyelvben is.­­ A magyarba egy írt típusú, közelebbről meg nem hatá­rozható szláv nyelv brdo szava kerülhetett át. A jelentések közül az 1. az eredeti. A 2. jelentés talán azon alapszik, hogy a takácsborda és a mellkas bordái között bizo­nyos alaki hasonlóság van, e kérdés azon­ban még vizsgálatra szorul. Nem valószínű az a feltevés, hogy az 'oldalborda' értelem­ben vett borda vagy egy 'csont' jelentésű finnugor tövet magában rejtő származékszó (esetleg elhomályosult összetétel), vagy pedig talán egy 'comb(csont), csípő' jelentésű szláv szó — vö.: szb.­hv. bedro; szik. bedro; or. cedpó: 'ua.' — átvétele. A szláv nyel­vek az 'oldalbordá'-t az ősszl. *redro foly­tatóival jelölik. — A borda 3. és 4. jelen­tése a 2.-hoz, az 5. pedig az 1.-höz kapcso­lódik. Miklosich: Nyr. 11:117®; Asbóth: NyK. 18: 375; AkNyÉrt. 16/3: 8, 38; Nytud. 4: 175; Halász: Nyr. 22: 194; Szamota: Ak­Ért. 5: 510; Simonyi: NyK. 25: 54; Szolár: Nyr. 35. sz. 10; Melich: Nyr. 36: 157, 158.

Next