A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
B - bordély - bordó [1] - bordó[2] - bórfa, bórfenyő - borissza - borít
bordély 344 NyK. 39: 17, AkÉrt. 21: 186, MNy. 6: 62, 444, 12: 311; Horger: NyK. 41: 136, Szeg-Füz. 1: 246; EtSz. 1: 477 1. borda u.1; Gombocz: Jel. 76; Erdődi: NéNy. 9: 214, Szófejt. 7; Szós Sz.; Benkő: MNyTK. 74. sz. 26; Bárczi: MNy. 46: 166, Szók.288; Kniezsa: Szlisz. 1000 ; Décsy: WestSlav. 3: 381, 386; Pais: MNy. 54: 484; Temesi: MMNyR. 1: 182. — Vö. bérc, berce, bordély 1405 k.s .:p[ro]stibulu[m]: bo[r]del' (Schl Szt. 2030.); 1519: bordelban gr. (Corn K. 413); 1519 k.: Bordeliba gr. (Debr K. 29); 1792: bordellája gr. (Nyr. 14: 490); J: 1405 k.: 'nyilvános ház: Bordell' (1. fent). Vándorszó; vö.: ang. bordel; holl. bordell; ném. Bordell; sp. bordel; fr. bordel; ol. bordello; or. cordélb. 'bordély'; vö. még k. lat. bordellum 'kunyhó'. Alapszavának végső forrása a germán (frank) bord 'deszka'. Ennek átvétele az ófr. borde 'deszkakunyhó', melynek a 13. század táján bordel kicsinyítő képzős változata keletkezett, egyrészt 'kunyhó', másrészt 'nyilvános ház' jelentéssel. A franciából az utóbbi jelentésében terjedt el az európai nyelvekben. A magyar szó közvetlen forrásaként az ófrancia (vallonfrancia) vagy az olasz jöhet számításba. A bordella olaszból való átvétel. — Németből való származása — mivel itt a szó később bukkan fel, mint a magyarban — kevésbé valószínű. A NI. bordéj, burdéj 'viskó, kunyhó' (vö. 1816: ,,Bürde: föld alatti litván kunyhó", Gyarmathi, Voc. 97 [p. 105]) — bár végelemzésben ugyancsak a fr. bordel szóra megy vissza — közvetlenül nem tartozik ide. Simonyi: Nyr. 7: 245; Szarvas: Nyr. 14: 490; Kovács: LatEl. 10, 54; Körösi: Nyr. 21: 416; Melich: Nyr. 24, 65; MNy. 10: 390, 405; Lunitzer-Melich: DOLw. 72; EtSz. ®, 1: 479 bordél, bordella a. is; Spitzer: Nyr. 44: 372; Bárczi: MNy. 25: 181, 26: 179, 46: 167; Frisz. 20: 22; Szók.247; Beke: Nyr. 58: 79; Horger: Né Ny. 7: 104; Szós Sz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 32.Schulz: Di-Fremdwb. 1: 92; Wartburg: FEW. 1: 439; Storfer: Wörter 265, Dick Spr. 236 ; Battisti -Alessio: DizEth. 1: 563; Partridge: Or. 61; Kluge: EtWb.1992; Bloch-Wartbing: Diet-Éthr.478.) bordót 1876: „bordeaux-vörös tintát" (Hevesi L.: Karc. 241: NSz.); 1885: „a halvány rózsaszíntől a bordeauxig" (Gyarmathy Zs.: Pap. 210: NSz.); 1897: bordó-vörös (Sz. Nogáll J.: Vezeklés 68. NSz.). J: 1876: 'dunkebrot' (1. fent). Nemzetközi szó ; vö. : ném. bordeaux; sp. bordó; fr. bordeaux; ol. bordó; or. copeó; copdoebin: 'sötétpiros színű'. A 'bordói bor' jelentésű fr. bordeaux-ból fejlődött a Bordeaux vidékén termelt híres borfajta jellegzetes színe alapján. Sajátos színű tárgy vagy anyag nevének színnévvé válására vö. bíbor, ibolyás indigó stb. — A magyarban a bordó színnév jelentés tapadással önállósult a bordóvörös összetételből, amely a ném. bordozot 'ua.' felfordítása lehet; a magyarban ugyanis a bordó sohasem élt a borfajta megjelölőjeként (e szerepet a bordói tölti be). Csapodi: Nyr. 28: 202 ; Szeremley Császár: Nyr. 35: 108; Mátray: MSzín. 14; EtSz.; Bartha: Szín. 58. (Schulz: DiFremdwb. 92; Battisti —Alessio: DizEts. 1: 563.) bordó 2 1. bordó borfa, borfenyő 1. bórborissza 1434. ,,Demetrio Boryza" szn. (OklSz.); 1469: Boryzya szn. (OklSz.); 1582: „Bor iszszak, borezoman heverők ne legyenek" (Decsy G.: Préd. 35. NySz.). J: 1434: 'bort kedvelő, Trunkenbold' (1. fent). Összetett szó, utótagja azonban vitatott. — 1. Azonos az iszik tárgyas ragozású egyes szám 3. személyű alakjával. Erre mutathat a B. boriszja alak is. Ilyen utótagú összetétel pl. a húsnemeszi (vö. Simonyi, Jelz. 21). — 2. Azonos az iszik folyamatos melléknévi igenevével (vö. hullai varga, kerge, pörge stb.). Arra, hogy egy sz-szel bővülő v tövű ige melléknévi igeneve a szokásos ?`-s tő helyett keletkezhetett az sz-es tőből is, vö. 1663: esző 'evő', N. eszős 'csípős `ecet`, karcolós ›torok‡' (NyH.457, 78). Ezt az isza igenevet tárgyas ragozású egyes szám 3. személyű alaknak lehetett felfogni, s így keletkezhetett a boriszta, borissza összetétel. — 3. Elvonás a boriszák 'részeges ember' [tkp. 'borzsák'] utótagjából; erre vö. 1585: boriszák (Cal. 18). Hangalakja kiformálódásában szerepe volt az iszik igének. Hasonló jellegű összetétel az álomszuszék, borkút 'iszákos ember' (1. bor 2 a.) stb. E magyarázatnak az a gyöngéje, hogy a boriszák csak jóval később jelentkezik az emlékekben, mint a borissza. — Elavult szó. Szarvas: Nyr. 6: 102 ; Simonyi: Nyr. 6: 460®, TMNy. 367, Nyr. 33: 171, Jelz. 21, Nyr. 49: 91; Nádai: Nyr. 27. sz. 13; NyH.478; Melich: MNy. 9: 59; EtSz. 1: 472 bor a® ; Horger: NytAl.1 136; Beke: Nyr. 60: 22; Pais: NytudÉrt. 46: 73. — Vö. bornemissza. borít 1456 k.: „operite nos: el burehatok" (SermDom. 1: 211); 1513: elboritozom sz. (NagyszK. 116); 1787: boritott sz. (Fal: TÉ: 636: NySz.). J: 1. 1456 k.: 'burkol; hüllen ! takar; decken' (1. fent); 2. [főleg jel-, kiigekötővel] 1510 k.: 'feldönt; umstoßen | kiönt; ausgießen'* (Apork. 185); 3. 1513: 'ellep; überfluten felmerít; versenken' (1. fent); 4. 1674: 'valamilyen állapotba hoz; in borit