Nagy Zoltán (szerk.) - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében (Szombathely, 2009)
Kulcsár Valéria - Jakab Attila: A szarmata vasművesség nyomai Üllő 5. lelőhelyről (Pest megye)
Nagy Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. A szarmata vasművesség nyomai Üllő 5. lelőhelyről (Pest megye) Kulcsár Valéria - Jakab Attila 2001-2005 között Üllő 5. lelőhelyen (a határrész neve: Juhállás-dűlő), az MO-s autópálya és a 4-es út Vecsést és Üllőt elkerülő szakaszának csomópontján több mint 30 hektáron folytatott a Pest megyei és vendégrégészek kollektívája megelőző feltárást, amelyet további nagyberuházásokkal kapcsolatos ásatások követtek (2006: MOL-vezeték, gázkiváltás). Összességében az eddigi objektumszám 8500 körül mozog, amely számot az esetleges további beruházások jelentősen növelni fogják. A későbbi ásatások egyben választ adhatnak egy sor olyan problémára, amelyet a feltártság jelenlegi foka mellett nem tudunk megoldani. A hatalmas mennyiségű objektum zöme szarmata kori. A telep különlegességét az adja, hogy fazekasok lakták, akiknek szűk specializációja a tűzálló főzőfazekak gyártása volt. A jellegzetes szemcsés agyagból készült edényeket szinte ipari méretekben állították elő, erre utal az eddig feltárt 47 edényégető kemence, amely európai léptékben is kiemelkedő szám, továbbá a kemencékhez kapcsolódó selejt- illetve agyagnyerő gödrök, a rendkívül nagy mennyiségű ép és töredékes edény. A fazekak mellett a tálak és fedők tartoznak az üllői fazekasműhelyek viszonylag gyakori termékei közé, ritkábbak a korsók, mécsesek és egyéb edényformák. A késő római kori fazékformát és -anyagot idéző szarmata fazekasközpont datálása a telepobjektumokban előkerült római pénzek, késő császárkori kerámia és a kora népvándorlás korra utaló barbár tárgytípusok (főként fésűk és fibulák) alapján lehetséges. A késő szarmata telep valószínűleg a III. század közepétől (Gallienus érmek) legalább a IV. század végéig létezett (kétsoros fésűk, murgai típusú korsók stb.) Ugyanakkor a lelőhely déli részén előkerült egy korábbi teleprészlet, ahol - ellentétben a fazekasteleppel - hiányoznak a szemcsés edények, és a leletanyag zömét a megszokott szarmata jól iszapolt, korongolt és kézzel formált edénytípusok teszik ki, kiegészülve az igen nagy számú római importkerámiával: terra sigillata- és festett (ritkán pecsételt díszű) téglaszínű edénytöredékekkel. A teleprészt a terra sigillaták legkésőbb a III. század 2. felére keltezik. Arra, hogy az egész település kontinuus, az mutat, hogy nem, illetve alig találtunk látványos szuperpozíciókat a szemcsés kerámiával illetve a sigillatákkal jellemzett objektumok között (összesen 7 esetben került elő hiteles szuperpozíció, amelynél szemcsés kerámiás objektumok vágtak korábbi, szemcsés kerámia nélkülieket). Egy esetben volt egyértelmű a kronológiai különbség. Topográfiailag is tapasztalható némi elkülönülés a korai és késői telep között. A késői falu főként a lelőhely északi részét foglalja el, s objektumai viszonylag szórványosan kerültek elő a déli "korai" területen. Egyértelműen nem bizonyítható, hogy a települést ugyanaz a népesség lakta-e, amely valamikor a III. század 2. felében - végén fazekasműhelyeket hozott létre, avagy egy, a lakói által nem sokkal előtte elhagyott település határába költözött-e egy új szarmata népesség: fazekasok és családjaik? Ezt a kérdést pillanatnyilag nem tudjuk eldönteni, annak leszögezésére szorítkozunk tehát - ami témánk szempontjából lényeges -, hogy a III. század folyamán fémművességgel kapcsolatos tevékenység folyt az üllői szarmata településen. Erre utalnak a telep különböző objektumaiból előkerülő vassalakok, valamint az alább bemutatott objektumok, amelyeket - úgy sejtjük - a vasolvasztáshoz és vasfeldolgozáshoz lehet kötni. Ezek közül különösen érdekes a 6512. objektum, amely véleményünk szerint nagy valószínűséggel egy szarmata kori kovácsműhely maradványa. Mielőtt részletesen bemutatnánk ez utóbbit, nézzük meg röviden, hogy milyen kritériumai vannak egy kovácsműhelynek? Ennek felsorolásakor elsősorban azokat a jelenségeket vettük figyelembe, amelyekkel a régészeti feltárás során találkozhatunk, s segítséget nyújthatnak az azonosításban. 1. Mindenekelőtt egy többé-kevésbé állandó műhely, ahol a kovácsmester a tevékenységét végzi. Ezt régészeti úton nyilvánvalóan akkor lehet leginkább megfogni, hogyha azt a földbe mélyítették. 2. Kovácstűzhely, ahol a késztermék alapjául szolgáló nyersvas izzítása és újraizzítása megtörténik. 3. Mind logikailag, mind a néprajzi és recens példák alapján ennek közvetlen közelében kell 55