A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2. 1875-1876
I. Irodalmi dolgozatok - Szemián Sámuel: Képek B.-Csaba lakosságának életéből
44 A CSABAI NÉP ÉLETMÓDJA. tett még, hogy egy egyszerű székhely kérdésének felvetésénél, egész erejének összeszedésére volt szüksége, veszélyeztetett érdekének megóvhatása végett. Meddig kell még Gyula városának léteznie, hogy a fejlődés legfőbb fokát elérje, honnan túl aztán, a természet törvénye szerint a hanyatlás következik? Amidőn is tehát, Csaba egykori szokásai, s életmódja ecsetelésére vállalkoztam, adataimat csak a közelmúltból meríthetem. Épen azért, nem is lehetnek azok nagyon érdekesek, mert ha érdekek emelése céljából némi költői színben tüntetném elő, s rajta vesztenék, létezvén még most is élő tanuk, kik az igazság elferdítésének személyesen útját állhatnák. Előadásomat az életmód különbféle ágai szerint osztom fel, s kezdem : 1-ször a gazdálkodáson. A jobbágy a telket melyet mivelt, nem tarthatván tulajdonának, azt nem is nagy szorgalommal mivelte. De arra vagyon gyarapodási vágyból se nagyon ösztönöztetett. Telkének rendszerént 2/3 részét kalászos növénnyel vetette el; kukoricát kerített tanyai udvarokban, nagyon kicsinyben termesztett; — 1/3 része földjének, széna-termelés végett parlagon hagyatott. A házi szükségét meghaladó búza készletét vermekbe temette el, honnan azt egykét év múlva, azaz, mig szüksége lett reá, kivette : a hozzáért nedvesség miatt összeragadván, nem ritkán olajpogácsa alakjában, ásókkal kellett, mint haszonvehetetlent, a gyepre kihányni. Majd szalmaboglák belsejébe szóratott a búza készlet, mely rendesen nem a tolvajoknak, — mert olyan nem akadt, — hanem az egereknek és más rágcsáló állatkáknak esett martalékául. Türelemmel kellett tehát várni egy mostoha évet, a midőn Erdélyből és Bánságból érkeztek vevők, kik