A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2. 1875-1876

I. Irodalmi dolgozatok - Szemián Sámuel: Képek B.-Csaba lakosságának életéből

44 A CSABAI NÉP ÉLETMÓDJA. tett még, hogy egy egyszerű székhely kérdésének fel­vetésénél, egész erejének összeszedésére volt szüksége, veszélyeztetett érdekének megóvhatása végett. Meddig kell még Gyula városának léteznie, hogy a fejlődés legfőbb fokát elérje, honnan túl aztán, a természet törvénye szerint a hanyatlás következik? A­midőn is tehát, Csaba egykori szokásai, s élet­módja ecsetelésére vállalkoztam, adataimat csak a kö­zelmúltból meríthetem. Épen azért, nem is lehetnek azok nagyon érdekesek, mert ha érdekek emelése cél­jából némi költői színben tüntetném elő, s rajta vesz­tenék, létezvén még most is élő tanuk, kik az igazság elferdítésének személyesen útját állhatnák. Előadásomat az életmód különbféle ágai szerint osztom fel, s kezdem : 1-ször a gazdálkodáson. A jobbágy a telket me­lyet mivelt, nem tarthatván tulajdonának, azt nem is nagy szorgalommal mivelte. De arra vagyon gyarapo­dási vágyból se nagyon ösztönöztetett. Telkének rend­szerént 2/3 részét kalászos növénnyel vetette el; kuko­­ricát kerített tanyai udvarokban, nagyon kicsinyben termesztett; — 1/3 része földjének, széna-termelés vé­gett parlagon hagyatott. A házi szükségét meghaladó búza készletét vermekbe temette el, honnan azt egy­két év múlva, azaz, mig szüksége lett reá, kivette : a hozzáért nedvesség miatt összeragadván, nem ritkán olajpogácsa alakjában, ásókkal kellett, mint haszonve­­hetetlent, a gyepre kihányni. Majd szalmaboglák belse­jébe szóratott a búza készlet, mely rendesen nem a tolvajoknak, — mert olyan nem akadt, — hanem az egereknek és más rágcsáló állatkáknak esett martalé­kául. Türelemmel kellett tehát várni egy mostoha évet, a midőn Erdélyből és Bánságból érkeztek vevők, kik

Next