Kornis Gyula: Széchenyi és a magyar költészet (Budapest, 1941)

Bevezetés. Az örök Széchenyi

BEVEZETÉS. AZ ÖRÖK SZÉCHENYI. Széchenyiben nem egy kor lelke, hanem a nemzet örök szelleme szólal meg : korának és a mának magyar problémái. Nemzet­megváltó történeti hivatása. Fajszeretete. A ma­gyar jellem legnagyobb lélekbúvára. Önismeret és nemzet­ismeret. A nemzet tipikus hibái : az érzelmek uralma, szét­húzás, gyűlölködés, szalmaláng, önhittség és hiúság, örökké opponáló szellem. «Tényhazafiak» és «szájhazafiak». Széchenyi alkotó nagysága : emberfeletti ember. Reformpolitikája nagy nemzetnevelő rendszer. Nemzet és művelődés. Saját művelődési szomja. Nemzeti nyelv. Gazdaságpolitikája és alkotásai. Népi irányú társadalmi politikája : jobbágyság, kisnemesség és polgárság sorsa. Fejlődés és forradalom : Széchenyi és Kossuth. Kossuth Lajos 1840-ben Pest vármegye gyű­lésén Széchenyit «a legnagyobb magyarénak ne­vezi s két év múltán a Kelet Népének heves táma­dásaira írt Feleletében ugyanezt a legmagasabbra értékelő jelzőt megismétli. Széchenyi történeti jelentősége és nagysága már akkor bármilyen hevületű személyes vita fölött áll. A sok fényes és gyászos fordulatú letűnt század óta Széchenyi mindmáig — s talán mindörökre — a legnagyobb magyar. A reformkorszak legragyogóbb szónoka tudva-tudta, hogy Széchenyi nem a régi magyar sérelmi politika retorikai kultúrájának, hanem a tettnek, az alkotásnak, a cselekvő hazafiságnak

Next