Toldy Ferenc: A nemzeti irodalom ismeretének viszonyáról a nemzeti élethez, és buzgó esdeklés a "Nemzeti könyvtár" ügyében (Budapest, 1851)
énekeit is tisztelettel éltették maguk közt, míg azok régi alakjukban végül elenyésztek ugyan, de csak miután költeményeik phoenixként kikeltek hamvaikból, azaz miután általuk lelkesedett költők, maradványaikat újjá alakítván, az enyészeket új életre hozták. A rómaiak Augustus korában is hálával emlegették nem csak, de újra átélvezték Ennius és Pacuvius műveikben irodalmuk hajnalát , s az új kor lelkes nemzetei házi istenekként tartogatják régi íróik munkáit kézi könyvtáraikban. Anglia, Franciaország s német szomszédaink évről évre megújítják és sokszorozzák Chaucer, Montaigne és Luther munkáikat, válogatva legalább, s alig van házi és családi könyvtár, melynek polcairól a nemzeti büszkeség, hála és tisztelete régi tárgyai biztatva le ne intenének a kegyeletes maradékra. Sőt a legújabb idő, mely pedig nem szűnt meg új remekekkel bővíteni a régi gazdagságot, mind mélyebb és mélyebben érezve a nemzeti szellem régi hagyományainak lelkesítő és termékenyítő becsét, versenyt vonja elé nem érdemlett homályukból a nemzeti irodalmak ősi maradványait, mik régi könyvtárakban kevesek által olvasható hártyákon elkerülök enyészetüket, s azokat egymást érő szebbnél szebb kiadásokban visszaiktatják a nemzetköz birtokába, jegyzések és glossáriumokkal felvilágosítják, iskolákban magyarázzák, az újabb kor újabb nyelvére fordítva népszerűsítik, s történeti és széptani alapos munkák írásával új díszre költvén fel régi irodalmi életeket, azon korokat is új fényben állítják elő. Ezen igyekezetek által a középkor míveltségi, erkölcs- sőt polgári története is véghetetlen sokat nyert, de nyer az új koré is, mely nem az égről esvén le készen, hanem abból fejlődvén, érthetőbb, és érdemeiben megítélhetőbb lett. E nemzetek, melyek politikai elsőségek és míveltségi fejlettségek által rég szabályadókká lettek Európában ; de a reál tudományok szerencsés üzése s gyakorlati képességek által is mint leggazdagabbjai e világrésznek a többi népek felett közvetve a legnagyobb hatalmat gyakorolják : büszkeségüket találják azon eredményekben, melyekkel régiségük búvárai, kik azért náluk a legnagyobb tiszteletben állanak, lefolyt századaikat fényre derítik. Ők azt hiszik, hogy mennél gazdagabb múltat mutathatnak fel kivált a szellem országában, annál alaposb igényeik vannak felsőséget követelni azon barbárok felett, kik csak tegnapelőtt bontakoztak ki írástudatlanságukból, s kiknek csak tegnap óta van irodalmuk. S várjon mi, kiknek ez idő szerint már csak múltunk van , "