Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)
1871-05-16 / 19. szám
Megjelenik havonkint négyszer, minden hó 1-, 8-, 16- és 24-ik napján. Előfizetési díj : Egész évre .... 8 frt. Fél évre .................4 frt. Évnegyedre .... 2 frt. FIGYELŐ. Irodalmi és szépművészeti lap. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. Szerkesztő lakása: Magyar utca 37. szám, I. emelet.&&Kiadó-hivatal: Aigner L. könyvkereskedésében, váci utca 18. I ÉVFOLYAM. PEST, 1871. MÁJUS 16. 19. SZÁM. AZ ÉGALJ HATÁSA A KÖLTÉSZETRE. in: Térjünk át Spanyolországra. Spanyolország égalja változatos, levegője enyhe. Murcia és Valencia tájait majdnem örök tavasz borítja. Andalusia igen változó; télen fölötte vad, nyáron nagyon száraz és forró. Átalános következtetést tehát nem lehet vonni a spanyol égaljról : a költészet irányát nem lehet biztosan kijelölni; a spanyol költők a vígjátékot ép úgy mívelik, mint a drámát, a lyrát, mint az eposz; sőt szeretik a tragicumban a comicumot is alkalmazni. A spanyol művészi szellemnek s így költészetének bírálásánál is a kültermészet változatossága és hatása mellett, fontos tényező gyanánt egy egészen idegen elemet, az arabok uralmát kell tekintetbe vennünk. Ez uralom a nyolcadik században veszi kezdetét; arab hercegek uralkodnak Toledo-, Saragossa-, Valencia- és Sevillában; maur nyelvek, szokások és erkölcsök lépnek életbe. Csak a keresztény alattvalók tartják meg nyelvüket, vallásukat, törvényeiket. Némelyek szerint az arab befolyás ellen beállott reactio isolált helyzetbe hozá a költészetet. A spanyol költészetnek két elem ellen kellett küzdenie: a változatos égalj és keleti szellem ellen. Bármily erős volt a spanyol nemzeti jellem, mégis sokban engedett az akkortájt tudományával és műveltségével egész Európát átható arab szellemnek. A spanyol költészeten kelet ragyogó phantasiája és fenkölt heve tükröződik, teljesen egygyé olvadva nyűgöt higgadtságával ; e harmónia oly kedves eredményt szül, melyet hasztalan keresünk egyebütt. Az arabokkal való folytonos harc mindinkább kifejté a bátorság, nemesség és lovag életet, e harc vallásos romantikus színezetet ölt magára. Ötszáz éves küzdelem vet véget a keleti uralomnak. A lovag-költészet hőse, a nagy Cid, ez időből származik. A második korszakban a troubadour költészet mintájára alakult lyrai költészet kezd virágzani, de többnyire egyhangú s eszmeszegény. Az ideális lovagkor és nemesség hanyatlását az ész tevékenysége váltja föl. A népies irány és classicitásra törekvés élénk meghasonlásban tör ki: eredménye e kettő öszszeolvasztása lesz, mi a legszebb mesterműveket alkotja. A dráma a 16—17. században kezd virágzani; fénypontját Lope de Vega, Calderon, Cervantes képezi. Hősies drámájuk a szenvedélyek, a becsület és kötelesség nemes harca, a tragicus balsors és fenséges szenvedések jellemzése. A lelkesedés majd minden spanyol írónál fris és forró, mondhatni meseszerű képzelemmel párosul. A spanyol szellem legpraegnánsabb kifejezője Cervantes „Don Quijote“-ja. Az arab küzdelemben kifejlett lovag-szellem végletekre menő képe, mély elmével és iróniával parodizálva. A phantasticus, hős tettekre kész szellem a komikum legfonákabb végleteiben sem veszti el a nemzeti alapot. A híres Romancero a 16. században összegyűjtött népdalokból szintén szigorúan vett nemzeti jellegről tesz tanúságot. Hol keressük tehát az arab befolyást? Itt két ellentétes elem küzd egymás ellen: az arabok tüzes képzelme és a spanyolok lanyha égalja; vagy az arabok környezete csigázza fel a spanyolok képzelmét, vagy az ő tűzök veszit a szelidebb égalj alatt. A valóságban egyik sem történt meg; mindkettő módosult, de gyökeres behatást egyik sem létesített. Ezt leginkább Spanyolország számos arab építményén lehet észlelni, melyek koránsem oly phantastikusok, mint az izlám monumentumai Syriában és Egyptomban; hiányzanak a kupolák és minarék , de a styl annál erősebb és határozottabb. Nyugat világos és komoly szelleme van rálehelve. De viszont a spanyolok is kölcsönöztek az araboktól; költészetük nemzeti ugyan, de a képzelem játéka, a magasan emelkedő fenköltség és kifejezés zománca keleti hévre mutat. Tartalom: Az égalj hatása a költészetre. Harrach József. — Byron és a jelenkor. Endrődi Sándor. — A nemzeti színház játékrendjéről. Censor. — A porosz herceg drámái. P. J.— A halál. Madách Imre. — A jegyesek. (Beszély). Szépfaludi Ö. Ferenc. — Színház. — Irodalom és művészet.