Figyelő, 1875. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-16 / 20. szám

MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Elölt­etési dij: Egész évre ... 8 fiz.­­ Fél évre .... 4 . Évnegyedre . . . 2 . IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZAISTA TAMÁS. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám, I. emelet. Kiadó­hivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésében. váci­ utca II. szám. V. ÉVFOLYAM. BUDA­PEST, 1875. MÁJUS 16. 20. SZÁM. TARTALOM: Egy nagy tudós a nőkérdésben. Hege­düs Sándor. — Fráter György és Richelieu. Strom­­mer Lajos. — Hazai irodalom.­­ Francia irodalmi szemle. Cs. J. — Lapszemle. — Rövid szemle. EGY NAGY TUDÓS­ A NŐKÉRDÉSBEN. (Herbert Spencer nézete.) Herbert Spencer közelebbről megjelent és nagy feltűnést okozott művében, a „The study of socio­logy“-ban *) nyilatkozik (a XV. fejezetben a 373—80 lapokon) a nő­­emancipatio kérdésében is, oly okokat hozva fel ez eszme ellen, melyek minden esetre nagyon figyelemreméltók. Ezeket akarom röviden megismertetni. Legelőször is megrótja azt az eljárást, melyet e kérdés tárgyalásánál többnyire al­kalmaznak. A nőemancipatió hívei rendesen a legkitűnőbb nők értelmi tehetségeit szok­ták a férfiakéval összemérni, hogy ezek fej­lődésképességét kimutathassák. Pedig az ösz­­szehasonlításnál az átlagos, általános női értelmi erőt kell felvenni és ez mindjárt nem fogja oly kedvező szinben feltüntetni az eman­cipatio szükségét és lehetőségét. A kivéte­lekre építeni mit sem lehet, a férfiaknál is fordultak elő esetek, hogy mellekből tejet voltak képesek ereszteni, de ezt fizikai alka­tuknál fogva általánosan lehetőnek el nem fogadhatjuk. Hogy a nő és férfi értelmi képessége egyenlő vagy hasonló lenne, épen úgy nem áll, mint ahogy testileg nem hasonlók. Mint­hogy fizikai alkatuk azon hivatáshoz van szabva, melynek betöltésére hivatvák , szülői hivatásuknak természetszerűségével és a ter­mészet általános törvényeivel ellenkezik az a föltevés, hogy lelkileg egyenlők. Mert a ter­mészet a hivatáshoz szabja a tehetséget és ez a feltevés az ellenében kivételt képezne. Már­pedig természeti (atyai, anyai) hi­vatásuk két nagy különbséget okoz bennök. Az első az, hogy a nő fejlődése gyorsabb, de korábban megáll, mint a férfié, mert életé­nek egy részében az erőt anyai hivatásának teljesítésére kell, hogy fordítsa. Holott a fér­fiban a fejlődés mindaddig tart, míg az ön­­fenntartásra fordított erő fel nem emészti mind­azt, mit táplálék által nyer. Ezért van az, hogy a leányok korábban kifejlenek, mint a fiuk; ezért van az, hogy a férfiban a test ama részei fej­lenek tovább, melyek (mell, kar, láb) külső cselekvésre szánvák. Innen van az, hogy a nők általában, de főleg áldott álla­potukban, testükhöz mérten kevesebb szénéle­­get lehelnek ki, mint a férfiak, mert keve­sebb erő fejült ki bennök. A lelki tehetségeken is meglátszik ez, mert a nőkben azon tehetségek a leggyen­gébbek, melyek a későbbi, érettebb korban fejlenek ki; az­­értelem és érzelem elvont irányú tehetségei; tehát az elvont okos­kodás és az igazságérzet, melyek a személyes tekintet, rokon vagy ellenszenv nélkül szabják meg a magatartást. Erre a nők igen kis mérvben képesek. Minőség tekintetében is különbözőleg rejlenek a szellemi tehetségek a férfiban és nőben. Legközösebb köztük: a szülői gond és szeretet. És mégis nagyon különböző ez. Az anya a gyámoltalan iránt előszeretetet táplál, míg az apa inkább a gondjaira bízott gyengét szereti gyermekében. Hivatásuk kü­lönbségének tehetségeik különbözősége is meg­felel. A nő inkább a csecsemőt és kisdedet tudja ápolni, nevelni; a férfi a nagyobb gye­reket. A nő a pillanatnak él és így enged.­

Next