Figyelő, 1875. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-16 / 20. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Elöltetési dij: Egész évre ... 8 fiz. Fél évre .... 4 . Évnegyedre . . . 2 . IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZAISTA TAMÁS. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám, I. emelet. Kiadóhivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésében. váci utca II. szám. V. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1875. MÁJUS 16. 20. SZÁM. TARTALOM: Egy nagy tudós a nőkérdésben. Hegedüs Sándor. — Fráter György és Richelieu. Strommer Lajos. — Hazai irodalom. Francia irodalmi szemle. Cs. J. — Lapszemle. — Rövid szemle. EGY NAGY TUDÓS A NŐKÉRDÉSBEN. (Herbert Spencer nézete.) Herbert Spencer közelebbről megjelent és nagy feltűnést okozott művében, a „The study of sociology“-ban *) nyilatkozik (a XV. fejezetben a 373—80 lapokon) a nőemancipatio kérdésében is, oly okokat hozva fel ez eszme ellen, melyek minden esetre nagyon figyelemreméltók. Ezeket akarom röviden megismertetni. Legelőször is megrótja azt az eljárást, melyet e kérdés tárgyalásánál többnyire alkalmaznak. A nőemancipatió hívei rendesen a legkitűnőbb nők értelmi tehetségeit szokták a férfiakéval összemérni, hogy ezek fejlődésképességét kimutathassák. Pedig az öszszehasonlításnál az átlagos, általános női értelmi erőt kell felvenni és ez mindjárt nem fogja oly kedvező szinben feltüntetni az emancipatio szükségét és lehetőségét. A kivételekre építeni mit sem lehet, a férfiaknál is fordultak elő esetek, hogy mellekből tejet voltak képesek ereszteni, de ezt fizikai alkatuknál fogva általánosan lehetőnek el nem fogadhatjuk. Hogy a nő és férfi értelmi képessége egyenlő vagy hasonló lenne, épen úgy nem áll, mint ahogy testileg nem hasonlók. Minthogy fizikai alkatuk azon hivatáshoz van szabva, melynek betöltésére hivatvák , szülői hivatásuknak természetszerűségével és a természet általános törvényeivel ellenkezik az a föltevés, hogy lelkileg egyenlők. Mert a természet a hivatáshoz szabja a tehetséget és ez a feltevés az ellenében kivételt képezne. Márpedig természeti (atyai, anyai) hivatásuk két nagy különbséget okoz bennök. Az első az, hogy a nő fejlődése gyorsabb, de korábban megáll, mint a férfié, mert életének egy részében az erőt anyai hivatásának teljesítésére kell, hogy fordítsa. Holott a férfiban a fejlődés mindaddig tart, míg az önfenntartásra fordított erő fel nem emészti mindazt, mit táplálék által nyer. Ezért van az, hogy a leányok korábban kifejlenek, mint a fiuk; ezért van az, hogy a férfiban a test ama részei fejlenek tovább, melyek (mell, kar, láb) külső cselekvésre szánvák. Innen van az, hogy a nők általában, de főleg áldott állapotukban, testükhöz mérten kevesebb szénéleget lehelnek ki, mint a férfiak, mert kevesebb erő fejült ki bennök. A lelki tehetségeken is meglátszik ez, mert a nőkben azon tehetségek a leggyengébbek, melyek a későbbi, érettebb korban fejlenek ki; azértelem és érzelem elvont irányú tehetségei; tehát az elvont okoskodás és az igazságérzet, melyek a személyes tekintet, rokon vagy ellenszenv nélkül szabják meg a magatartást. Erre a nők igen kis mérvben képesek. Minőség tekintetében is különbözőleg rejlenek a szellemi tehetségek a férfiban és nőben. Legközösebb köztük: a szülői gond és szeretet. És mégis nagyon különböző ez. Az anya a gyámoltalan iránt előszeretetet táplál, míg az apa inkább a gondjaira bízott gyengét szereti gyermekében. Hivatásuk különbségének tehetségeik különbözősége is megfelel. A nő inkább a csecsemőt és kisdedet tudja ápolni, nevelni; a férfi a nagyobb gyereket. A nő a pillanatnak él és így enged.