Figyelő, 1876. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1876-06-11 / 24. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre . 8 frt. Félévre . . . 4 „ Évnegyedre . 2 „ ----------------------------1 FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő : ÁBRÁNYI EMIL. -----------------------SZERKESZTŐSÉG: Hal-tér 4. sz. II. em. Kiadó-hivatal, AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci utca 18. szám. 4---------------------—---------------------------—-4 VI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1876. JUNIUS 1- 24. SZÁM. Humor és materializmus. Szegény Himibéri barátom! Olyan jó fiú volt s oly kedélyesen tudta elmesélni a nyomor iskolájában tett előhaladásait vagy, mint ő nevezte, kalandjait! Valahányszor unatkozom, ő jut eszembe, s ha a versírásba olykor belekábulva teli ákombákomozom az előttem fekvő papírszeletet, többnyire róla esik álmodásom. Most is eszembe jutott az én humoros barátom s én célszerűnek tartom, essaym bevezetésekép itt közölni egyik érdekes ka- landját, melyet ő nekem a múlt év egyik szürke novemberi délutánján csaknem szórul szóra igy beszélt el: Egy reggel — épen karácson napja volt — süket háziasszonyom kijelentette, hogy ő tovább nem lesz az én bolondom, vagy fizessem meg már egyszer a lakbért, vagy takarodjam ki tüstént szobájából, különben megmutatja, hogy más hangon is tud velem beszélni. E határozott föllépéséből láttam, hogy puszta szép ígéretekkel többé meg nem nyugtathatom, azért kalapom szememre vágva bucsútlanul hagytam oda egyhónapi tanyámat. Még rongyos kofferemet se hoztam szóba, jól tudtam, hogy mi történik vele. Quid nunc? Oly barátaim, kiktől szemtelenség nélkül kérhettem volna ideiglenes éji szállást, nem voltak más szobát se vehettem ki, mert épen csak annyi pénzem volt, hogy 2—3 napig éhen ne haljak. Elhatároztam tehát a napot kávéházakban tölteni s aztán a holnapi örömünnep reggelét bevárni a — „Ferenczy“-ben. — — — — — — — — Éji féltizenkettőt mutatott a Kamona-kávéház órája, mikor betört cilinderemmel a hatvani utcára léptem. — Az utca csak úgy hemzsegett az éjféli misére menő emberektől. Tarts te is velük, — gondolom — úgyis bitang vagy! Dictum factum. — De a templom már annyira zsúfolva volt, hogy én, aki nem áhítatból mentem oda, az agyonnyomás eshetőségétől tartva, szépecskén visszafordultam s szerencsésen be is nyitottam a — „Ferenczy“-be. — A gyöngéd nem itt bőségesen volt képviselve; férfit keveset láttam. — Leültem a legelhagyatottabb zugba s fekete kávé mellett elmélkedtem Jézus fényes csillagáról, a karácsonya ártatlan örömeiről s azok együgyű boldogságáról, akik hisznek. — A régi emlékek, vagy az a tudat, hogy ma a legárvább is ünnepel, tett ily mamlaszszá? — Tudom is én! — De utóvégre is átláttam, hogy ez a hely egyátalán nem alkalmas a meditációkra; összehordtam tehát egy halmaz újságot azon reményben, hogy a betűk elűzik álmosságomat. — Unatkoztam, s az álom nem egyéb, mint az unalom komparativusa. — Szemeim lecsukódtak s önkénytelenül bóbiskálni kezdtem. Egyszerre meghúzta valaki a fülemet. Bambán szétnéztem mint egy igazi fajankó, aztán egy újságot fogtam a kezembe, mintha mi se történt volna. Mellettem egy szőke, nagyon piros kisasszony elnevette magát. Én pedig csak néztem, bámultam a hasábokat, de a betűk táncoltak, összefolytak szemeim előtt. Az újságot spanyol falként magam elé tartva, újra nekiestem a szundikálásnak. De megint híjába, mert valaki arcomba lökte a lapot. Positurába helyeztem magam, mintha tovább akarnék olvasni. A nagyon piros kisasszony megint elkacagta magát: — Hát mért nem megy haza lelkem, ha anynyira álmos ? Morgás. — Szegény tatár! Ugye hogy nincs szállása? — Dehogy ! korán reggel el akarok utazni, s csak azért maradtam itt, hogy a vonatot el ne aludjam. Újra kacagás. Egészen a kuckóba húzódtam s hátat fordítottam a piros kisasszonynak. — Szegényke ! jöjjön hozzám. Nálam van jó puha dívány , ott aztán kialudhatja magát. Schillert akartam neki citálni. Die Metze ist gutherzig, doch das sind sie alle. — De hallgattam. A piros kisasszony, látván, hogy az a bikfic felelni se tud, kacagva távozott. Én pedig érezvén, hogy az álommal tovább nem küzdhetek, az asztalra hajtottam fejemet két tenyerem közé s úgy hiszem, el is aludtam. Tartalom: Humor és materialismus. Reviczky Gyulától. — Költészet és zene. L. B.-tól. -- Freiligrath. (Jellemrajz.) — Sallangós című munkák. — Bírálatok: Kiss József költeményei. Gáspár Imrétől. — Mindenféle.