Figyelő, 1876. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1876-06-11 / 24. szám

MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre . 8 frt. Félévre . . . 4 „ Évnegyedre . 2 „ ----------------------------1 FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő : ÁBRÁNYI EMIL. -----------------------­SZERKESZTŐSÉG: Hal-tér 4. sz. II. em. Kiadó-hivatal, AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci­ utca 18. szám. 4---------------------—---------------------------—-4 VI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1876. JUNIUS 1- 24. SZÁM. Humor és materializmus. Szegény Himibéri barátom! Olyan jó fiú volt s oly kedélyesen tudta elmesélni a nyomor iskolá­jában tett előhaladásait vagy, mint ő nevezte, k­a­­landjait! Valahányszor unatkozom, ő jut eszembe, s ha a versírásba olykor bele­kábulva teli ákom­­bákomozom az előttem fekvő papírszeletet, több­nyire róla esik álmodásom. Most is eszembe jutott az én humoros barátom s én célszerűnek tartom, essaym bevezetésekép itt közölni egyik érdekes k­a- l­a­n­d­j­á­t, melyet ő nekem a múlt év egyik szürke novemberi délutánján csaknem szórul szóra igy be­szélt el: Egy reggel — épen karácson napja volt — süket háziasszonyom kijelentette, hogy ő tovább nem lesz az én bolondom, vagy fizessem meg már egyszer a lakbért, vagy takarodjam ki tüstént szo­bájából, különben megmutatja, hogy más hangon is tud velem beszélni. E határozott föllépéséből lát­tam, hogy puszta szép ígéretekkel többé meg nem nyugtathatom,­ azért kalapom­ szememre vágva bucsútlanul hagytam oda egyhónapi tanyámat. Még rongyos kofferemet se hoztam szóba, jól tudtam, hogy mi történik vele. Quid nunc? Oly barátaim, kiktől szemtelenség nélkül kérhettem volna ideiglenes éji szállást, nem voltak­ más szobát se vehettem ki, mert épen csak annyi pénzem volt, hogy 2—3 napig éhen ne hal­jak. Elhatároztam tehát a napot kávéházakban töl­teni s aztán a holnapi örömünnep reggelét bevárni a — „Ferenczy“-ben. — — — — — — — — Éji féltizenkettőt mutatott a Kamona-kávéház órája, mikor betört cilinderemmel a hatvani utcára léptem. — Az utca csak úgy hemzsegett az éjféli misére menő emberektől. Tarts te is velük, — gondolom — úgyis bitang vagy! Dictum factum. — De a templom már annyira zsúfolva volt, hogy én, aki nem áhítatból mentem oda, az agyonnyo­­más eshetőségétől tartva, szépecskén visszafordul­tam s szerencsésen be is nyitottam a — „Feren­­czy“-be. — A gyöngéd nem itt bőségesen volt képviselve; férfit keveset láttam. — Leültem a leg­­elhagyatottabb zugba s fekete kávé mellett elmél­kedtem Jézus fényes csillagáról, a karácsonya ár­tatlan örömeiről s azok együgyű boldogságáról, a­kik hisznek. — A régi emlékek, vagy az a tudat, hogy ma a legárvább is ünnepel, tett ily mamlaszszá? — Tudom is én! — De utóvégre is átláttam, hogy ez a hely egyátalán nem alkalmas a meditációkra; összehordtam tehát egy halmaz újságot azon re­ményben, hogy a betűk elűzik álmosságomat. — Unatkoztam, s az álom nem egyéb, mint az una­lom komparativusa. — Szemeim lecsukódtak s ön­kénytelenül bóbiskálni kezdtem. Egyszerre meghúzta valaki a fülemet. Bambán szétnéztem mint egy igazi fajankó, aztán egy újsá­got fogtam a kezembe, mintha mi se történt volna. Mellettem egy szőke, nagyon piros kisasszony elnevette magát. Én pedig csak néztem, bámultam a hasábokat, de a betűk táncoltak, összefolytak szemeim előtt. Az újságot spanyol falként magam elé tartva, újra nekiestem a szundikálásnak. De megint híjába, mert valaki arcomba lökte a lapot. Positurába helyeztem magam, mintha tovább akarnék olvasni. A nagyon piros kisasszony megint elkacagta magát: — Hát mért nem megy haza lelkem, ha any­­nyira álmos ? Morgás. — Szegény tatár! Ugy­e hogy nincs szállása? — Dehogy ! korán reggel el akarok utazni, s csak azért maradtam itt, hogy a vonatot el ne aludjam. Újra kacagás. Egészen a kuckóba húzódtam s hátat fordítot­tam a piros kisasszonynak. — Szegényke ! jöjjön hozzám. Nálam van jó puha dívány , ott aztán kialudhatja magát. Schillert akartam neki citálni. Die Metze ist gutherzig, doch das sind sie alle. — De hallgattam. A piros kisasszony, látván, hogy az a bikfic felelni se tud, kacagva távozott. Én pedig érezvén, hogy az álommal tovább nem küzdhetek, az asztalra hajtottam fejemet két tenyerem közé s úgy hiszem, el is aludtam. Tartalom: Humor és materialismus. Reviczky Gyulától. — Költészet és zene. L. B.-tól. -- Freiligrath. (Jellemrajz.) — Sallangós című munkák. — Bírálatok: Kiss József költeményei. Gáspár Imrétől. — Mindenféle.

Next