Forum. Irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 3. (1948)
1948 / 11. szám - Maxim Rilszkij: Hidak
MAXIM RILSZKIJ HIDAK Távol cseh földön láttam egy hidat. Merészen iveit a folyó felett. Mely szűz ölén nemrég még vad csatáknak Tükrözte sose sejtett iszonyát. Szovjet hazánk sok hős fiával ott közös csatára ment cseh és szlovák Mindnyájuk ádáz ellensége ellen, Ki jött bilincseket rakni a baráti Bratiszlavára és az aranyos Prágát vak éjbe s vérbe dönteni. Bajtársaimmal csöndesen haladtunk A karcsú hídon. Egyikünk emelt kézzel mutatta rajta a felírást: «Konyev szavára verték e hidat Szovjet utászok.» Majd alább az év, A hónap és nap tündökölt elénk. Továbbhaladtunk s én magam előtt Láttam sokáig a feliratot. Látom ma is még és arany betűi Acélos hittel töltik el szivem. A Visztulán át, mely szabad vizével Mosta a drága Varsó sebeit, Mentünk a hídon. Szé es és erős Vasvára szovjet kéznek műve volt, Azok kezéé, akik nagy vezérük Nevével, uj kor fényes hajnalával, A nagy világtestvériség nevében Vonultak áldott győzelemre itt, A szent szabadság zászlaját emelve A kinba tiprott lengyel föld fölé. Autók robogtak át a vashídon, Lovak dobogtak emberek kacagtak, Felhőket oldott foszlóssá a nap, Vidám fiuk szép lányokhoz szegődtek, Aztán a szovjet vendégekre néztek, Szemük sötétkék fénye ránk sütött, Úgy mosolyogtak víg üdvözletei. 647