Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1837. január-július (2. évfolyam, 1-51. szám)
1837-02-08 / 11. szám
8 fl vekké is átváltoztathatjuk, úgy a’ második részét tesszük meg a’ jóllét’ előmozdításának. Mit tehessen pedig e’ dologban rövid idő alatt az értelmesség, eleven buzgósággal párosítva, azt elég sok példa bizonyíthatja; a’ miért is a’ gazdaság mint veleje ’s létanyaga minden országnak, ’s a’ nemzeti jóllétnek minden időbeni tíntoríthatlan istápja ’s gyámora, ugyan ezen okból mindig különös figyelmet, segítséget, és pártolást is kíván, minthogy egyedül az a’ boldogság tartós, örökös, és az egész közönség’ talp kövének alkalmatos, mely a’termékek virágzásán van alapítva, a miért is szükséges a’ kormányok’ részéről a’ termesztést, tenyésztést, és terméki kereskedést pártfogolni, és minden módon könnyebbíteni, mivel a’ mezei gazdaságot méltán anyyának, dajkájának, ’s nevelőjének lehet tekinteni minden termesztőnek, gyárosnak, művésznek, és kereskedőnek ; mert mihelyt a’ mezei gazdaságban egy, vagy kivált két hibás termés egymás után következik, a’ termesztő közönségesen oly igen meggyengül a’ vagyonában, hogy nem képes pénzt adni forgásba, mi által minden csökkenésbe jön, úgy hogy közönségessé válik a’ panasz és a’ szükség. Ugyan ezen okból bölcs és követést érdemlő törvényekkel korlátozta meg az angol törvényhozás a’ külföldi gabona behozását a’ belföldi termesztés ébresztésére, ’s következőleg az egész közönség’ javára, minek alapos oka legtöbb embernek, Anglián kívül, homályosnak látszik; mert ezen országban mindenek felett nagyra becsülik azon elvet, hogy a’ termesztés minél kevesebbet nehezíttessék, ’s hogy csak a’ termékre vettessék az adó. Abból pedig, a’ mit az angol kormány ez által a’ vámokra nézve veszt, nem annyira a’ birtokos gazdagodik meg, mintsem a’ status egyátaljában, mely ezen mód által az adó alá vetendő tárgyakat a’ vagyonosság szaporodásával mindig jobban sokszorozza, és a’jövedelemnek minderrréma színek alatt mindig újabb forrásokat nyit, akár közvetetlenűl a’ házi szükségekre használtassanak a’ termékek, akár a’ művészek’gyárai nyerjenek általok új és sokszorozott szorgalomtárgyakat. A’ mezei gazdaságot előmozdító ezen törvény’ bölcseségétől van eredetileg a’ mezei gazdaságnak ama’ virágzó és gazdag állapotja Angliában. Hogy elkerüljem az ismételést, a’sok egyes hasznokra nézve, melyeket egy bécsi gyapjúvásár által el lehetne érni, arra igazítom az olvasót, a’ mit már ez előtt ezen tárgyról közlöttem, a’ hol egyszer’s mind egy jól elintézett vásárrendet is fog találni, mely az gyárost és külföldi vevőt közvetetlenűl a’tenyésztővel hozza közösülésbe, ezt pedig oly helyheztetésbe tegye, hogy a’ gyapja a’ külömbféle minőségéhez és a’ híres szomszéd gyapjúvásárokhoz képest megbecsűltessék, minél fogva kénytelen nem lenne többé némely uzsorások’ önkényére szorúlai. Petri Bernát: Repcze termesztés. Mi csak fekete tavaszi repczemagot vetünk, és a’ sárga (myagrum sativum) nincs divatban, minthogy ezen fajta a’ magasabban fekvő földeket nem szereti,’s ha vettetik is, gazzá vál. De a’ sárrét’ mentiben, kivált kiégettebb bozótokban igen bő terméseim voltak. Mi mintegy 10 keze fekete tavaszrepczét számítunk vetni egy holdra, mely 1200 négyszögöl A’ vetés’ ideje Áprilistól Május 1 -ig, vagy Sz. György előtt és után 2 héttel, azonban még Júniusban is lehet vetni , ha az idő kedvező, de ez mégis már csak vak szerencsére van vetve. Múlt esztendőben martius hónapban vettettem néhány hűllőt,mely szépen ki is kelt és a’ májusi fagyok által nem rongáltatott meg. A’ későbbi áprilisi vetéseinkből semmi sem lett, mert kifagytak, ’s épen csak a’ fagy előtt vetett repczemagok ígértek bővebb termést, de az iszonyú nagy bőség és pusztító *)■ Hány magyar földész tudna ilyet írni!!? ’s hány ír czak egy be it ? — Hat vidéki Casinóink mikor érnék ki a’ farsangból?! — ze s k„