A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Közlönye 7. (1867)

Ginter Károly: A szőlőmust és bor természetszerü javitásáról, valamint az ország borműipara és borkereskedeése emeléséről

A szőlőmust és bor természetszerű javításáról, valamint az ország borná ipara és borkereskedése emeléséről, Ginter Károlytól. Bornak átalában a szőlőnedv erjedésének eredményét nevezzük, és ily értelemben J. J. Pohl tudor adatai nyomán Magyarország, az azelőtt úgy nevezett Wojwodina hozzáadásával 859,400 holdon, 25,782,000,­­ Erdélyország 102,600 holdon 2,565,000, Horváthország és Slavonia 144,300 holdon 600,000 akót; az államjogi tekintetben vett Magyarország tehát összesen 1,106,300 hold szőlőföldön 28,947,000 akó bort termel. A bor a fenntebbi értelemben véve, csaknem egyedül termé­szettermény, de nem olyan, mely a bor műipar mostani kívánal­mainak megfelel. A bor minősége a venyige faj és szőlő fürtés mi­nőségétől és a pinczekezelés oly fő fontosságú iparától függ. Az egykori franczia miniszter Chaptal, Francziaország mai borműiparának alapítójául tekinthető, mert ő a sok kitűnő venyige fajok oly nagy fontosságú bevitelét és művelését indította meg, megtanítván egyszersmind a francziákat, hogy a savanyú musthoz czukrot kell adni és hogy ezen czukor ép úgy szeszszé válik a bor­erjedésnél, mint az, melyet jó évfolyamatokban a természet termel a szőlőben; — innen még ma is a musthozi megfelelő czukorpótlás chaptalisatiónak neveztetik. A mai Francziaországban a szőlőfajok művelése és a pincze­kezelés sokkal inkább előre haladott, mint bárhol; a bor­készítés valóságos műipar , oly módon , hogy a szőlő­termelő, bizonyos nemű szőlőket ad el a borgyárosnak, ez pedig, miután többnyire szintén szőlőtermelő, más nemű s neki nélkülözhető szőlőket tovább ad, mert egy gyáros sem tartja lehetőnek bár­mily nemű szőlőből ugyan­azon bort készíteni, melyet c­égje alatt évek óta kereskedésbe szokott küldeni.

Next