Simonyi Zsigmond et al.: A magyar irodalom története 1900-ig - A műveltség könyvtára 11. (1913)
IX. Rész. Ferenczi Zoltán: A szépirodalom áttekintése a kiegyezés korától kezdve. (1867-tól 1900-ig.)
III. fejezet. Regény és elbeszélés. 617 Amazok kedvesek, az érzelem szelíd hullámzásait jellemzőn fejezik ki l emezekben jól figyeli meg a találó részleteket s pompásan színezve alkotja meg velük az összképet, minek A falu reggel, A falu este, írói ereje még mindig fejlődőben van. Egészen más világba visz Justh Zsigmond (sz. 1863 febr. 16-án, mh. 1894 okt. 9-én), aki tulajdonképpen zenésznek, majd jogásznak készült s kivált Reviczky Gyula ösztönzésére lett író; Írói hajlamait még jobban megerősítette 1885—86-iki párisi időzése s a francia írókkal, elsősorban Taine-nel és France Anatole-lal való tüzetes megismerkedése. Ő az akkor divatos elemző, lélektani regény és elbeszélés módszerét tanulmányozta Zola, Bourget, Turgenyeff s talán mások nyomán is és így írta Ádám c. kéziratban maradt regényét. Mint szenttornyai (Békés) birtokos és nemzetgazdasággal foglalkozó jogász, később különösen a békési parasztélet felé fordult figyelmével s különösen a gányókat és nazarénusokat örökítette meg finom rajzokban. Művei : S káprázatok (elbeszélések, 1887), Művészszerelem (reg., 1888), Páris elemei (1899), A puszta könyve (1892), A pénz legendája (1893), Gányó Julcsa (1894), Fuimus (reg., 1895), Delelő és egyéb elbeszélések (1894). E művei közül az elsők az akkor divatos szalonelemzés affektált termékei, szembeötlő utánzatok. Az idegen hatásoktól később sem tudott szabadulni. Négy utolsó műve, mely Balzac és Zola hatását érezteti, már része annak a regényciklusnak, melynek A kiválás genezise (tanulmányok) összefoglaló címet adta. Regényalakban, de biológiai módszerrel,a jövő Magyarországnak anyaföldben gyökerező filozófiai világnézetét, szellemét« kereste. Ezeket a kissé homályos szavakat ő úgy magyarázza, hogy a mai legfelsőbb és a népi társadalmat kívánta műveiben boncolni, benne megvizsgálni a kórust és azt a használhatót, ami »újat, jobbat fog teremthetni«, más szóval: keresett egy szinthetikus eszmét, a »magyar szellemi világnézetet«, mely győzedelmeskedni fog. Ő ezt az összes társadalmi osztásokban akarta kutatni s ennek kiindulása a külföldön is föltünést keltett műve, A puszta könyve volt, melyben a nép szellemi világát rajzolta, de ez a sorozatba nem tartozott, csak mint bevezetés. A pénz legendája, mely már ennek a lélektanulmányáiak eredménye, a legfelsőbb körökben mozog s hősnőjében (Belényesy Mária grófnő) azt rajzolja, hogy egy túlírnom lelket miként ront meg s miként teszi tehetetlenné akaratát a túlzásba vitt önelemzés. Ugyanis az akaratbetegség, szerinte, a legmodernebb s legveszedelmesebb lelki kór. Ezt ugyanígy, de kevesebb részletezéssel magyarázza gr. Bálványosy Sándorban és gr. Vezekényi Elekben, a regény más két főalakjában. Elméletét a ciklus harmadik könyvében, a Foimusban, az egész pusztuló felsőmagyarországi oligarcha-világra kiterjesztette. A közbeeső regény vagy inkább bővebb elbeszélés (Gányó Aldcsa) hősnőjét pedig ellenkezőleg éppen az erős akarat menti meg, a magyar népben rejlő ez az őserő, mely a jón és rosszon át kiválasztja benne lelkének jobb részét s a nazarénizmus által boldogul. Hasonlóan az akarat betegei a Furmusnak jóformán összes alakjai, akik mind pusztulásuk felé rohannak. Alakjai részben már első regényében szerepelnek. Az ellentétet itt két féltestvérben, Márfay Gáborban és gr. Niffor Lőrincben tünteti fel. Amaz végre megtalálja önmagát és elveszi dr. Czobor Erzsébetet, akinek anyja alföldi