Szarvas Gábor: A magyar igeidők (1872)

Előszó

ELŐSZÓ. E pályamunka 1869-ben a M. k. Akadémia XXIX-dik nagygyűlésén az I-sö osztály ajánlatára a Marc­zibányi-jutalomban részesült. A kitűzött pályakérdésre: „A magyar igeidők elmélete“ két pályamunka érkezett. Az I-sö szárr­a („Spectatum admissi“ stb. jeligével), a három bíráló egyező véleménye alapján, mint olyan, mely a kér­déssel tulajdonképen nem is foglalkozik, mellőztetett. Ellenben a II-dik számú: „O tempora, o mores“ jeligés munkát az osztály jutalomra és kiadásra ajánlotta, mint a mely, három bíráló egyező véle­ménye szerint nagy szorgalommal van kidolgozva, s bár egyik bíráló jutalomra nem tartja érdemesnek, mivel szerinte a szerző sokban nem értette jól a régi irodalmat, nem is az egészet kutatta által, s az abból elvont tanulság ellen is kifogásai vannak; bár egy másik bíráló sem helyesli szerzőnek minden állítá­sát, polemicus kifakadásait s ezeket kihagyatni java­solja ; mindazáltal két bíráló nagy becsű dolgozatnak ítéli e munkát, mert az igeidők fogalmát helyesen határozván meg, a magyar igeidők valódi jelen­tését a régi irodalomból — még pedig ennek nem­csak közkézen forgó, hanem ritka, sőt néha legrit­kább emlékeiből is­­ merített felette számos pél­dával igyekszik kimutatni, melyek irányában az uj és újabb írók eljárása nagy bizonytalanságot tüntet fel; tárgyát soha sem téveszti szem elöl, s minden

Next