Szarvas Gábor: A magyar igeidők (1872)
Előszó
ELŐSZÓ. E pályamunka 1869-ben a M. k. Akadémia XXIX-dik nagygyűlésén az I-sö osztály ajánlatára a Marczibányi-jutalomban részesült. A kitűzött pályakérdésre: „A magyar igeidők elmélete“ két pályamunka érkezett. Az I-sö szárra („Spectatum admissi“ stb. jeligével), a három bíráló egyező véleménye alapján, mint olyan, mely a kérdéssel tulajdonképen nem is foglalkozik, mellőztetett. Ellenben a II-dik számú: „O tempora, o mores“ jeligés munkát az osztály jutalomra és kiadásra ajánlotta, mint a mely, három bíráló egyező véleménye szerint nagy szorgalommal van kidolgozva, s bár egyik bíráló jutalomra nem tartja érdemesnek, mivel szerinte a szerző sokban nem értette jól a régi irodalmat, nem is az egészet kutatta által, s az abból elvont tanulság ellen is kifogásai vannak; bár egy másik bíráló sem helyesli szerzőnek minden állítását, polemicus kifakadásait s ezeket kihagyatni javasolja ; mindazáltal két bíráló nagy becsű dolgozatnak ítéli e munkát, mert az igeidők fogalmát helyesen határozván meg, a magyar igeidők valódi jelentését a régi irodalomból — még pedig ennek nemcsak közkézen forgó, hanem ritka, sőt néha legritkább emlékeiből is merített felette számos példával igyekszik kimutatni, melyek irányában az uj és újabb írók eljárása nagy bizonytalanságot tüntet fel; tárgyát soha sem téveszti szem elöl, s minden