Kritika 1. (1972)
1972 / 10. szám - M. G. P.: Kemény Henrik
Kemény Henrik Háromnegyed órát kapott a televízióban Kemény Henrik, a népművészet mestere — akinek Vitéz Lászlóját utoljára a Szentendrei Játékszín előadása előtt láthattuk, mint eredeti környezetbe helyezett vásári bábjátékot —, akit e sorok írója harminc évvel ezelőtt látott először, és meglehetősen mély benyomást tett rá támadó jellegű előadói modora. Vitéz László él tovább Kemény Henrik ujjainak végén, a kézfejre húzott zsákosbábban, a bibábuban vagy kesztyűs bábuban, ahogy szaknyelven nevezik. Vitéz László él tovább most a televízió közönsége előtt is, a magyar színháztörténetnek és irodalomtörténetnek ezen ősalakja, aki a cseh Kasparek, a bajor Hanswurst nyomán alakult ki a német Pickelhäring, az angol Punch, a francia Jean Potage és a Paprika Jancsi rokonaként. Cseh-morva vándormutatványosok honosították meg alakját az ország északi részén a XVII. században. Parasztlázadások, jobbágyfelkelések, vallásháborúk és függetlenségi harcok mesebeli kárpótlása a mindig győztes Vitéz László. Erőteljes népi hős, aki vakmerően és játékos kedvességgel testesíti meg a paraszti tömegek vágyát. Fáradhatatlanul küzd rémisztő erejű hatalmak ellen. Igazságot oszt akkor is, amikor az igazság elérhetetlen távolságokba tűnik el. A bábjáték, a némajáték, a képmutogatás, ezek az erőteljes vásári műfajok, ezek az elpusztíthatatlan, népi színházi formák, mindig akkor bukkantak elő a múltban, amikor gesztussal, mozgással többet lehet elmondani, mint szóval. A vándorkomédiás nehezen ellenőrizhető. Nincs állandó játszási helye. Kocsijára ül és elhajtat, vagy csak egyszerűen taligára pakolja motyóját és odébbáll, hátára kapja színházát és szedi a felelősségre vonás elől az irháját. Nehéz is rajtakapni, hiszen nincsen írott szövegkönyve, amit engedélyeztetés végett benyújthatna a helytartótanácshoz, csendőrséghez, rendőrséghez. Szövege, dalai, mondatai többnyire rögtönzöttek. A mese újabb alakulását, friss fordulatait a közönség kívánsága szerint nyújtja vagy sorvasztja el, toldja meg és bővíti ki. Belopja az ártatlannak látszó, együgyű mesébe az igazságot, a harcra mozgósító ellenállást. Vitéz László vásári agyabugyálásaiból, palacsintasütővel való ördögpüföléseiből született meg Fazekas Mihály Lúdas Matyija. Ennek háromszoros visszaverésén érezhető a Vitéz László-játékok formai kerekdedsége, plebejus indulata, bosszúkitöltő igazságérzete, vásári csiszoltsága. Hogy mennyire nagyrabecsülték Vitéz Lászlót a hatóságok, arra jellemző, hogy a Bach-korszakban betiltották. Elnémították 1920-ban is, a fehérterror idején és később pedagógiai megfontolásokból tanácsolták le a paraván tetejéről. Huszárból és udvari bolondból alakult ki a bábu jelmeze ésmaszkja: mindmáig magán viseli mindkét fő vonásának e két jellemzőjét — a bátorságot és a vidámságot. Vakmerően lovagias és kiéhezetten falánk, valóságfelettien nagy étvágyú. Agyafúrt és együgyű. A vásári bábszínpadon „mindenkit” egyetlen ember lelkesít át: ő mozgatja és ő lehel hangot beléjük, ő szólaltatja meg a bábuit, pazar tudathasadással. Hangja (és ellenfeleinek hangja is természetesen) a cirkuszi bohócok, a vásári kikiáltók magas, torokból feszített, tagolt szövegmondásától kissé rekedt. De nemcsak ezt a hajlítások nélküli, cirkuszi hangot ismerhetjük fel benne, hanem a magyar commedia dell’arte, a magyar színházi őstípusok egyik halhatatlan folytatójának, Lataibár Kálmánnak a hangját is. Az ő gyermekien kedveskedő, szavakat elemeire tördelő, badarságokat hadaró szótekerései, legszemélyesebb latabáriádái is visszaköszönnek az ősi Vitéz Lászlóból. Ezek a szócsavarások, a szavaknak eltorzításai és valóságos ízlelgetései, ideges kifordításai és sorozatos félrehallásai nemcsak együgyű humorforrást szolgáltatnak, hanem az áthatolhatatlanul összegubancolódott valóság jeleiként jelennek meg a bábszínház színpadán csakúgy, mint az operettek komikusszerepeiben. Szabó Attila rendezésében és Takács Vera szerkesztésében támadt fel átmenetileg Vitéz László a televízióban, hogy legalább filmszalag őrizze Kemény Henrik művészetét, őseinek, a vándorkomédiás Korngut-dinasztiának művészi örökségét. A filmre feltámasztás értékéből az sem von le, hogy a műsorújságban írott — valószínűleg — szerkesztői ismertetés minden mondata jóindulatú tájékozatlanságot árul el, valamint az sem, hogy a rendezés nem érte be a bábelőadás lefényképezésével és hűséges rögzítésével, hanem Fellinitől kölcsönzött sóvárgó cirkuszi muzsikával fogta keretbe a mutatványt. Ezzel valamiféle kozmikustávlatot, „örök” komédiássorsot kívánva háttérként mögéje húzni. Művészikedés volt ez, példa a rosszfajtájú utánérzésesdiből. Szerencsére levált a produkcióról, mint idegen elem. (Hogy egy régi műforma bölcseleti tartalmaiból, egy elsüllyedt gyermeki éden utáni sóvárgásból miként kell művészetet felszikráztatni, arra éppen Fellini vallomásos dokumentumfilmje, az olasz tévé számára készült Bohócok a példa.) Kemény Henriknek egy bőröndben van a színháza, összecsomagolva őrzi színházművészetünk múltjának egyik értékes fejezetét. És hány ilyen eldugott, szerényen őrzött érték lapul még országszerte felderítetlenül! Tizennégy esztendeje nyomába akartam kelni Justh Zsigmond hajdani parasztszínházának, abban bízva, hogy Pusztaszenttornyán még él valaki a régi színjátszók vagy legalább a jó emlékezetű nézők közül. Tunyaság, szétszórtság vagy mi akadályozott ennek teljesítésében? Ha magam alkalmatlan vagyok is e feladatok végbevivésére, vannak sokan, értők, ügyesek, szorgalmasak, akiknek szép feladata volna a magyar népi színjátszás hagyományainak feltérképezése, összegyűjtése. Egy, vásári mutatványosok kellékeit, bábuit egybegyűjtő-bemutató bábmúzeum megteremtése. Talán akkor nem kellene minduntalan idegen hagyományokat illesztgetni színházművészetünkhöz, nem kellene idegen mintákat kajtatni, és hinni mernénk végre színházművészetünk múltjában, hogy reménykedhessünk jövőjében. M. G. P. TV-jegyzet Kemény Henrik, a népművészet mestere KRITIKA Eszmecsere Gondos Ernő: Fejes, Berkesi és a szociológia 2 Varga József: Ady az új népdalról 2 Állásfoglalás a kritikáról Pártdokumentumok a kritikáról 3 Rényi Péter: A vita: kollektív alkotómunka 4 Novák Zoltán: Megjegyzések Hankiss Elemér cikkéhez 5 Kiss Lajos: Struktúra és strukturalizmus 6 A „heti zsűriről” szóló cikkhez A festő szakosztály vezetőségének véleménye 7 Gábor Eszter—Nagy Ildikó: A hallgatás érthető 7 Kokas Ignác hozzászólása 8 Juhász Ferenc: A költészet cselekvő akarata 9 Két új magyar dráma Héra Zoltán: Illyés Gyula: Testvérek 10 Szigethy Gábor: Fejes Endre: Cserepes Margit házassága 11 Balázs Béla naplójából : Tények , adatok 12 Juhász Előd: Kampányok és hétköznapok 13 Kassai-Végh Miklós: Csökkent térerősség? 14 Szocialista kultúra és szórakozás Bodnár György: Alirodalom vagy álirodalom 15 Virizlay Gyula: Kultúra és szórakozás 16 Gobbi Hilda: Szépet és tisztát... 17 Hermann István: Fogyasztói művészet 17 * Az író korallszigete. Jegyzetek a 80 éves Komlós Aladár új könyvéről (Major Ottó) 18 A novellaelemzés új módszerei (B. Mészáros Vilma) 19 Vas István: Nehéz szerelem (Béládi Miklós) 21 Kardos Pál: Babits Mihály (Pálmai Kálmán) 21 Fukar kiadó — bőkezű költészet. Jevtusenko újabb magyar nyelvű kötetéről. (Bárányi Ferenc) 22 Szécsi Margit: A Madaras Mérleg (Koczkás Sándor) 23 Károlyi Amy gyűjteményes verseskönyve (Bata Imre) 24 Költő a változó szelekben. Baranyi Ferenc: Változó szelek (Garai Gábor) 24 Simon Lajos: Úgy is meghalhatunk (Huszár János) 25 Lakatos István: Egy szenvedély képei (Alexa Károly) 25 Fábri Péter: Fosztóképzőkkel (K. V. M.) 26 Két romániai magyar elbeszélő (Reményi József Tamás) 26 A mesterség dicsérete (Komlós János) 27 Chagall Budapesten (Aradi Nóra) 27 Bernáth Aurél kiállítása (Tajvári Béla) 28 Karikatúra-album (Kuczka Péter) 29 Szomory Dezső, I. Lajos király (Nagy Péter) 30 Tiszta víz a mikroszkóp alatt (Nyakas Szilárd) 31 Kemény Henrik (M. G. P.) 32 A CÍMLAPON: Lenin első ismert magyarországi ábrázolása. A budapesti Déli Hírlap 1917. november 18-i számában fedezte fel a közelmúltban Tímár Árpád művészettörténész. Az ekkoriban indult háborúellenes lap első illusztrációja; a következő számok rajzait Vértes Marcell szignálta, és a technika, a stílus alapján valószínű, hogy a jelöletlen (bizonyára fotóról készített) portré is az ő munkája. Művelődéspolitikai és kritikai lap Megjelenik havonta Felelős szerkesztő: Pándi Pál Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Bp. 8. Pf. 40. Telefon: 343-100, 142-220. Terjeszti a Magyar Posta • Előfizethető bármely postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Bp. V., József nádor tér 1.). Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással KHI • 215—96 162 pénzforgalmi jelző számára Előfizetési díj fél évre 24.— Ft, egy évre 48.— Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 72.2582/2-10 — Készült a Zrínyi Nyomdában, RO/72-es gépen, ofszet rotációs eljárással Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 254610