Kritika 8. (1979)
1979 / 6. szám - M. Pásztor József: Móricz Zsigmond és Tolnai Lajos. Részlet Móricz Virág Tíz év című készülő könyvéből
De így, világ és fantázia nélkül, Bolond Istók csak beletekint a költészet óriási birodalmába, mint őselődje Debrecenbe. Töredék. Minden töredék, amihez nincs erőnk. Okos, bölcs, arányos kihasználás nélkül egyetlen nagyobb költőt is nem hagyott...” Érdekes ,amit az utód Tolnai IRODALOM című folyóiratáról gondol.8 1886. dec. 26. Gyulai Pálról. Rendkívül jó. Eleven, ötletes. Igaz. Bár ilyen íróm volna Irodalmi viszonyaink. 1. Jön a nagybátyjától, elbeszélés. I. 12. Hogy írják meg Arany János életrajzát. II. 10—111. 6. Kiss József III. 20.—V. 8. Gyulai Pál V. 15. Az Akadémia nagyhete VI. 5—26. B. Eötvös mint regényíró Rosszakarat, hogy „jórészt maga írta”, mert egy számban egy közlemény az övé és igen gazdag író névsor van mellette. Az egész jegyzetcsomó mind a kettőjükre jellemző. Megcsodálja Tolnai ötleteit, szerkesztő-módszerét, történeteinek kibontását , de mindig továbbgondolja a maga tennivalóival: „Remek. De itt is ki kell élezni a tragikus alapot... Finomítani a szálat s igen jó lesz...” Beszerezte Tolnai okmányait, keresztlevelét, halálozási-, eskető-, iskolai bizonyítványait, összeírta, hol találhatók fényképei. [...] Az is kitűnő arckép, amit az OTTHON körben vett fel és a nyomdának a kéziratra írt utasítása szerint ki is akart adni. De közben megkapta Erdei kiváló tanulmányát A magyar úri rend romlásáról és ő is félretette az adomát s helyette megírta a maga nevezetes Zászlóhajtását.9 Tolnai Lajos és kora Sziklai János, aki csak húsz évvel volt fiatalabb Tolnai Lajosnál, (Tolnai született 1837. Sziklai 1857-ben) ma a 84-ik évében irigylésre méltó testi és szellemi frisseségben mesélt róla a klubban, a következőket mondta el: — Kövér, magas, szép ember volt, összeférhetetlen. Ez annál különösebb volt, mert mondom, hatalmas termetű, tekintélyes megjelenésű s éles arcú, olyan igazi kálvinista pap, szakállas — később a szakállát levetette, de mindig hosszúra eresztett bajuszt viselt. Azt nem lehet mondani, soha nem volt alázatos pap, nem hízelgett senkinek, de beszélgetésben oly nyájas és kellemes volt, hogy nagyon meg lehetett szeretni. Csak akkor sült ki, hogy milyen ádáz, összeférhetetlen, mikor megírta az illetőt. — Nagyszerűen tudott személyeket kifigurázni. 1885-ben Étsy Lászlót, a fürdőigazgatót jubiláltuk Balatonfüreden. Ez az Étsy László szólt nekem, hogy ha író ember kerül Füredre, ő annak örül s mutassam be neki. Megérkezett Tolnai, mondom Étsynek. Hogyne, hogyne azt mondja, nagyon jó, örömmel ismerkedek meg vele. Hát meghívtam az ő nevében a jubileumra s el is jött. Ott volt a banketten. Jókai mondta a nagy beszédet, én meg felköszöntöttem Laborfalvy Rózát, akinek lehet köszönni, hogy a színházat megépítették. Négyszer lépett fel az öregasszony s a bevételt teljes összegében a színház céljaira adta. Így én jogosan tulajdonítottam neki a dicsőséget, hogy Füreden színház áll. Jókai nagyon örült. Azt mondja Tolnai: — Kedves öcsém, magából lesz valami. Aki így tud hízelegni. Én nem tartottam hízelgésnek, de megszúrt ez a megjegyzése, még ma is. De nem erről van szó, hanem egyszer csak megjelenik egy Tolnai regény a Jubilánsok és abban leírja Étsyt, de úgy, hogy megszólal. Úgy ahogy él, az egész megjelenése, hogy száraz, púpos, görbe — már akkor hetvenen felül volt, bizony meggörbülve járt, — de nem az, hanem csinál belőle egy sikkasztót, gyilkost, aki jubileumon ünnepelteti magát. Másik évben találkozom Étsyvel, azt mondja: — Kedves öcsém, micsoda vadembert hozott maga énrám? A telepet is leírta, a Tisztviselő Kaszinót, a fiát verték meg helyette, mert őt nem találták. A fia orvos növendék volt. És követelték a fürediek, hogy a Pesti Napló szüntesse be a regényt. Be is szüntette a gyáva Ábrányi Kornél. Nem is tudok odáig regényt, amit így beszüntettek volna. Ez 90—91-ben lehetett.TM Gönczy Pált a regényben Dencznek írta és üldözte, mint egy sötét panamistát. Gönczy a kultuszban volt államtitkár, térképeket adott ki, s eleget láttuk, mindeniken rajta volt, hogy szerkesztette Gönczy Pál, pedig ideje se volt rá. Nem tudom, hogy volt, de Tolnai disznó panamistának tartotta s lehetett is benne valami. Nagy hangja volt, mély bariton és remek képzett szónok volt. Míg valakit meg nem írt, addig nagyon nagy becsülésben részesült. Különben semmi inkorrekt dolgot nem tud róla senki, nem úgy, mint annak a kornak íróiról. Rudnyánszky Gyula, akinek ma már a nevét sem ismerik, teljesen beszámíthatatlan volt pénzdolgokban, órákig lehetett beszélni róla adomákat, miket csinált. Mint rendező nem számolt el, honoráriumot kétszer vett fel... egy ízben a Kisfaludy Társaságban megnyerte a 200 forintos díjat. Ott volt az ülésen és ahogy kihirdették, rögtön ment Csikyhez, hogy irtóztató állapotban van, felesége, családja, rögtön fizessék ki neki. Csiky mondta, hogy mert olyan türelmetlen, holnap reggel kilenc órakor felveheti a Földhitelintézetnél. De ő nem várhat, éppen ma van a legnagyobb bajban. Végre Csiky odaadta neki a pénzt. Igen, de Csiky örmény volt s másnap reggel az aláírt utalvánnyal, pontban kilenckor már a Földhitelintézet pénztáránál volt s felvette a pénzt. Alighogy felveszi, jön egy zsidó s mutatja hogy Rudnyánszky az este neki eladta a pályadíjat. Negyedóra múlva jön a másik, aztán a harmadik. Háromnak is eladta. Hát ilyeneket Tolnai nem tett. De neki is tudok egy jó esetet. Mérő János nevű városatya dolgozott a Tisztviselőtelep megalapításán a IX. kerületben. Ez, hogy Tolnait megnyerje, hogy jöjjön a telepre, emelje annak a nívóját, azt mondta neki, hogy a téglát ingyen adja, ha házat épít. „A téglát én adom!” — Tolnai aztán emeletes házat épített. Komoly jó modorú ember volt. A Magyar Szemlében 1893-ban tanulmányt írt, hogy ki való a Petőfi Társaságba.13 Ebből meg lehet ismerni, mi volt a véleménye kortársairól. Engem ajánlott, alkalmasnak tartott — teszi hozzá szerényen Sziklai bácsi. [...] Egy 1927-es felvétel 1926-ban készült rajz Móricz Zsigmondról Miskolcon készült felvétel 7 JEGYZETEK 1. A „visszacsatolás” a két fasiszta nagyhatalom „második bécsi döntése” alapján létrejött erdélyi területfelosztás eredménye, melynek ára a „tengelyhatalmakhoz” való szerződéses csatlakozás s vele a nemzetpusztító háború felé tett újabb lépés volt. Erre céloz Móricz Virág. 2. Móricz Zsigmond 1939 karácsonyától szerkesztette a Kelet Népe szépirodalmi, művészeti, társadalomtudományi és kritikai folyóiratot. 3. Erdei Ferencet Móricz Zsigmond „nagyon szerette” és „őt respektálta legjobban kortársai között” — vallotta ő maga egy Diósszilágyi Sámuelhez írt levelében. 4. Az 1940. dec. 1-i számban nem szerepelt Tolnai novella; 1941-ben a „Tolnai adattár”, valamint a „Nemes vér” és a „Szentistváni Kéry-család” című Tolnai-regények jelentek meg — Móricz átírásában. 5. A Deseő Kázmérhoz írt levél teljes szövege: Móricz Zsigmond levelei II. köt. 342—43. 1. Sajtó alá rendezte: F. Csanak Dóra. Bp. 1963. 6. Kiegészítés Tolnai Lajos életrajzi adataihoz: családi neve helyesen: Hagymássy; anyja neve: Kolozsváry. Pappá választásának pontos dátuma: 1868. január 6. Az „Erdély” című „szépirodalmi heti közlöny” 1871 január és március hava között jelent meg Tolnai szerkesztésében. (Lásd Gergely Gergely: Tolnai Lajos pályája, Bp. 1964.) 7. Tolnai „Arany János. Megemlékezés” címmel a Magyar Szemle 1893. május 14-i számában irt cikket. 8. Az „Irodalom” című „szépirodalmi, kritikai, művészeti és társadalmi közlöny” 1887-ben jelent meg, Tolnai Lajos szerkesztette, fél évig létezett. 9. Zászlóhajtás az elsikkasztott s mégis legnagyobb magyar regényíró elme, Tolnai Lajos előtt. Kelet Népe, 1941. 1. sz. 1—3. 1.; A magyar úri rend romlásáról, uo. 3. 1. 10. A „Jubilánsok” csak regényalakban jelent meg 1886-ban. 1890-ben a Pesti Napló az „Új föld új szerencse” című Tolnai-regényt közölte, s az sem szakadt félbe a lapban. 11. Dencz a „Nemes vér” című regényben szerepel, mely 1882-ben jelent meg. 12. Csiky Gergely a Kisfaludy Társaság titkáraként volt illetékes a pályadíj kiutalására. 13. „A Petőfi Társaság jelöltjei” c. Tolnai-cikk a Magyar Szemle 1891. decemberi számában jelent meg három részben. M. PÁSZTOR JÓZSEF KRITIKA