Kritika 18. (1989)
1989 / 4. szám - Attalai Gábor: Jean Clair: Marcel Duchamp, avagy a nagy fikció
Martyn Ferenc: ...„Az egyedüllétre hajlamos szótára gyakran vékonyka füzet, idők során az enyém se nőtt... szeretem a pontosan megfogalmazott, egyszerű, jól szerkesztett, tiszta művelt alkotásokat...” Vili Tibor: ...„Ma is kétségbe kergető mindaz, ami körülöttem bennem történik... Ma is megkapom a pofont... De milyen nehéz meglátni a teljes valót, megragadni és békésen visszaadni önmagának, az egésznek, az embernek...” 9. Korniss Dezső: Illusztrációk. Mezei Árpád tanulmányával és öt metszettel (100 számozott példány) 10-11. Pán Imre: Pokoli szigetek. Versek. 12. Kiss Pál: A valóságról. Az Európai Iskola megnyitásán tartott előadás. 13. Kiss Pál: A formáról Az Index Röpirat és vitairat könyvtár sorozatot Pán Imre szerkesztette. Művészbolt, VI., Andrássy u. 27. Fk. dr. Szalay Lászlóné. A sorozat 1946-ban megjelent kötetei: 1. Paul Eluard: A francia költészet a világ színe előtt (Ford.: Gereblyés László) 2. S. Giedion: Népszerűtlen művészet. Ford.: Kállai Ernő ...„Nincs visszatetszőbb mint a múlt századnak az a ma is dívó szokása, hogy a kritikusok, rendszerint egy emberöltő múltán arra használják fel a korábban kiközösített művészeket, hogy rájuk hivatkozva a most élőktől tagadják meg a levegőt...” 3. Pán Imre: Látogatás a halott képeinél. Vajda Lajosról 4. Marcel Proust: Hadfényszonáta. Ford.: Erdélyi Éva ...„Álmom rajongva és sápadtan terült el körülöttem...” 5-6. G. Apollinaire: Picasso, a festő ...„Tudásunkkal felébreszthetjük az isteneket... Szépségkeserű makacssága vezette útját... Erkölcseiben inkább latinnak, ritmikailag inkább arabnak találta önmagát...” 6. Charles Baudelaire: Az istenember. Ford.: Bányai Marika 7. Hamvas Béla: Yantra és absztrakció. Losonczy Tamás képei. .....A képnek van igénye, amelyhez föl kell emelkedni... Yantra: nem természetet ábrázol és nem istenséget jelenít meg, hanem világábrát és létezésképletet... a yantrát nem lehet megszabni. Magára kényszeríti a szemet... nyugtalanság, izgalom, lélekjelenlét...” 1947-ben megjelent kötetek: 8. Pán Imre: Európa emlékezete ...„Sajátságos hanyatláskori tünet: minden süllyedő civilizációban elszaporodnak a jósok és megritkulnak az emlékezők... Európa: Freud, Joyce, Proust... Európa alapvető problémája az emlékezet... a mi civilizációnk kirakatcivilizáció... Művészeink igyekeznek bennünket megmenteni, megkísérlik, ha lehet, megmenteni Európát. Követjük őket, vagy elpusztulunk... Emlékeznünk kell, mint ahogyan művészetünk emlékezik. Borítsa el Európa az emlékezetét a múltban, támadjunk fel az élő emlékezetben, nyújtsuk ki életünk határait... Lépjünk be a történelembe, éljünk!... Akkor megint megmozdulnak a megmerevedett szentek az oltárok fölött és Európa második teremtése megindul...” 9. Herbert Read: Szürrealizmus. Ford.: Hamvas Béla 10. André Breton: Marquis de Sade. Ford.: Erdélyi Éva 11. Alfred Jarry: A Faustroll versek. Ford.: Kemény Katalin 12. Weöres Sándor: Testtelen nyáj - prózavers . .klus 13-14. Picasso: Megjegyzés a művészetről. Ford.: Bányai Marika ...,,A munka szükséges az ember számára. A ló nem megy önmagától kocsit húzni. Az ember találta fel az ébresztőórát... Az kellene, hogy az ember ne tudja ismételni önmagát. Ismételni annyi mint szembefordulni a szellem törvényeivel, menekülni előle... Nem értem, hogy miért foglalkozik mindenki a művészettel, mindent számonkér tőle, a maga részéről meg szabad utat enged saját butaságának... Múzeumok, megannyi hazugság... a művészettel foglalkozók legnagyobb része imposztor...” 15. Füst Milán: Aladdin atyja sírjánál 16. Pán Imre: Metapoézis 17-18. Hérakleitosz 131 fennmaradt mondata (A dialektika klasszikusai) Ford.: Hamvas Béla ...„Minden lényben él, hogy önmagát megismerje és helyesen gondolkodjék... Az éberek világa egy és közös, az álomvilága mindenkinek egyéni... Ha az ember lelke műveletlen, szeme és füle hamis tanú...” 19-20. M. Agüelar: Óda Leonar Finihez. Franciául és magyarul. Ford.: Mezei Árpád. Másfél év alatt huszonhat kiállítást rendeztek. Az első kiállításon bemutatták Anna Margit, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bán Béla, Bokros Birman Dezső, Czóbel Béla, Egry József, Forgács-Hann Erzsébet, Gadányi Jenő, Korniss Gyula, Losonczy Tamás, Martyn Ferenc, Márffy Ödön, Schubert Ernő, Vilt Tibor műveit. A kiállítást rendezte: Kállai Ernő. A későbbiekben volt kiállítása Szántó Piroskának, Derkovitsnak és Klee-nek, külön bemutatót szerveztek Vajda Lajosnak és Ámos Imrének is. Rendszeresek voltak a csoportos bemutatók. A kiállítások sorában a 20. magyar francia kiállítás volt, amelyen bemutatták Braque, Fougera, Leger, Matisse, Picasso grafikáit, a párizsi magyarok közül Beöthy, Pór, Csáky, Geltler, Marton, Vörös, Hajdú, Kolozsvári műveit. A 21. Corneille holland festőművész képeit és rajzait mutatta be. A 24. A „Skipina Ra” csehszlovák szürrealisták kiállítása volt. A 25. Arp, Bill, Chirico, Kandinszkij, Klee, Lauren, Magnelli, Matisse, Miro eredeti metszeteit vonultatta fel a Műcsarnokban. A 26. kiállítás pedig a néhai Vajda Lajos művészetének tisztelgett. Nemcsak kiállításokat rendeztek. Minden szerdán hat órakor előadást tartottak. 1946-ban előadást tartott Hamvas Béla, Mezei Árpád, Pán Imre, Rabinovszky Márius, Szabó Lajos, Szentkúthy Miklós, Weöres Sándor. Szentkúthy Joyce-ről, Blake-ről, Dickensről, Shakespeare-ről tartott előadásokat. Mezei Saderől, Jarry-ról, Kiss Pál a tér és időről. A Mezőgazdasági múzeum „hibrid épületcsoportjában” kívánták volna létesíteni a művészettörténeti múzeumot, mert szerintük a Szépművészeti Múzeum „reneszánsz-centrikus”. „Más lenne művelődésünk helyzete, ha Benczúr szerepét Csontváry kapta volna meg...” A Szabad Népben Háy Károly László, A Szabad Szóban Kállai Ernő, Pogányi Gábor, a Szabadságban Szerdahelyi Sándor, a Népszavában, a Világosságban, Kassák az Új Időkben írt róluk. Franciaországban Claude Serbanne rendszeresen beszámol tevékenységükről. A „Cahier du SUD" c. lap 281. számában, Magyarországon most indul a szellemi élet és az Európai Iskola köré jelentős művészek sorakoznak fel, ismertetik Kassák, Déry, Illyés Gyula, Mezey Árpád, Szentkúthy Miklós és Sirató Károly munkáit. A párizsi szürrealista kiállításra meghívást kap Bálint Endre és Bán Béla. A Breton is támogatja ezt a kiállítást. Meghívásuk van a honi művészeknek Párizsba, Zürichbe, Prágába és Bukarestbe. Tagjaik: Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bán Béla, Czóbel Béla, Egry József, Gadányi Jenő, Gyarmaty Tihamér, Korniss Dezső, Losonczy Tamás, Márffy Ödön, Martyn Ferenc, Pór Bertalan (Párizs), Rozsda Endre, Szántó Piroska, Schubert Ernő, Vajda Júlia. Szobrászok: Barta Lajos, Beöthy István (Párizs), Bokros Birman Dezső, Forgács-Hann Erzsébet, Hajdú István (Párizs), Jankovich József, Vilt Tibor. Ez volt az induló névsor. 1947-ben az Index 20-21. kötete így ír: mivel a Műcsarnokban az Európai Iskolán kívül rendeztek kiállítást, ezért tagjaik közé nem számítják Gyarmaty Tihamért, Kállai Ernőt, Losonczy Tamást és Martyn Ferencet. „Szentkúthy továbbra is kollaborál, de semmiféle tagnévsorban nem kíván szerepelni.” Írók: Hamvas Béla, Kampis Antal, Kassák Lajos, Kiss Pál, Mezei Árpád, Weöres Sándor. Orvosok: Horányi Béla, Kempel Froniusz Ödön, Zádor Imre. Tiszteletbeli tag Marcel Jean francia művész, aki tíz évig élt Budapesten. Terveik: Az Európai Iskola a fauvizmust, kubizmust, expresszionizmust, absztraktot, szürrealistákat képviselik Magyarországon. A cseh után a román szürrealistákat is be kívánták mutatni, s a legifjabb francia művésznemzedéket. Továbbra is előadásokat terveznek és kötetek megjelentetését az Index sorozatban... „Idei tevékenységünk (1947) nemzetközi, amelynek célja az első nemzetközi akadémia megteremtése az Európai Iskola keretében. Ehhez azonban nemcsak az Európai Iskola tagjainak, de a magyar szellemi élet reprezentánsainak nagyobb együttműködése szükséges...” ...„Az Európai Iskola, amely a Nyolcak, majd a Kassák-kör forradalmi egyesülése óta a modern magyar művészet első művészettörténeti értékkel bíró, döntő jelentőségű csoportja, 1948- ban megszűnt” (Mándy Stefánia i. m.) Összeállította: JÓZSA ÁGNES Jean Clair: Marcel Duchamp, avagy a nagy fikció A mai magyar nagyközönség Jean Clair könyve révén bizonyára semmivel sem kerül majd közelebb Marcel Duchamp „Nagy Üveg”-éhez, s feltehetőleg a továbbiakban is csak a kisebb üvegek kötik le figyelmét. A szakember és a kíváncsi művészetkedvelő részére azonban izgalmas eszmefuttatást kínál századunk első negyedének gondolkodásmódjáról, s azokról a szellemi kalandokról, amelyek az avantgárdot a negyedik dimenzióval kapcsolatosan foglalkoztatták. Mindenekelőtt pedig újabb ismereteket nyújt Marcel Duchamp munkásságáról, fellebbentve a fátylat, melyet a mester hosszú élete során gonddal helyezett el művészete köré, kellő homályt teremtve a nagysághoz. Úgy látszik, Duchamp elnyűhetetlen. Nem múlik el szezon, hogy valami folytán fel ne bukkanjon. Egyre előbbre kerül, s lassan a század legjelentősebb gondolkodóit megszégyenítő aktualitásnak örvendhet. Még akkor is, ha az elmúlt tíz esztendő művészeti történéseinek főiránya nem az általa felfedezett esztétikai találmányok jegyében alakult. Valami különös adottsága révén azonban ez is csak előnyére szolgál. A „Nagy Üveg”, vagy ahogyan a könyv címében olvashatjuk, a „nagy fikció” Duchamp egyik fő műve. „Műgyűjtemény”, amelyben addigi élete munkásságának és gondolkodásának majd’ minden eleme feltűnik. Pontos címe nem „Nagy Üveg”, nem is „nagy fikció”, hanem: Agglegényei vetkőztetik a Menyasszonyt, de még, hátra van egy és más - tehetnénk hozzá. S valóban, agglegényei levetkőztették a menyasszonyt - szerintem ő a művészet - de még, nem fogtak rögtön hozzá ahhoz, aminek a művészet kapcsán csak napjainkra lehettünk tanúi, éspedig, hogy az agglegények - szerintem a művészek - kedvükre tehessék a lánnyal, amit épp akarnak. De itt meg is állok, mert nem feladatom, hogy az üvegről újabb értelmezést kerekítsek. Ráadásul Clair észrevételeivel ellentétest, bár ez is elférne az elemző írásoknak és a művet átvilágító eszmefuttatásoknak hosszú sorában, amelyek azonban Clair meglátásának kivételével mind hamis nyomon kereskedtek. Az igazi ugyanis egyenesen a negyedik dimenzióba vezet. Duchamp „nagy fikciója”, ez az üveglapok közé festett képszendvics, applikált sík-objekt, a térben áll és átlátszó, kivéve azokat a felületeit, amelyeket olajfesték és ólomhuzal takar el. Közel tizenegy évig készül, és a művész gondolkodása 43 KRITIKA