Kritika 23. (1994)
1994 / 6. szám - Almási Miklós: Posztmodern játékok
(Bevezető konfabula) Hongkong, március. A felhőkarcoló 21. emeletén iroda. Li úr (26 éves) ingujjban, fején automata telefon, szája előtt mikrofon. Előtte nyolc képernyő villog, rajtuk az európai, amerikai, ázsiai tőzsdék, bankok árfolyamainak adatsorai. A számsorok szatelliten érkeznek, és másodpercenként törlődnek vagy átíródnak vásárlásokról, eladásokról. Az egyik épp diszkrét bhip-bip jelet ad - 800 millióért vett japán jent jövő tavaszra, a másik valamivel később jelez, ugyanezt a 800 milliót Londonban lehet jól - 815 millió dollárért - eladni. A gép vár egy kicsit, majd kiírja a tranzakció teljesítését. Li úr nézi a képernyőket, telefonál, de ritkán avatkozik közbe: a komputerek maguk végzik az ügyletkötéseket, a francia kamatlábváltozásra köt határidős ügyletet Dél-Afrikával egy német bankon keresztül, fogad a kínai-amerikai kereskedelmi egyenleg három hónap múltán esedékes nagyságáról. Li úr csak akkor számol golyóstollával, mikor a középső képernyőn néhány új adat jelenik meg, ebből saccolja meg a mai „nyereményt”. Dél van, Európában már bezárt, Amerikában mindjárt nyit a tőzsde, a szünet arra jó, hogy átmeneti kasszát csináljon, mit termeltek a komputerek. Valahol 40 milliónál tart a számsor, amiből még persze lejön az adó, a rezsi (Hongkongban magasak az iroda- és vonalbérletek), meg a három társ részesedése. A kis iroda napi forgalma 4-5 milliárd dollár, ám Li úrnak csak 100 millió saját tőkéje van. Az is szerteszét lekötve. Egy éve még senki volt, ma - 26 évesen - a derivát ügyletek egyik guruja. Könnyen elképzelhető, hogy övé lesz Hongkong egyik legnagyobb brókerháza. (Az új kaszinó) Derivátok, határidős opciók - egyre többet olvashatunk erről a legújabb mániáról, a pénz nélküli pénzzel való „játék” rohamos terjedéséről, a tekintélyes hozamokról. Arról a játékról, melyben milliárdos tétek forognak óránként szerte a világban. A derivát, ez az új „játék” minden korábbi pénzügyi eszköz sikerét felülmúlja: gyorsabban fejlődik, mint a bankszakma bármely egyéb ágazata. Miről van szó? Korábban nyugalmasabb volt a bankok élete: a hagyományos betétfajtákon túl volt a részvény és volt kötvény. A részvény a tőzsdén játszott, a kötvény árfolyama is változott: mikor a részvényeké csökkent, a jónép átváltott a kötvényekre, és fordítva. Aztán pár éve robbanásszerűen terjedtek az úgynevezett határidős ügyletek, ahol nem hoci-nesze alapon megy az üzletkötés, nem pénzt, hanem ígéretet adok/kapok. Például azt mondom, hogy jövő tavasszal veszek 100 dollárt a 90 Ft-ért, és ezt a jövőbeli szándékomat szerződéssel (opció) biztosítom. Ha jövő tavasszal a dollár 100 Ft, akkor 10 Ft-ot kerestem az üzleten. Ha 80 Ft lesz, akkor buktam, a különbözetét kell megfizetnem. Olyan ez, mint egy „szerencsejáték”. De a játék nem állt meg ezeknél az egyszerű - korábban is ismert - határidős műveleteknél. Az opciót magát is el lehet adni akár aznap, sőt, az opcióra is lehet kötni opciót, az opció opciójának is lehet opciója stb. Ez a derivát a határidős műveletek „leszármazottja”, aminek ma már számtalan variánsa van. „Igazi” pénz nemigen szerepel az ügyletben, az akció egy későbbi -tényleges - folyamatra vonatkozik, amit azonban a játékos többnyire nem vár be: valójában senki sem akarja birtokolni azt a részvényt (valutát, kamatmennyiséget), amire opciója van, csak a különbözet haszna érdekes, ami - siker esetén - akkor realizálódik, mikor eladják a derivátot. Mondom: ma már több száz derivát van forgalomban, talányos nevekkel, mint például Caps, Collars, Swaptions, Floors. Lehet fogadni a jen kamatlábának alakulására egy év múlva, a DAX- index (a német tőzsde árfolyamváltozásának) alakulására mához hat hónapra, a brazil valuta leértékelésének százalékpontjára stb. Olyan ez, mint mikor gyerekkorunkban játszottunk: fogadjunk, hogy a jövő héten két lyukasóra lesz, ha nem fizetek két forintot, de ha nekem lesz igazam, te jössz nekem egy tízessel... A derivátjáték persze bonyolultabb, és természetesen kockázatos is, de trükkös pénzügyi manőverrel minimalizálni lehet a rizikót. Illusztrációként folytassuk az előbbi - elemi - példánkat. Ha nem akarok bukni, saját opciómat egy ellenopcióval biztosítom be: mivel 100 Ft-os opciót kötöttem az éppen 90-en álló dollárra, az ügylettel egy időben kötök egy másik (eladási) opciót is, ami 89-re szól. Így aztán, ha a dollár árfolyama emelkedik, nyerek, ha azonban esik - amit nem szeretnék -, akkor sem megyek tönkre, mert alig fogok veszíteni. Az opció-ellenopció módszerével bebiztosítom magam. Ám a (primitív) példából az is kitűnik, hogy a játék fele névleges, hiszen vagy az opció, vagy az ellenopció fog bejönni, egyszerre mindkettő nem valósulhat meg: a játék fele fikció. De olyan fikció, ami, ha kellő nagyságrendben játsszák - igazi milliókat hoz... Az opció és ellenopció viszonylag kis kockázattal jár, de nem is hoz sok profitot, jó esetben csak a kettő közötti különbség az enyém. Vaskos nyereséghez nagyobb rizikót kell vállalni. Ezért az igazán agresszív játékosok úgy dolgoznak, hogy nem kötnek ellenopciót, vagy az utóbbit alacsonyabb szinten tartják. Nagyobb kockázat - nagyobb nyereség. Ezek az opciós és derivát üzletek a ’90-es években robbantak be a pénzvilágba: néhány év alatt kiderült, hogy mindenki ezen a pályán akar játszani: nagybankok és spekulánsok, nyugdíjintézetek és brókerházak. A mai pénzvilágban ez a leggyorsabban fejlődő üzletág. (A német nagybankok derivátosztályai például 180 százalékos növekedéssel zárták a ’93-as évet, míg „normál” tevékenységük csak 16-22 százalékkal fejlődött.) A derivát piacokon forgó tétek nagyságrendje ma már ötezermilliárd dollár (!) körül jár, plusz a hagyományosnak tekinthető határidős ügyletek nagyjából hasonló nagyságrendű mennyisége. Fantasztikus pénztömeg ez (Németország éves állami költségvetésének öt-nyolcszorosa), aminek ráadásul az a furcsasága, hogy a bankok főkönyveiben nem is szerepel, mivel nem valós, hanem fiktív pénzről van szó. Igazi „posztmodern” játék ez: a tétek olyanok, mintha pénz forogna, de csak simulacrum, a hasonmás szerepel az ügyletekben. Ugyanakkor az üzletfelek mégsem csak játékpénzzel dolgoznak, mert az ügyletsor végén nagyot lehet kaszálni vagy bukni - igazi pénzben. A játékosok elsősorban az intézményes befektetők - nagybankok, biztosítótársaságok -, mert ebben a játékban nagy a kockázat, és ugyanakkor csak nagy téttel lehet mamutnyereségre szert tenni. És a bankok egy részét a különböző illegális eredetű pénzek (adótörvények elől menekülő tőke, „mosodába” küldött maffiabevétel) kellő mennyiségű „felesleges” pénzzel töltötték fel. Emellett a nagy pénzintézetek rendelkeznek kellő információ- és adatbázissal, matematikai elemzőcsoporttal (a legnagyobbaknál 300-400 fő dolgozik e műveletek előkészítésén), így aztán nem csoda, ha e háttér segítségével mindenki másnál nagyobb eséllyel szerepelnek e szerencsejátékban. Matematikai elemző munka és szerencsejáték? Lehetséges ez a házasság? Hiszen valamikor a rulettasztal mellett akadtak ilyen bolondok, képletekkel meg tuti módszerekkel ravaszkodtak, és mindig veszítettek. Ma megint így dolgoznak a nagybefektetők. A kifinomult analitikus eszközök a helyzet felmérésére, áttekintésére, tendenciák felfedezésére alkalmasak. Mivel azonban a derivatívák piacán való nagybani üzlet - szerencsejáték, ezért csak matematikai elemzési adatok - önmagukban - nemigen hoznak profitot. A nyeréshez még valami más is kell: kockáztatható tőke, „kreatív” fantázia meg üzleti érzék. Már csak azért is, mert ma már a piacot a komputerizált adásvétel uralja, szaknyelven: program trading. Itt a számítógép maga végzi az adásvételt egyegy előre megadott értékhatár alatt, illetve felett. Aminek azonban veszélyes következményei is vannak: egy-két perc alatt óriási mérvű eladási (vagy vásárlási) hullám indulhat el egy időben szerte a világban, és ezek a vásárlások mind ugyanabba az irányba mutatnak. Ami azt jelenti, hogy ezzel egy-egy eladási trend önmagát erősíti, azaz a sok-sok egyedi döntés összeadódik. A gyorsaság miatt a vásárlók/eladók nem is tudhatnak egymásról, tehát nincsenek abban a helyzetben, hogy kivonják magukat a pánik vagy a trend hatása alól (Újabb mesék a pénz)