Magyar Pszichológiai Szemle 17. (1960)
1960 / 1. szám - GEGESI KISS PÁL: Bevezető
MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGÁNAK FOLYÓIRATA XVII. KÖTET 1960. 1. SZÁM MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉM Gyermeklélektani Intézete uDAPEST, VI., SZONDY UTCA 83-85 BEVEZETŐ Úgy vélem, e folyóirat hasábjain nem szükséges a pszichológia tudományos művelésének és gyakorlati tevékenységének fontosságáról szólni. Hogy mégis röviden rá kívánok néhány szempontra mutatni, erre az késztet leginkább, hogy hazánkban olyan helyzet állott elő, hogy 1948 után közel 10 éven át a pszichológia tudományos és gyakorlati művelőinek nem volt lehetőségük kutatásaik és megfigyeléseik eredményeit saját szakmai folyóiratukban nyilvános vitára bocsátani, sőt nem volt fórumuk sem, ahol szervezett formában összejőve nyilvános vitában elmondhatták volna, megbeszélhették volna szakmai problémáikat. Ez a helyzet azt is jelentette, hogy a pszichológusoknak arra sem volt e 10 évben lehetőségük, hogy a szakmai közösség bölcsességére, erejére támaszkodva, kételyek esetén irányt szabhattak volna a kutatásoknak és a gyakorlati tevékenységeknek, nem volt lehetőség, hogy munkájukat összeegyeztetve, tudományuk fejlődését és a tudományos eredményeknek a mindennapi életben való alkalmazását megszervezhették volna. Mindez súlyos következményekkel járt : nem tudott megindulni a korszerű pszichológusképzés, sőt még az is megszűnt, ami a korábbi években, ha csökevényesen is, de mégis igyekezett valami eredményt elérni ; súlyos következmény volt az is, hogy nemcsak a szervezett pszichológusképzés nem alakulhatott ki, de még a meglevő pszichológusok továbbképzése is nehézségekbe ütközött, mert a közkönyvtárakban nem lehetett megtalálni a legújabb pszichológiai szakmunkákat, feloszlott a Magyar Psychológiai Társaság, megszűnt hivatalos lapja, a Magyar Psychologiai Szemle, amely korábban is az egyetlen magyar pszichológiai szakfolyóirat volt. Nagyon nehezen lehetett hozzáférni a nemzetközi folyóiratokhoz, és így a magyar szakemberek nem tudták figyelemmel kísérni a nemzetközi tudományos eredményeket. Károsan hatott ez a helyzet a már érett szakemberek számára is, azonban különösképpen súlyosan éreztette hatását azokra a fiatalokra, akik valamilyen olyan szakmára készültek, amelyben elméleti és gyakorlati pszichológiai jártasságra van szükség, így különösen kedvezőtlen volt a hatás az orvosi, pedagógiai, gyógypedagógiai területre készülő fiatalok felkészülése szempontjából. A Magyar Tudományos Akadémia, mint a magyar tudományos élet legfőbb irányító szerve felismerte, és átérezte e kérdés jelentőségét, és felelőssége tudatában, lehetőségeihez mérten nekikezdett a hiba kiküszöböléséhez. A Magyar Tudományos Akadémia I. sz. Klinikai Főbizottsága 1954. XII. 14-én tartott ülésén Gegesi Kiss Pál referátumot tartott „A pavlovi szemlélet alkalmazása a magyar gyermekgyógyászatban” címen. E referátumhoz csatlakozó vita alapján javasolta a Főbizottság az Orvosi és Biológiai Osztály Magyar Pszichológiai Szemle