Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-05-16 / 20. szám

MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. máj. 16.1847. 20. sz. ÖNÉLETRAJZ. Kis János sz­perintendens Emlékezései életéből, maga által feljegyez­ve. Első közlemény: Nevendékségét, professorságát és predikátorságát tár­­gyazó emlékezések. Sopronban, 1845. Özv. Kulcsáráé bet. n8v. 254 l. Má­sodik közlemény : írói pályáját tárgyazó emlékezések. Ugyanott 1846. 248 l. fűzve mindenik kötet ára 1 fz. 20 kr. A­ történet a társadalom, az életirás az egyén viszontagságait festi; s mind kettő akkor éri el lélekképző magas rendeltetését, ha a társadalmat és egyént fejlődésében s belső változásaiban kö­veti , ha annak s ennek történeteit, mint az adott belső állapotok s külső szövődések által közvetített tüneményeket tekinti, s igy az eredményt lélektani szükségességében tünteti fel. Ily, és csak is ily, történet leszen a társadalom s ennek emberére, ily, és csak is ily életírás az egyénre nézve, éles vezére. A tárgyilagos költé­szet ugyanezt eszközli, s a történetészettől csak annyiban külön­bözik, a­mennyiben ez a külső valóságot, mint létele egyedüli a­­lapját, mindenek felett tartozik tisztelni, s igy ott is, hol azt az adatok elégtelensége vagy össze-nem­ illése miatt a belső valóság­gal egyeztetni nem lehet; midőn a költészet az utóbbival leg­­többnyire beéri. De a mennyiben emez, épen ez elsőségénél fog­va , erkölcsi, nem keresett de szükséges, czéljait a kedély irá­nyában állandóbban érheti el; amaz, a történet t. i., külső való­ságával az észre, műveltségfok- és nézetkülönbség nélkül, ha­tályosban hathat, kivált ha a történeti mü szépmü egyszersmind. Tökéletes történeti mű tehát az leszen, mely a való anyagot való szellemmel egyesíti, s e két alkatrész egyesülését szép alakban mutatja fel. Ugyanaz álland az életírásról, s nem kevésb­é az önéletrajzról, ha írója elég önismerettel s önmegtagadással bír, hogy vallomásaiban semmit el ne rejtsen, mi nem kedvező, sem-

Next