Magyar Tanügy, 5. (Budapet, 1876)
1876 / 1. szám
nézve is a tárgyak mind egyformán állanak. A latin és görög grammatikák semmivel sem rosszabbak a geographiáknál, ezek semmivel sem rosszabbak a physikáknál és így tovább. Végül senki sem állíthatja, hogy philologusaink ügyetlenebbek mint a többi tanáraink. E szerint minden tárgyban egyenlő »csökkenést«, egyenlő »hanyatlást« kellene tapasztalnunk. Honnan van mégis, hogy csakis a classicus tanulmányok hanyatlanak? De hogy még föltűnőbb legyen a dolog, vegyük fontolóra, hogy gymnasiumaink épen az utóbbiakra sokkal több időt fordítanak mint akármely más tárgyra. Nem sajátságos-e, hogy mégis a classicus nyelvek mutatnak legkevesebb haladást ? Az okot mindaddig, míg ki nem mutatja valaki, hogy gymnasistáink csakis a latin és görög nyelv tanulásában hanyagok, hogy iskolai könyveink közül csakis a latin és görög grammatikák silányak és hogy tanáraink közül legügyetlenebbek a philologusok, mindaddig az okot sem a személyekben, sem az eszközökben, hanem egyes egyedül a módszerben keresem. Az uralkodó módszer üres abstractiókkal tömi a növendékeket. Csoda-e, ha aki szorgalmas is, csakmagol, de nem tanul, fárad, de nem halad«, s aki hanyag, csak annál kevésbbé válik szorgalmassá? Az ifjak a rósz módszer áldozatai. Úgy vagyunk a grammatikákkal is. Nem ezek okozzák az eredménytelenséget, hanem a rósz módszer teremti mind a kettőt. Hát a tanár tehet arról, hogy neki per longum et latum kell magyaráznia mindent, mint valami egyetemi kathedrán ? Ha neki olyat kell a fiúkba belebeszélni, amiről semmi tapasztalatuk, semmi sejtelmük, akkor ugyan sok szót kell vesztegetnie rájuk, hogy csak félig is megértsék. Márpedig az abstract módszer erre kényszeríti a tanárt. Hogy némely tanár nem igen törődik azzal, hogy megértették-e tanítványai, s hogy a tanultat nem alkalmaztatja, azt nem akarom védeni, de annyit merek állítani, hogy ha megteszi e részbeli kötelességét, azt némileg a módszer követelményei ellenére teszi, és így nem bizonyíthat jósága mellett. A rósz módszer, jól alkalmazva is, alapjában rósz marad. Ha e dolgokon végig pillantunk, átláthatjuk, hogy az értekező csakugyan oknak nézte, ami csak okozat. Azzal nem tagadom, hogy az okozat nem lehet a tovább fejlődésben egyszersmind ok is. Nem mondom, hogy a növendékek éretlensége, hanyagsága, az iskolai könyvek silánysága s az oktatók ügyetlensége nem működik szinte közre a classicus nyelvek tanítása sikertelenné tételében. Csak azt állítom, hogy nem ezekben van a főok. Mielőtt az abstract módszer főhibáját kimutatom, leirom kissé az eljárását. Előránt egy szót, közönségesen mensa-t s azt végig declináltatja. Mért épen mensa-t, mért nem terra-t, vagy ha ezt, mért nem amazt vagy mást, azt csak az isten tudja. A szó mintha az égből pottyant volna le. Hanem hát a fiú declinálja. De miért ? Legfeljebb azt hiszi, azért, hogy az alább következő példákat fordítani tudja. Pedig csalódik; nem a declinatió van a példákért, hanem a példák a declinatióért. Mikor a mensa-t tudja, akkor következik a lauda, ancilla, auriga stb. A szók megint csak úgy potyognak az égből, hogy mi közük van egymáshoz, ki tudná megmondani ? Elég, hogy mind egyformán végződnek. Más tekintetben fadarabok. A fiú megint vigasztalódik a példákkal Mikor aztán már mindent végigdeclinált, következnének a várva várt példák. Csak következnének, mert a dolognak van még egy bökkenője. A decli-