Magyarságtudomány 2. (1943)

1943 / 1. szám - Dénes Tibor: Postromantika a XIX. század utolsó szakaszában

csony éjjszakáján s rémülten látja, hallja «ablak mellett elsuhanni gyors lován a tél királyát» — a halált. (A tél királya.) Reviczky, a humor tragikus költője 34 éves korában pusztul el s mikor elkészült a végtelen útra, így búcsúzik : Nincs semmi, a mitől búcsúzni fájna, De soktól válni üdv nekem. Homokos ösvényen jártam , virága Egy volt csupán : a gyötrelem. (Útra készen.) S idéznünk kell e nemzedék tagjaként Komjáthy Jenőt, aki már nem érhette meg egyetlen, rejtelmes című verseskötetének megjelenését és Szentessy Gyulát, Varsányi Gyulát, Justh Zsigmond korán elmosódó alakját és még másokat. Csupa törött életvonal! Akit pedig nem a betegség ragad el, az önkezével vet véget életének, «e korban ez az ultima ratio : a revolver, az úri halál».­ Obermann védi az embernek azt a természetes jogát, hogy elemésztheti önmagát ; ebben áll függetlensége, hiszen a hozzájárulása nélkül született erre a világra. (Gondoljuk csak meg, hogy Arany is mentegeti az öngyilkos Czakó Zsigmondot és Eötvös József is dicsőíti az önpusztítást!) Dömötör János 35 éves korában végez magával, miután rájött arra, hogy megúnta a maga faját, «az emberek baját, zaját», mert az ember fiának minden dolga «komoly képű komédia» (Megúntam...) Indali Gyula mosolyt, üdvöt, gyönyört várt az élettől s könnyet, gyászt és sóhajt kapott, ezért búcsúznia kell. 29 éves korában a Dunába veti magát. Reviczky: Szevér párbajban vész el. Magasabb kort megért költő és író aránylag kevés van e korban, de a Vajda Jáno­sok, Tolnai Lajosok is Renéként magányukba menekülnek. Gyökeréig preromantikus tehát a nemzedék életformája. Mert a preromantika nemcsak életszemlélet és stílus, de életforma is. Fogalmá­nak kimerítő meghatározása nehéz, Szerb Antal gyűjtőnévnek érzi : «Heurisztikus fikció, összefoglalása számos szerteágazó szellemi jelen­ségnek, melyek talán csak utólag látszanak együvé tartozni... Valami irodalom-előttit, szellem-előttit jelent, ami megvolt, mielőtt meg lett volna a betűben : az életérzésnek egy irányát, életformát esetleg és régebbi életformák szétfeszítését».­ A preromantika mozgató alapmotí­vuma az érzelem. Fő törekvése, hogy az egyén lelkivilágának lehető leggondosabb feltárásával az ész, a tekintély régebbi életformájával szemben az érzelem, a szenvedélyek és az indulatok szabadságát hirdesse. Ezt tette például Rousseau, midőn Julie és Saint Preux szerelme mellett vallott. Talán némi túlzással, de az igazság mélyére látva írja Péterfy a Karthausb­ól : «...csak érez, elmélkedik, a világot szívén keresztül látja». Ez a szívtől irányított életszemlélet a preromantika. Nincs ebben semmi hamis álérzelem, érzelgősség, pedig a pozitivista kritika éppen azzal tette ellenszenvessé, hogy a mélyfájdalmú, nem egyszer melan­kolikus érzelmeseket — szentimentálisokat — az érzelgős Rabbékkal, Richterekkel, Sautelet-kel állította egy sorba. Való igaz, beteg lelkek 1 Farkas Gyula i. m. 169­1. 2 Szerb Antal : Magyar preromantika. Minerva Könyvtár 18. sz., Buda­pest, 1929. 14­­. 145 10 Magyarságtudomány.

Next