Népi kultúra – Népi társadalom 1. (Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve, 1968)
K. KOVÁCS LÁSZLÓ: A közös fejős-juhnyájak tej haszonvételi formái Erdélyben 1900 körül
társuljanak és a fejés idejére létesítsenek olyan létszámú nyájat, amelynek egyszeri fejés teje (60—100 liter) már elegendő volt a feldolgozásra. A társulás folytán lényegesen egyszerűbbé és olcsóbbá vált az egyes gazdák juhainak legelővel és pásztorral való ellátása, megoldhatóvá vált a kosarazás is, miután juhaik arányában összeadták a fejéshez és kosarazáshoz nélkülözhetetlen sztrungát, illetve annak részáit.6 A társulásból természetesen egy sereg probléma adódik.7 Ezek közül a legfontosabb, hogy az egyes gazdák miképpen kapják meg a közös nyájba adott és együttesen fejt magántulajdonú — juhaik után az őket megillető tejhasznot. Erre nézve a hagyományos gyakorlat két alapmódot alakított ki: A) a tejül való reszelést és B) a tejtermékül való reszelést. Mind a két alapmódban 4 — 4 rendszert találtunk az erdélyi közös fejős-juhnyájak haszonvételi formájaképpen. Ezek a rendszerek a következők: A) a tejül való részeléskor: 1. szer-esztena, vagy szerbe-fejés, 2. darabszám-esztena, vagy főszám-szer, 3. napos-esztena, vagy napitej-szer, 4. rovástej-esztena, vagy cinkostej-szer, 5 60—100 liter tejből átlagban 12, ill. 20 kg sajt, 4, ill. 6 kg orda, valamint 4, ill. 7 liter fehérsavó (zsintufala) állítható elő. Ha a fehérsavót kiköpülték, akkor abból •ha 0,5, ill. 1 kg vajat kaptak. 6 K. KOVÁCS László, 1962, 275—291. 7 Vö. K. KOVÁCS László, 1961, 330 és kk. — uo., 1962, 39 — 217; — FÖLDES László, 1961, 307—310. 8 Az itt következő elnevezéseket részint a Mezőségen, részint a Székelyföldön gyűjtött elnevezések alapján állítottuk össze. Az elnevezések Erdély területén nagyon változatosak; az utóbbi időben erősen keveredtek egymással, összezavarodtak, vagyis az egyes szisztémák neveit hol erre, hol arra a rendszerre alkalmazták. Székelyföldön a ,,derék-esztena" elnevezést gyakran rámondták a „kompona-esztena, vagy juhtejtúró-szer" rendszerére. A Mezőségen a ,,szer-esztena" újabb neve a „csebres" vagy „csebres-turma". Sokfelé — főleg a Mezőségen és a túlnyomórészt románlakta területeken, azok szomszédságában — tapasztalható volt (1942 körül), hogy a román terminusok kezdtek általánossá válni. De ugyanebben az időben (1942 körül) egyre fokozódott a fenti rendszerek megszűnése és áttérés a ,,kilós-szer" rendszerére, ami a fiatalabb generációk tudatában a különféle rendszerek s azok nevének az összezavarodásához vezetett. Az idősebb — az 1870 körül született — generációk tagjai segítségével azonban még elég könnyű volt az egyes rendszereket tisztázni és az itt alkalmazott elnevezéseket összeállítani. Célunk elsősorban az egyes szisztémák osztási rendjének a tisztázása és nem azok elnevezésének, az elnevezések térbeli elterjedésének a vizsgálata volt. Ez utóbbi meglehetősen nagy, fáradságos, nyelvészeti térképező munkát és külön tanulmányt igényel.