Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 6. (1881)
1881 / 1. szám - Váradi Antal: Tinódi Sebestyén
TINÓDT SEBESTYÉN. . Irta VÁRADI ANTAL. I. JÁZONRÓL ÉS mederről írt ének versfejeiből ezeket olvashatja az utókor: «Sebastianus Literatus de Thinod, cum sinistra manus gravi vulnere cruciaretur, fecit.» — «Lantos Sebestyén diák, a Tinódi, szerzé ezeket, mikoron bal keze nehéz sebhelylyel gyötrettetnék.» Ezt a nehéz sebhelyet a derék lantos karddal kezében, az ütközet véres mezején szerzette, s volt rá gondja a magyarok Istenének, hogy ne a tollforgató, lantpengető, népáldotta jobb kéz sérüljön meg abban, hanem a bal, a melynek kínja csak a költőnek fájt. A jobbé fájt volna az egész nemzetnek , az egész utókornak, minthogy ammiá talán többet nem is ír vala. Ez a rövid megjegyzés magában foglalja egész véleményünket az utolsó hegedősről, kit Tinódi néven tisztelhetünk. Kár, nagy kár leendett a hazára, az utókorra, az irodalomra, a történelemre — ha az a jobbkéz nem forgathatja vala többé a tollat, a lantot. Tinódit háromféle szempontból kell megbecsülnünk. Első kétségtelenül a hegedős, — a második a hazafi, a harmadik az ember. Mint hegedős megérdemli a költő nevet.