Pszichológia 11. (1991)
1991 / 1. szám - TANULMÁNYOK - ERDÉLYI MÁTYÁS: Tudattalan (hozzáférhetetlen) emlékek újrafelépülése: a hiphnézia laboratóriumi vizsgálata
6 rendszerben tárolt információk megcsapolásával, ami számos képi munkálat, egyebek között — de nem kizárólag — álmok segítségével zajlik. Az álmok tehát nem egyedülállók; a hatás, mint Allers és Teler kísérletesen bizonyították, éppoly jól elérhető éber imaginációval, hiszen „a verbális rendszer független a képitől” (146. o.), mindkét rendszer a saját, átfedést gyakran nem mutató információi alapján dolgozik. Valóban, az egyik alrendszer által véghezvitt újrafelépítéseket gyakran nem ismeri fel a másik (felidézés felismerés nélkül). Bár nem egészen világos, vajon Allers és Teler új konceptualizációja formális értelemben eltérést jelent-e a tudattalan mentális folyamatok eszméjéhez képest, [minthogy a disszociáció a tudattalan folyamatok egyik alapvető paradigmája (ERDÉLYI, 1984)] vagy, ami azt illeti, a gátlástalanodáshoz képest (a másodlagos folyamatok működése a pszichoanalitikus elmélet szerint hajlamos gátolni a képi elsődleges folyamatok működését) a Pötzl-jelenség éber állapotban való demonstrációjának lehetősége hozzáférhetőbbé tette a jelenséget a szokványos laboratóriumi eljárások számára, s lényegileg meghatározta az elkövetkező kísérleteket. Az újabb irodalom, mely fokozatosan számos módszertani újítást tett magáévá, széles területen megismételte a Pötzl-jelenséget, álmokra éppúgy, mint a fantázia egyéb tartományaira, például a nappali álmodozás, képzelet és szabad asszociáció (EAGLE, WOLITZKY és KLEIN, 1966; FISHER, 1954; 1956; FISHER és PAUL, 1959; FISS, GOLDBERG és KLEIN, 1963; GIDDAN, 1967; HILGARD, 1962; SHEVRIN és LUBORSKY, 1958; összefoglaló áttekintésül lásd: DIXON, 1981; ERIKSEN, 1962). Mindamellett fennmaradt egy alapvető fogalmi kérdés, amit Charles Eriksen és Israel Goldiamond fogalmazott meg 1958-ban, egymástól függetlenül. Kimutatták, hogy a szubcepciós hatások, melyeknek a Pötzl-effektus az egyik változata, az észlelés két különböző mutatójának eltérésén nyugszanak: 1. egy szándékos beszámoló és 2. (a Pötzl-jelenség esetében) valamilyen fantázia -produkció. Megeshet, hogy az ilyen diszkrepanciák a magukon a mutatókon belüli különbséget tükrözik, nem pedig a szubcepciót; hogy tehát a mutatók közötti disszociáció nem jelent feltétlenül pszichológiai disszociációt a tudatos és tudattalan között. A kérdés egy modern változata viszont látható abban, miként értelmezendők az emlékezet felidézési és felismerési mutatói közötti diszkrepanciák. A Pötzl-jelenség, példának okáért, a legegyszerűbb szinten a két