Pszichológia 16. (1996)
1996 / 1. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: Élettörténet és identitás : Új törekvések az én-pszichológiában
TANULMÁNYOK PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Intézete, Budapest 2. ÉLETTÖRTÉNET ÉS IDENTITÁS1 (Új törekvések az én-pszichológiában) AZ ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET KUTATÁSA Semmi meglepő nincs abban, hogy az életrajzi-elbeszélő szemléletmód térhódítása kézenfogva járt az önéletrajzi emlékezet nekilendülő kutatásával. Ezt a fejleményt az is serkentette, hogy a kísérleti pszichológiában újólag előtérbe került az emlékezeti tevékenység komplex (pszichológiai, neurofiziológiai, biokémiai, antropológiai) vizsgálata. Egészen természetes, hogy önéletrajzi emlékezet híján semmifajta biografikus elbeszélés sem léteznék; tárgyi és logikai kapcsolatuk könnyen belátható, bizonyításra nem szoruló tény. RUBIN joggal írja (1989, 3.), hogy az önéletrajzi emlékezet átfogó megértése szükségképpen feltételezi az alapvető emlékezeti folyamatok megértését. Ezúttal nem szándékozunk áttekinteni az önéletrajzi emlékezet kutatásának teljes — igencsak szerteágazó s egyebek közt a patologikus tünetekre is kiterjeszkedő — terepét. Még kevésbé áll módunkban az, hogy a memória kutatás általános jellegű kísérleti pszichológiai tényeiben elmélyedjünk. Csupán azokat a szálakat vonjuk be elemzésünkbe, amelyek többé-kevésbé szorosan összefüggenek a bennünket érdeklő fő kérdéssel, nevezetesen az én és az önéletrajzi emlékezet (s az élettörténeti elbeszélések) kölcsönös kapcsolatával. Mindenekelőtt az e kapcsolatban működő konstruálási folyamatok és átalakító-torzító tényezők vonhatják magukra figyelmünket. Ámbár alaposan megfontolandó, vajon helyénvaló-e ennek kapcsán „torzításról” beszélni. Az élettörténetnek természetesen vannak „objektív” tényei (a születés ideje, helye, a nem, rokonság, iskolázás stb.), ám még ezek is értelmező konstruálás tárgyai lehetnek az elbeszélés szerkesztés során. Banális I 1 A tanulmány az OTKA (2607. s/2) támogatásával készült. Pszichológia, 1996, (16), 1, 3—47