Természet 2/2. (1870)
Berecz Antal: A hold befolyása a légköri tünetekre
A HOLD BEFOLYÁSA A LÉGKÖRI TÜNETEKRE, BERECZ ANTALTÓL. Régi jó szomszédunkra, a holdra kívánom becses figyelmüket fordítani, mely gömbölyű tölt arczával oly sokszor s oly mosolyogva tekint le reánk, mintha csak barátságos látogatásra szólítana fel. Azonban jó, hogy az Éjszak-Amerikában tervezett óriási töltény, melyet Verne oly kedélyesen írt le, még eddig el nem készült s így a hold e szíves meghívását közlekedési eszköz hiányában el nem fogadhatjuk, ugy is csak csalódás lenne fáradalmunk jutalma! Mert, míg a szerelmesek sokszor könnyes szemmel nézve feléje arcza sugáriban kedvesük képét látják, míg a költő, mosolygó arczáról szelíd és nyájasnak nevezi addig a csillagászt épen ezen állandó rideg mosoly a halálfőre emlékezteti. S valóban eddigi adataink nyomán a hold számos társával együtt a csillagvilág halottja, s bármily szende fényben ragyog is az emlék, mely az egykori életnek helyét jelöli, az mégis csak a halál jelképe. A holdon hiában keresnék a barátságos zöld mezőket! — A sivár síkságokat, a meredek hegyoldalakat, a vad s kopár sziklákat, nem díszíti sem fa, sem bokor; tévéin nem repdesnek vidám madárkák s az élőlény keresésében hiában fáradna ki szemünk , ott minden néma, elhagyott s kihalt! S még is, talán mivel földünkhöz az égi testek közül a legközelebb esik vagy talán gyönyörű fényváltozatai és sötétedései, vagy épen kölcsönzött szende fénye miatt, a hold azon égi !