Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 11. (1910)
1910 / 12. szám - Benkóczy Emil: Eger bora és pinczéi
XI. évf. 1910. deczember. 12. szám. MOLNÁR VIKTOR Nem tagoknak előfizetési ára E folyóiratot az Egyesület tagjai közreműködésével az évi illetmény fejében kapják, szerkesztik KLUPATHY JENŐ és legifj. SZÁSZ KÁROLY egy évre 8 korona. URÁNIA NÉPSZERŰ TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT AZ URÁNIA M. T. E. KÖZLÖNYE Eger bora és pínczér. Alig van földje szép Magyarországnak Tokajon kívül, a mely a tarvenyigéből tüzesebb, zamatosabb nedvet fakasztana, Eger tetőinél. A Bükk-hegység völgyében épült város lakosságát e körülmény avatta hivatásos bortermelővé, mely foglalkozáshoz alkalmazta életviszonyait, s terményeinek — különösen a híres bikavérnek — csakhamar világpiaczot teremtett. Alig néhány századdal a honfoglalás után már virágzó, szőlőültetvények tarkítják az egri hegyek lejtőit. S hogy az egri nép fáradozásának megvolt a jutalma, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy királyaink jó termés idején rendes dézsma alá vették az új bort s a mely dézsmaszedési jogot V. István királyunk 1271-ben Lambertus egri püspöknek adományozta, a mi pedig éppen nem volt rossz jövedelmi forrás, mert Nagy Lajos alatt Széchényi Mihály, majd Zudar Imre egri püspököknek évente 10.000 drb aranyat jövedelmezett. Kétségtelen azonban, hogy az egri bor hírét a sötétvörös nedű, a bikavér teremtette meg. A fejét mindenütt kegyeletes emlékezéssel felütő néphagyomány legendába burkolta a bikavér eredetét. Az Eger határában emelkedő Egyed nevű hegyen remeték éltek, akik közül egy, Szent Egyed kegyetlen pogányoktól halt vértanú halált. A szentnek piros vére szivárgott le a hegy lejtőire, attól terem az máig is oly tüzes, piros bort, mint a jámbor remete vére, a mely miatt a krónikák tanúsága szerint, nagy vitézségű török agák és bégek sem átallották megszegni Mohammed szigorú törvényeit. Sőt az idegent annyira le tudta bilincselni az egri bikavér, hogy innen soha többé el nem kívánkozott, amint azt a derék Corbeynek, Péter czár követének példája mutatja, ki 1708- ban Egerben járván, annyit talált inni az egyedhegyi vörösből, hogy itt tartózkodása harmadik napján Szent Mihály lovára kellett ültetniük a szíves vendéglátóknak. Különben maga a város járt elől jó példával a bortermelés terén. Saját szőlői voltak a városnak, a melyet házilag kezeltetett e czélra felfogadott alkalmazottai a vinczellérek és borbirák által, kiknek szegődménylevélben körvonalazta a „nemes tanáts“ kötelességeiket, mint azt tette a többek között Ugró János urammal is, ki a XVIII. század legelején volt püspök Eger városának szegődményes vinczellére. íme a levele: Anno 1703. die 12. Aprilis. Assertatio circa Convent. Joannis Ugro. Conditiones: 1 mo. Ha eő többet meg- részegedik, az uczán fel s alá üvöltene, avagy it háznál, maga szántszándékkal való kötelezete szerint az hóhérral az nyelve ki vonassék és el meczettessék. 2. Neki semmi fizetését esztendeinek végeig, meg ne adgyák, hanem csak kenyérnek való búzát, és valami húsra való pénzt. 3. Ha dolgát nem szeretnék minden órában az biró, esztendőnek előtte is kiadhasson rajta. 4. Ha a szöllő munkát szorgalmatossan meg nem dolgozná és szánszándékkal restsége, vigyázatlansága miatt a szőllőben károk lennének, kiváltképpen részegsége miatt, az maga szöllője is utánna veszne. 5. Mikor a városban lészen ünnepnapokon és vasárnap az mise hallgatást, praedikatiót hallani el ne mulassa, mert ha elmulattya mindenkor érdemes leszen a Párizsra. Ugró János keze kereszt vonása X-1 A vinczellérek külső alkalmazottai voltak a városnak, kötelességük volt a mindennemű szőlőmunkára való felügyelet, nyitástól egészen a takarásig. A bornak a városba vagy a városi pinczékbe való szállítása, eladása, kimérése, elosztása a borbirák közreműködésével történt. A városnak jó jövedelmi forrása volt a bortermelés, mert a termelt bort saját korcsmájában mérte ki. Ezt a jogot a város Fenessy György egri püspökkel való szerződés értelmében nyerte 1687-ben (Transactio Fenessiana), de a korcsmáltatási jog csak az esztendő egy kisebb részére szólott, míg a többi részében az esztendőnek a kettős földes uraságé volt az italmérési jog. Azonban a városnak, habár érdekében állott a bor minél jobban való értékesítése korcsmárban, a szolid életmódra és mértékletességre is gondot fordított, amennyiben a fertálymesterek kötelességévé volt téve, hogy a bormérést tiltott időben megszüntessék a „külső borok“-at Eger város levéltárából. Először közölte e szegődménylevelet Szabó Ignácz „Korrajzok Eger város múltjából“ 1898-ban. 30