Magánalkalmazottak Lapja, 1948 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1948-02-01 / 1. szám
A MAGYAR MAGÁNALKALMAZOTTAK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZLÖNYE Kétéves a magyar köztársaság Fennállásának kétéves évfordulóján üdvözöljük a magyar köztársaságot! Üdvözöljük annál is inkább, mert mindnyájan tudjuk, hogy most nem pusztán államformaváltozásról van szó, hanem az államhatalom alapvető jellege változott meg. A Horthy Magyarországon uralkodó nagybirtok és finánctőke szövetség helyébe a dolgozó kisemberek és a haladó értelmiség, ipari munkásság és parasztság szövetsége lépett, és azzal hogy a hatalom birtoklói megváltoztak, hazánk gazdasági szerkezetének változása vette kezdetét. E hatalmas szerkezeti változásokat: elsősorban a földreformot, majd a bányák, a nehézipar, a bankok, az alumíniumipar államosításának jelentőségét a széles tömegek esztendők múltán fogják majd csak teljességükben felmérni. Hogy köztársaságunk fennállásának második évfordulóján mindenki lássa azt a gazdasági felemelkedést, amelyen keresztülmentünk, emlékezzünk vissza: éppen két esztendeje, hogy az infláció hullámai közepette a kalóriarendszerű kollektív szerződés életbe lépett. Még a most is fülünkben cseng, ahogy tanácskozások közepette Kossa István, leszögezte: az új termésig olyan nehéz hónapoknak nézünk elébe, hogy legfontosabb feladatunk a munkások és alkalmazottak százezreit legalább az éhinségtől megmenteni. Két év telt el azóta. Bár még ma is nehéz körülmények között élünk, mégis megelégedés kell, hogy eltöltsön bennünket, ha az elmúlt két esztendő eredményeire visszagondolunk és ebből kell erőt merítenünk a még előttünk álló akadályok legyőzésére és saját gyengeségeink kiküszöbölésére. Gazdasági felemelkedésünket és életszínvonalunk gyökeres javulását a hároméves terv végrehajtása fogja eredményezni. Tudjuk, hogy mindez csak a dolgozó nép odaadó munkája révén és a mukateljesítmény fokozódásával valósítható meg. Gazdasági fejlődésünket megelőzte a két esztendő alatt bekövetkezett politikai fejlődés, amellyel a nagyferenci összesküvők és hazaárulók egész sorát sikerült az államhatalom vezetéséből kiküszöbölnünk és ezzel demokratikus törvényhozásunkat megteremtenünk. Tudjuk, hogy vannak még sorainkban olyanok, akik harmadik utat keresnek, de tudjuk azt is, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom előtt csak egy út van: a népi demokrácia útja; minden más úton hazánk imperialista erők játékszerévé válik és az amúgyis súlyos veszteségeket megélt magyar nép újabb háborús megpróbáltatásoknak tenné ki magát. Második évfordulóján, igaz lelkesedéssel üdvözöljük a magyar köztársaságot, mert az elmúlt két esztendő eredményei hitet és biztonságot öntenek belénk, hogy az előttünk levő akadályokat legyőzzük és mert a dolgozó magyar nép minden egyes tagja érzi immár: mienk az ország, magunknak építjük! Köves András Néhány héttel ezelőtt az egyik napilap hasábjain cikk jelent mega »harmadik út« problémájáról, melynek írója nemcsak hogy vállalta a probléma felvetését, hanem le is kötötte magát a »harmadik utas« politika mellett. _ . A »harmadik út« témája körüli csendes vita, ettől az időponttól kezdve hangosabbá lett, nyíltan kikerült a mindennapi élet színpadára és ma párt- és szakszervezeti napok, üzemi előadások és magánbeszélgetések egyik leggyakoribb vitaanyaga. Minthogy a vita folyamán nyíltan is láttuk, — amit egyébként is tudtunk — hogy a »harmadik utas« politikának a munkásosztályon belül is vannak szószólói, a »harmadik út« prófétáinak ügye a munkásosztály ügyévé vált. Mi magánalkalmazottak, a magyar munkásosztály egyik legjelentékenyebb rétegét képezzük, fontos, tehát, hogy miagunk is foglalkozzunk ezzel a témával és rétegünk előtt vessük fel. nyíltan a kérdést: van-e »harmadik út« számunkra? /%• »harmadik utas« politikával "■ kísérleteztek már egyes munkásmozgalmi vezetők az első világháborút követő időben is, amikor Németországban, a világimperializmus e veszedelmes tűzfészkében nem « munkásosztály egységére, hanem szintén a »harmadik erőre«, a nyugati imperialistákra és a megalkuvó gyáva polgárságra orientálták politikájukat. Ez a politika törvényszerűen el is vezetett Weimartól a harmadik birodalomig, az imperializmus olyan drasztikus megjelenési formájához, melyhez hasonló még nem volt a világtörténelem folyamán. Sajnos ez az alapos figyelmeztetés sem volt elegendő, mert a »harmadik út« politikájának új ideológusai akadtak. Oskar Poliak például akinek nálunk is vannak követői, nem is kell olyan messze menni — az Arbeiter Zeitung nemrég megjelent cikkében új »harmadik utas« elméletet konstruált. Szerinte ma a munkásosztálynak úgy az Egyesült Államok mint a Szovjetunió erőitől távol kell magát tartania és szociáldemokraták számára a »harmadik utat« jelöli meg követendőként.Beszéljünk világosan és mondjuk*-*meg nyíltan, hogy Fóliák »semlegesnek«látszó »harmadik útja« harmadik erőre való, politizálása nagy veszélyt jelent. Amint igaz az, hogy az osztályharc frontján csak két erő áll egymással szemben, mégpedig a munkásosztály ereje a tőkésosztályéval, úgy ebből folyóan igazság az, hogy aki a munkásosztálynak csak egyetlen rétegét is a »harmadik út« követésére biztatja, az végeredményben gyengíti a munkásosztályt és erősíti a tőkésosztály erejét. Ez a mai gyakorlatban annyit jelent, hogy miután a reakció, az ellenforradalom és az imperializmus erői az Egyesült Államokra, a munkásosztály erői pedig a Szovjetunióra támaszkodnak, aki harmadik utat prédikál, erőket próbál lekapcsolni a népi demokráciák frontjáról, tehát végeredményben az imperializmust szolgálja. Aki nem okult e politikának a hutlerizmusba torkolódó tragédiájából, az napjainkban is kaphat figyelmeztetést arra nézve, hogy hová vezet a »harmadik út« politikája. Elegendő itt a francia eseményekre hivatkozni. Leon Blum, amikor Ramadier bukása után megkísérelt kormányt alakítani, nyíltan hangoztatta, hogy a harmadik útr. politikáját kívánja folytatni. A kormányalakítás terve ugyan nem sikerült, azonban a Schuman kormányban lévő barátai hűen járják el az utat és politikájuk elvezetett a francia rabszolgatörvényhez; a tömegsztrájkokhoz, az érdekeit védő munkásság elleni fegyveres beavatkozáshoz, az éhséghez, a nélkülözéshez és csaknem a polgárháború küszöbére sodorta Franciaországot. Amikor a magyar munkásosztály "■köreiben a szóban lévő témáról vita folyik, fentiek és a még el nem mondottak alapján hadd szögezzük le álláspontunkat mi a magánalkalmazottak is, és mondjuk el azt, hogy nagy társadalmi harcunkban nincs »harmadik út« a dolgozók osztályának egy rétege, tehát a magánalkalmazottak számára sem. Aki a mi sorainkból, ezt az ideológiát hirdeti és megpróbál ennek híveket toborozni, kétszeres felelősséggel tartozik. ■ e ■ ■ A »harmadik út« ugyanis ködbe és sötétségbe vezet/ Márpedig mimagán alkalmazottak elég hosszú ideig topogtunk a sötétben, s elég odáig részesültünk hátrányos ■‘elbírálásban azért, mert a feltörekvőizikai munkásság évtizedeken keresztül a »harmadik rétegnek« ,éspedig a tőkések és a munkások köré ékelt csoportnak legkintett benőnek'! Éppen szakszervezetünk vége» immár 40 esztendeje ezen a téren felvilágosító munkát a tisztviselők között, hogy adják fel a középosztály legendát, ismerjék fel osztályhelyzetüket, hiszen maguk is prolettárok, akiknek gazdasági és politikai felszabadulása csakis a munkásosztály összes erőinek összefogásával történhetik meg. A BTülönösen a felszabadulás ótatörténik a szakszervezetben ezen a téren fokozott tudatosítás és ma már az üzemek és irodák ezreiben a magánn alkalmazottak tízezrei végzik az újjáépítés és a hároméves terv nagy munkáját a fizikai munkássággal és a műszaki értelmiséggel karöltve. Aki ilyenkor a felvilágosulás idején közénk dobja a »harmadik úti bolondgombáját, ködösít és langyosig az a magánalkalmazotti réteg érdekei ellen cselekszik, tehát nincs közöttünk helye. ' ' Mi öntudatos magánalkalmazottak igenis valljuk, hogy nincs »harsmadik erő« és nincs »harmadik úti, az osztályharcban számunkra’, csak egyetlen út van, a munkásosztálynak a szocializmushoz vezető útja. elegen üdvözöljük a szociálde*-*•*ipokrata párt fővárosi végrehajtó bizottságának szilveszteri határozatát, — mely az első gyakorlati teendőket szegezte le, s melynek ngornan megindult, tisztulási folyamat. — a munkásosztály igazi útján a győzelemhez vezet. r ■mtezft'* Magánalkalmazottak és a „harmadik út“ Irta: Tausz János Munkánk mérlege KÖVES ANDRÁS főtitkár beszámolója Január 25-én szakszervezetünk Központi Vezetőségének ülésén Köver András főtitkár kartárs átfogó képet adott a magánalkalmazó telk helyzetéről ás szakszervezetünk elmúlt évi tevékenységéről. A szakszervezeti tevékenység minden terüjeére kiterjedő beszámoló mindenki előtt világossá teszi, hogy szakszervezetünk, az elmúlt évben rohamléptekkel fejlődött és egyre inkább eleget tud tenni annak a hivatásának, amelyet a magánalkalmazottak életszínvonala és kulurális felemelkedése szempontjából feltétlenül be kell töltenie. Az alábbiakban a jelentés legfontosabb részeit fogjuk ismertetni, hogy minden kortársunk tényekkel is bizonyítva lássa azt az amúgy is ismeretes utunkat és nagymértékű fejlődést, amelyet szakszervezetünk tevékenységében az elmúlt év folyamán tapasztaltunk. Az életszínvonal emelkedése A magánalkalmazottak kollektív szerződéseit a döntő szakmákban megkötöttük. Annak a 3—4 .kollektív szerződésnek, amelynek tárgyalása — rajtunk kívülálló okoknál fogva — elhúzódott, szintén rövidesen meg kell jelenni a Magyar Közlönyben, mert már az Országos Munkabérmegállapító Bizottság elé terjesztették. Idáig 27 kollektív szerződést és ennek keretén belül nyolc függeléket bocsátottunk ki, ami maga is mutatja azt a szerteágazó tevékenységet, mely szakszervezetünkben folyik. A kollektív szerződés hatálya alá tartozó alkalmazottak bérei átlagban a következőképpen alakultak: 1946 október 31. 386.1 forint. 1947 augusztus 550.— forint. 1947 decemberében a kollektív szerződések hatálybalépésével az átlagnak legalább 20 százalékos emelésével számolhatunk. Az új kollektív szerződések, az alkalmazottak kis- és középrétegének fizetéseit szintén átlagban kb. 20—22 százalékkal fogják emelni. . .. • Szerződésünk gyenge oldala az I. kategória maximuma, melynek következtében a vezető tisztviselők egy része bérezésben határozottan visszamaradt és így a minőségi munka megfelelő díjazása csak kiemelésekkel érhető el. A kiemelési kérelmek a Szaktanács elnökségének döntése szerint az Országos Munkabérmegállapító Bizottság előtt fekszenek. Szakszervezetünk ebben a vonatkozásban is az egyeztető bizottságokon keresztül végez nagyon jelentős munkát. Meg kell még említenünk, hogy , 75 vidéki helyi csoportunknál működik Kollektív Szerződést Védő Bizottság, melyek szervezetünk erejével iparkodnak biztosítani a vidéki kartárnak a részére is a kollektív szerződés nyújtotta előnyöket. A szakképzettség emeli a béreket és biztosítja a munkalehetőséget Szakszervezetünk húsz nyelv-, gyóiáírási, könyvelési és más tanfolyamot tart fenn, ahol munkanélküli kartácsaink ingyen vagy egész jelentéktelen összegért tanulhatnak.Megindultak vagy a közeljövőben megindulnak a következő szakmai .-továbbképző tanfolyamok: textil-, építőipari, bank-, és pénzintézeti, szövetkezeti, papíripari, üvegipari, bőripari, ásványolajipari, társadalombiztosítási és szállítmányozási tanfolyamok,. A szakmai továbbképzéssel párhuzavett részt hites könyvvizsgálói... tanfolyamunkon, de sajnos csak 88 jelölt tette le a vizsga első 66 53 a vizsga már