Magyar Államvasutak Hivatalos Lapja, 1967. július-december (26-52. szám)

1967-07-01 / 26. szám

210 A Magyar Államvasutak Hivatalos Lapja 26. szám. tere vonatkozó végrehajtási utasítást az 1964. évi MÁV Hivatalos Lap 33. számában 118491/1964. 1/3. B. sz. alatt tettem közzé. A munkaügyi miniszter a 4/1967. (VI. 8.) Mü. M. sz. rendeletével a 2/1964. (IV. 3.) Mü. M­. sz. rendeletet mó­dosította. E rendeletek végrehaj­tásaként az Államvasutak terü­letére vonatkozóan az érdekelteket az alábbiakra utasí­tom: [A 2/1964. (IV. 3.) Mü. M. és a 4/1967. (VI. 8.) Mü. M. sz. rendeletet (R.) rendes betűkkel, a végrehajtási uta­sítást (Vhu.) dőlt betűkkel, egységes szerkezetben közöl­jük.] I. R. 1. §. (1) A munkavégzéssel együttjáró — a 67 1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet II. számú mellékletében megha­tározott — foglalkozási megbetegedésért a vállalat kárté­rítéssel nem tartozik, ha bizonyítja, hogy annak bekövet­kezése működési körén belül is elháríthatatlan volt. (2) Ha az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása során a megbetegedés keletkezésével, kifejlődésével, illetőleg elháríthatóságával összefüggő egészségügyi kérdésben kell dönteni, a vállalatnak, illetőleg — ha munkaügyi vitára kerül sor — a vitát elintéző szervnek döntés előtt az Egészségügyi Minisztérium által kijelölt egészségügyi szervet kell megkeresnie [29/1964. (XI. 23.) számú kor­mányrendelet 1. § (3) bekezdés a) pont] és egyidejűleg rendelkezésére kell bocsátani az ügyre vonatkozó irato­kat. Vhu. 1. 1. A­­ foglalkozási megbetegedés keletkezé­sével, kifejlődésével, illetőleg elháríthatóságával összefüggő egészségügyi kérdésben a MÁV Munka­képességcsökkenést Véleményező Orvosi Bizottság (MACSÖ Budapest, VI., Rudas László u. 111.) véle­ményét kell kikérni. E célból az ügyre vonatkozó összes iratot a MACSZ rendelkezésére kell bocsá­tani. R. 1/A. §. A baleseten és a foglalkozási megbetegedésen kívüli egyéb megbetegedésért a vállalatot kártérítési kötelezett­ség nem terheli. R. 1/B. §. Az Mt. 123/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazása szem­pontjából vállalati szállítóeszközként nem vehető figye­lembe az a közlekedési eszköz (pl. kerékpár, motorkerék­pár), amelyet a vállalat a dolgozó rendelkezésére bocsá­tott. R. 1/C. §. Ha a sérelem az Mt. V. 34. §-a alapján ideiglenesen más vállalathoz átengedett dolgozót ér, a dolgozót alkal­mazó vállalat ezért ugyanúgy felel, mintha az nála követ­kezett volna be. R. 1/D. §. A vállalatnak az Mt. 123/A. §-a szerint fennálló felelős­sége kiterjed a szakmunkás tanulóként a gyakorlati kép­zés során vagy szakmai gyakorlatra kötelezés alapján (Mt. 132. §) nála foglalkoztatott, vele munkaviszonyban nem álló személyekre is. R. 1/E. §. (1) Az 1—1/C. §-okban foglaltak nem érintik a balese­tek üzemi balesetté minősítésére vonatkozó más (társa­dalombiztosítási, balesetkivizsgálási stb.) szabályok ren­delkezéseit, a társadalombiztosításnak a foglalkozási be­tegségről szóló szabályait, illetőleg az ezek alapján járó szolgáltatásokat. 12) Ha a vállalat felelőssége az Mt. 123/A. §-ában, ille­tőleg az 1—1/D. §-okban foglaltak szerint nem áll fenn, de vállalaton kívüli személy vagy szerv felelőssége meg­állapítható, a dolgozó kárigényét velük szemben érvénye­sítheti a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint. R. 1/F. §. A dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése (a továb­biakban: sérelem) esetén a vállalat a dolgozó — halála esetén hozzátartozói — teljes vagyoni kárát, így a sére­lem folytán elmaradt jövedelmet, a dolgokban keletke­zett károkat, valamint a sérelemmel kapcsolatos költsé­geket és kiadásokat a 2—12. §-ok szabályai szerint köteles megtéríteni. II. Elmaradt jövedelem R. 2. §. (1) Elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképesség csökkenése miatt elesik keresetétől, illetőleg a sérelem előtti kerese­tét nem éri el. Meg kell téríteni továbbá azt az összeget is, amelynek elvesztését a dolgozó a sérelemből eredő jelentős testi fogyatkozása ellenére rendkívüli munka­teljesítménnyel hárította el. Vhu. 2. §. A dolgozót ért sérelemből származó munkaképtelenség, munkaképességcsökkenés, vala­mint a rendkívüli munkateljesítmény véleményezé­sére a területileg illetékes Vasútigazgatóság főor­vosa, fellebbezés esetén pedig a Vasútigazgatóság székhelyén levő MÁV Rendelőintézetben működő Táppénzes Döntőbizottság az illetékes. (2) A munkaviszony körében elmaradt jövedelemként meg kell téríteni — mind a természetben, mind a pénz­ben megállapított — elmaradt munkabért, továbbá azok­nak az egyéb rendszeres szolgáltatásoknak (pl. egyen­ruha, nem bér jellegű természetbeni juttatások) a pénz­beni értékét, amelyekre a dolgozó a munkaviszony alap­ján a munkabéren felül jogosult, ha azokat a sérelem bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe is vette. Nem kell megtéríteni azoknak a szolgáltatásoknak az értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetére járnak (pl. a védőétel, ital, munkaruha, védőruha értékét). (3) A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az elmaradt kereset megállapításánál nem vehető figyelembe a költségtérítés címén kapott összeg. í ífrtHufi9t­­ (1) Az elmaradt munkabér [2. § (2) bekezdés] összegé­nek megállapításánál a béralapból kapott minden jutta­tás, továbbá a nyereségrészesedés figyelembevételével számított átlagkeresetet kell alapul venni. Az átlagkere­set számításánál az OMt. V. 140. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott időtartamokat kell alapul venni. (2) Ha az átlagkereset számítása szempontjából figye­lembe jövő idő­tartama alatt a dolgozó munkabérében változtatásra került sor, az időbérben részesülő dolgozók átlagkeresetének kiszámításánál a kiszámítás idején ér­vényes alapbért kell figyelembe venni. A teljesítmény­bérben foglalkoztatott dolgozók tekintetében amennyiben az egy éven, illetőleg a vállalatnál töltött időn belül általános béremelés volt, az átlagkeresetet csak a bér­rendezés időpontjától kell számítani. (3) A munkabérveszteség megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek megha­tározott időpontban való bekövetkezésével már előre tel­jes bizonyossággal számolni lehet. (4) Ha a dolgozó egy hónapnál rövidebb időt töltött a vállalatnál, az átlagkereset kiszámításánál a vele azonos munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú, ha pedig ilyen nincs, a hasonló munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú dolgozó átlagkeresetét kell alapul venni.

Next