Magyar Bioetikai Szemle, 1995 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1995 / 1-2. szám

Köszöntjük az Olvasót Primum vivere ... A Magyar Bioetikai Szemle első számát kezünkben tartva néhány előző gondolatot érdemes visszaidézni. Társaságunk alakulása óta hazai tudományos bioetikai központnak tekintette magát, ezt célként is kitűzte maga elé. Szükségesnek tartottuk, hogy kiegyensúlyozott véleményeink vitafórumokon alakulhassanak ki. Ezt szolgál­ták kezdettől előadássorozataink, konferenciáink. További nyilvános fórum kifejlesztését jelenti jelen vállalkozásunk. Szerkesztésünk elvei megegyeznek a Társaságunk alapszabályában megfogal­mazottakkal. Abból indulunk ki, hogy a bioetika alapfogalmainak ilyen vagy olyan sorrendbe helyezése, a kérdések tárgyalásának módja és értékelése kinek-kinek saját világlátásától jelentősen függ. A különböző irányzatokat képviselő szerzők tudományos igényű közleményeivel vitatkozni kívánók ezt hozzászólás formájában is megtehetik, de még jobb, ha saját nézeteiket önálló írás formájában juttatják el a szerkesztőhöz. Igen fontos, hogy a bioetika általános céljainak megfelelően védeni, fejleszteni kívánjuk az életet, az emberi életet és környezetünk élővilágát. Meggyőződésem, hogy segítenünk kell az életért dolgozó mozgalmak, társaságok munkáját. A bioetika neve Potter cikkére vezethető vissza („Bioetika: A túlélés tudomá­nya”) [1]. Már ő is az élet egységes szemléletét képviselte. Követni óhajtjuk - sajátos látásmódunkba beillesztve -- Albert Schweitzer sőt Gandhi számos gondolatát is. Legfontosabb elveink közé tartozik azonban, hogy semmilyen külföldi példát sem kívánunk lemásolni. Természetes, hogy mások tapasztalatait szívesen felhasználjuk (a tudományos életben szokásos feltételeknek megfelelő­en), de saját, hazai bioetikai iskola, iskolák kialakulását szeretnénk elősegíteni. Ez szolgálja a külföldi szakemberekkel való hasznos eszmecserét is a legjobban - őket az érdekli, hogy mi hogyan gondolkodunk, nem az, hogy milyen jól tudjuk őket utánozni. Kérem mindazokat, akik magukhoz közelállónak érzik elgondolásainkat, segítsenek azok megvalósulásában. Lehet vitáznunk, elkeserednünk, de minde­zek előtt, mint a mottóban írtam, először élni kell. Gaizler Gyula [1] Potter, Van Rensselaer: Bioethics: the science of survival. Perspectives in Biology and Medicine 14/1970, 1/127-153.

Next