Magyar Bioetikai Szemle, 2010 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1-2. szám

BROOSER GÁBOR A betegjog, az élethez való jog a­­fenntartható egészségügyében Az utóbbi években áttekinthetetlen keverék jött létre az­­egészségpolitika elvei­ben, jelszavaiban és gyakorlatában, az állami betegellátás és a jövedelem-érdekelt magánvállalkozási formák között. Új szövedéket hozott létre a komputerizálás, a pénzforrások kamatérdekelt kezelése, az ellátásra folyondárként ráépült szállító-, bonyolító-, beszerző-, gyártó-, élelmező vállalkozások, a nem egészségügyi cégek tömege. Ezek általában a költségek növelésében érdekeltek, de néha kényszerű hitelnyúj­tással életben is tartják a kórházakat. Ha az elmúlt negyedszázad egészségügyi ellátására vonatkozó jelszavait felidéz­zük kb. a következő sor alakul ki: társadalmi szolidaritás — holisztikus gyógymód - EU reform - fenntartható költségvetés — menedzserirányítás. Félig végrehajtott rendelkezések, meggondolatlan akciók sora kísérte a felsorolt program jelszavait. S az eredmény?! A gyógyításban évről-évre fokozódó mérték­ben jelentkeztek az alulfinanszírozás veszedelmes tünetei. Az állami ellátás kötele­zettségéről (már nem beszélünk a „legmagasabb szint”-ről) a privatizálásra, a fenn­tartható üzemre való áttéréskor a szakmai, azaz a beteg­érdekek már nem tudták áttörni az alulfinanszírozás korlátait. Az ellátásban megjelenő, orvosilag már elfogadhatatlan hosszúságú várólisták, az indokolatlan halálesetek kivédésének kérdéseiben az arra hivatottak egyre ta­nácstalanabbak, és végül elhallgatnak. Talán ennek tudható be, hogy amíg az or­vosi és ápolói fizetések, az ügyeleti díjak folyósítása rendre késik, vagy meg sem történik, addig a minisztérium, az egyes egyetemek, megyei és városi kórházak újra meg újra számolatlan milliókat fizetnek egyes magántársaságoknak a legtöbbször meg sem valósítható üzemeltetési, szervezési reformtervekért. A beteg - minden fel- és elhasznált jelszó ellenére — fokozatosan kikerült az egészségpolitika centrumából. Helyébe a finanszírozhatóság, vagy a remélhető profit került. Divat lett a lakóhelytől távoli, úgynevezett „emelt szintű” ellátás ígérete, amely­nek során a család utazási költsége alaposan megemelkedett, és a magukra maradt betegek ellátottsága, biztonságérzete nem várt módon romlott. Kezdett hiányozni a gyógyításból a beteg ember bizalma, amelynek kulcsát már az ókorban oly egy­szerűen meg tudták fogalmazni: „a beteg üdve a legfőbb törvény”. Még néhány esztendeje az orvosok zöme ezen ősidők óta fennálló értékrend alapján dolgozott, melynek középpontjában embertársuk volt. Az ő reménységét

Next