Magyar Bioetikai Szemle, 2022 (28. évfolyam, 1-3. szám)
2022 / 1. szám
Magyar Bioetikai Szemle, 28. évf. (2022.), 1. szám Tisztelt Olvasók! TURGONYI ZOLTÁN LECTORISALUTEM Jelen számunk két leghosszabb írásának tárgya az emberiség történetének lehetséges kezdetével, illetőleg végével kapcsolatos, tehát igencsak alapvető problémákat vizsgál, amelyek fontosságát aligha kell bizonygatnunk, hiszen mind az evolúció és a vallás viszonya, mind az ökológiai válság következtében vagy más okból fenyegető világkatasztrófa lehetősége napjainkban is heves vitákat gerjeszt. Érdemes tehát a szokásosnál kicsit alaposabban szemügyre vennünk az említett két szöveget, Kovács Gusztáv Tanulmány rovatunkban olvasható cikkét és Széll Kálmánnak a Fórum rovatban található hozzászólását Roskovich Bernadette tavalyi évfolyamunk harmadik számában megjelent írásához. Kovács Gusztáv Nézz fel! Teremtésvédelem a filmvásznon című tanulmánya két különböző korszakban született gondolatkísérlet bemutatásával szemlélteti, hogyan beszélhetünk ma ugyanúgy a banalitás veszélye nélkül az ökológiai katasztrófa általi fenyegetettségünkről, mint ahogyan ez a hetvenes években volt lehetséges, annak ellenére, hogy akkoriban a téma még újdonságként hatott, míg napjainkra az erről szóló beszéd közhelyessé vált. Az első gondolatkísérletet Richard Routley fogalmazta meg 1973-ban. Röviden a következő kérdésben foglalható össze: ha egy világkatasztrófát követően az emberiségnek csupán egyetlen tagja marad életben, és ez az utolsó ember elpusztítja az összes növényt és állatot, vajon hogyan kell tettét erkölcsileg megítélnünk? A válasz nyilvánvalóan elsősorban azon múlik, hogy a bioszférát pusztán az ember szolgálatában álló eszköznek vagy, ellenkezőleg, fajunk érdekeitől függetlenül is értékesnek tekintjük-e. Routley ez utóbbi álláspontot képviselte, sürgetve az egyoldalúan antropocentrikus álláspont feladását az etikában. A másik - közelmúltbeli - gondolatkísérlet Adam McKay Ne nézz fel! című, 2021-ben készült filmje, amelyben hiába jelzi előre néhány tudós egy a Föld felé közeledő aszteroida becsapódásának veszélyét, a társadalom nem képes megfelelően védekezni, mert az egyes alrendszerek csupán a maguk szűk érdekeire vannak tekintettel: a veszélyről hírt adó tévéműsor szerkesztői egyedül azzal törődnek, mennyire lehet szórakoztató az adás a nézők számára, az amerikai elnök csak az aszteroidának a választásokra gyakorolt esetleges hatásával foglalkozik, és így tovább, tehát hiányzik az átfogó, az egész emberiség sorsát és a hétköznapiságon túl lévő, valóban fontos végső kérdéseket szem előtt tartó közelítésmód, s ezért be is következik a katasztrófa. 1