Magyar Cserkész, 1929 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1929-02-15 / 4. szám

4. szám MAGYAR CSERKÉSZ 71 FRANCIA LAP A MAGYAR CSERKÉSZETRŐL. A magyar cserkészmozgalom mind szélesebb körökben hódít és szerez magának barátokat. Bizonyítja ezt Pierre Delattrenak, a tudós francia jezsuitának, a „La Croix“ című francia lap jan. 9-i számában megjelent rokonszen­ves hangú cikke a magyar cserkészetről. A nyáron tanul­mányúton volt Magyarországon, e közben nyílott alkalma megismerni a magyar cserkészeket. Tapasztalatairól négy hosszú hasábon számol be. Ismerteti mozgalmunkat születésétől kezdve, amikor még sokan ellenséges szemmel nézték, amíg csak az ország szétdarabolása s a kommunizmus okozta megalázás fel nem nyitotta a szemeket. így érhette el a mozgalom, hogy ma már 30.000 cserkészt egyesít egyetlen szövetségben. Ismerteti ezután a szövetség szervezetét. Erősen kiemeli a katholikus és protestáns cserkészek testvéries egyesítését. A közös alapot, amelyen békésen megférnek, abban látja, hogy értékelik egymás munkáját s egy szív­vel védekeznek a szabadkőműves és hitetlen szellemmel szemben. Hangsúlyozza, hogy a magyar mozgalom aktív, minden gyakorlatban, minden cserkészmunkában résztvenni kívánó vezetőket nevel. Elmondja, hogy a csapatok többnyire homogén alakulatok, egyes iskolák, egyes műhelyek növendékeiből alakítva, de ismeri a vegyes csapatok szervezetét is. Cserkészetünk szelleméről írva, Sík Sándor könyvét dicséri, mint amely zsinórmértéke mindannak, amit a magyar cserkészet erkölcsi, hazafias és fizikai téren meg­valósítani törekszik. „Nem megy-e ez a könyv messzebbre?“ — veti fel a kérdést, nem készít-e elő a cserkészet nemzeti újjászületésre? Nem kell-e a magyar cserkészet­ben látnunk annak az analógiáját, amit úgy hívunk: iskolai katonai kiképzés? A legfigyelmesebb megfigyelés után odajut Szombathely határvidékén szerzett tapasztalatai alap­ján, ahol a közvetlen szomszédságban egy magyar Elszász- Lotharingia táplálja a keserűség és a reváns gondolatát, hogy nem szükségkép reváns készül itt, de az ifjú cser­kész megtanulja a hagyományok tiszteletét, a történelem hőseinek, királyoknak, harcosoknak, művészeknek és köl­tőknek művét és tetteit, s ha mindjárt a magyar vér­­mérsékletben, miként a franciában, van is valami magasan járó, erélyes vonás, rövidesen: katonás elem, nem szabad a magyar cserkészet fegyelméből következtetni katonai előkészületre. Ezután kiemeli Glattfelder és Shvoy püspök cserkész­szerető lelkületét s a különböző tanítórendek érdemeit a magyar cserkészet fejlődése körül. Különösen dicséri a premontrei és piarista csapatokat és a bencések vízicser­készetét. A levente-törvény kapcsán az állam szempontját és állásfoglalását is dicséri, amennyiben a törvényből kitet­szik, hogy a cserkészetet elismeri és mint önkéntes, tehát több lelkiséget nyújtó testületet érintetlenül hagyja. Magas állami méltóságok részvétele a cserkészmozgalom­ban s a állami segélyek ugyancsak ezt igazolják. Az állami segély azonban nem elég, miért is a legkisebb cserkész is megfizeti örsi pénzét, a társadalom pedig szintén tudja, mivel tartozik a cserkészetnek. összefoglalásul kijelenti, hogy sokfelé való érdeklődés nyomán mindenütt csak kedvező ítéletet hallott a magyar cserkészmozgalomról. Megemlíti a nemzetközi cserkész­versenyek ragyogó eredményeit is. Legnagyobb jelentő­ségét az ifjúmunkás csapatoknak látja, amelyeknek szá­mára a cserkészet a legkedvezőbb erkölcsi és hazafias környezetet jelenti. Különösen sokat vár az öregcserké­szektől, akik az életbe kikerülve is hűségesek maradnak a liliomhoz és a közélet minden helyén egyformán leg­jobb ügyvivői lesznek a magyar cserkészeszmének. JÖN A SZIBÉRIAI FAGYHULLÁM! Ne fázzunk meg ! Ágyból eloltható lámpa. Hiszen hát könnyű annak, kinek pincéje tele van tüzelő­vel s külön lámpa áll az ágya mellett. Azonban nem mindenki van így. De az önműködő lámpaoltást bármely villanylámpán berendezhetjük, ha rendelkezésünkre áll egy üres cipőkrémes doboz, néhány méter zsineg s valamelyes leleményesség. A cipőkrémes doboz fedelének közepére a villanykapcsoló nagyságának megfelelő s nagy I betű alakú nyílást vágunk. Az I betű hosszú szára mellett a bádogot kissé behajlítva, a villanykapcsolóra ráhúzhatjuk. Ha ilyen állapotban a doboz­fedőt csavarjuk, a villanylámpát eloltjuk, illetve felgyújtjuk. Most kis lyukacskát fúrva bele, fonalat fűzünk át, végét le­csomózva néhányszor menetet csavarunk a fedélre. Kész az önműködő lámpaoltó, mert ha távolról a zsineget meghúzzuk, az megforgatja a dobozfedőt s a lámpa elalszik. Az állandó használatnál a dobozt összecsukva tesszük rá a kapcsolóra, úgy a zsineg tekercsei is biztosítva állanak. Ha ágyunk a kapcsolótól rézsútosan esik, a fonalat a kilincsre, vagy a kulcsra szereljük át. Ha kész e mestermű, jöhet a fagyhullám, egy rántás s a világosság elaludt.

Next