Magyar Cserkész, 1993 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1993-06-01 / 6. szám

­ CSERKÉSZET ÉS PEDAGÓGIA Cserkészet és cserkész „tanmenet” Sokat törtem már a fejem rajta, sokáig hasztalanul: miért van a cserkészmozgalom története az újoncpróbában, miért nem az 1. osztályú próba egyik pontja? Mostanában az az érzésem, hogy végre tudom, miért. De azért megkérdezem tőletek is: jól tudom-e? Arra jöttem rá nevezetesen, hogy egyetlen cserkésznek sem lehet az közömbös, hogy ő cserkész, a másik fiú meg nem az és hogy mit is jelent hát tulajdonképpen cserkésznek lenni? És arra is rájöttem, hogy itt a vezér­könyvben mindig az az örök téma, hogy az élet minden elképzelhető tarkaságában, kü­lönleges és közönséges alkalmakkor, ki a cserkész és ki nem az? Szóval: előbb cser­késznek érzi az ember magát, azután megta­nul morzézni és szerez kielégítő táborozási pontot, így került és ezért van a mozgalom története az újoncpróba pontjai között. Nekem is ezért támadt az a különös gon­dolatom, hogy megkérdezzem: hát például november elsején ki a cserkész és ki nem az? Lehet írni a lasszózásról, a cserkészházról, a hetedik cserkésztörvény újszerű felfogásá­ról, a 967. sz. csapat legutóbb rendezett tábori beszámolójáról, de mit lehet írni no­vember elsejére? Csak azt, amit az előbb mondtam, de mennél tovább töröm a fejem a feleleten, annál tisztábban látom, hogy fontos és aktuális kérdés feltennünk az év bármmely szakaszában, honnan ismerszik meg az igazi cserkész? Kérdésre hadd feleljek elöljáróban egy másik kérdéssel: Ki a cserkész szeptember­ben? A felelet nagyon könnyűnek látszik (de csak látszik annak, kijelentem). Az, aki em­­berebb ember és magy­arabb magyar szeretne lenni. Nagyon helyes, a Vezetők Könyvében sincs különben, de melyik fiú váltja ezt a nagy bankót szeptemberben aprópénzre? No, erre a kérdésre már százféleképpen is lehetne felelni, van azonban a százféle felelet között egy, azt mindenkinek el kell fogadni, akármilyen a felfogása más egyéb kérdés­ben. Szeptemberben az a cserkész, aki úgy akar emberebb ember és magy­arabb magyar lenni lenni, hogy megmarad vagy beáll cserkész­nek. Ez a döntő lépés. Aki ezt megteszi: cserkész, aki nem teszi meg, az lehet inas, gimnazista, jó fiú, filozófus, ezermester, el­­őtornász, szavaló, próféta, korunk hőse, le­het (mi nem vagyunk elbizakodott emberek) ember a talpán és igaz magyar is, de nem lehet cserkész. Ki a cserkész októberben? Meg kell val­lanom, nehezebb kérdés, mint az előbbi. Csak az tud rá felelni, aki életében már volt valahol először. Aki már volt valaha egészen gyámoltalan, csupa kérdőjel - nem tudva, mi hol áll és mi hol van? Aki ezt sohasem próbálta, az hallgasson, aki már volt hasonló helyzetben, az igazat ad nekem, ha így fel­elek: Októberben az a cserkész, aki elhiszi, hogy a többi húszezer együttvéve jobban tudja, ki a cserkész, mint ő egymaga, külö­nösen ha most próbálja először. Nagy tudo­mány ez s bizony nem mindenkinek sikerül, aki a szeptemberi toborzó szavára hallgatott. Pedig mégis így van. Aki bele tudja vetni magát őszintén, kritika nélkül, hátsó gondo­latok nélkül a jó munkába, az cserkész, aki nem, az lehet éleseszű, finnyás ízlésű fiú, lelkiismeretes,jó szándékú lélek, lehet ková­sza a társadalomnak, lehet egymagában na­gyobb érték, mint tíz másik ember együttvé­ve, különállásának nagy hasznát láthatja esetleg a mozgalom is, mit mondjak még: csapattag is lehet, segédőrsvezető is, akár parancsnok is, csak éppen hogy nem cser­kész. Nem lehet a munkát bírálattal kezdeni, sőt úgy sem lehet, hogy „jó, egy kis kíméled időt most hagyok és nem fogok kritizálni, hanem aztán... majd...” Csak annak jóhisze­mű a kritikája, akit százszázalékos teljesít­ményeinek a sikertelensége figyelmeztet ar­ra, hogy valamit bizonyosan rosszul csinált. És — figyeljétek csak meg — csak az ilyen kritika nem esik rosszul vagy esik úgy rosszul, hogy látszatja is van, nemcsak mennydörgése és villámai. Nos és kicsoda cserkész novemberben? Ez a legnehezebb kérdés. Az elsőre minden­ki felelhetett, a másodikra már senki nem adhatott feleletet, mondjuk így: az édesanyja szoknyája mellől. Erre a harmadikra csak aktív cserkész felelhet. Mégpedig nem egy­szerűen liliomos cserkész, hanem olyan, aki szeptemberben és októberben is igazán an­nak bizonyult. Novemberben ugyanis az a cserkész, aki­nek magának cserkészprogramja van. Erre való az újoncpróba, a próbaidő, meg a többi hasonló elnevezésű és szándékú cserkészin­tézkedés. Egy bizonyos ideig elvégezted, amivel megbíztak? Jól van. Derék ember vagy érte, de mondd csak: véreddé vált va­lóban? Tetszik? Elfogadod az emberré és magyarrá válás módszeréül? És mielőtt igennel válaszolsz, figyelmez­tettek, hogy én nem akármilyen programot értettem a cserkészprogram alatt. A tíz tör­vényt értettem alatta, a próbákat, az őrsi életet és a tábort. Csomókötést, fiam, Mor­­se-jeleket, főzést, nyomkeresést, térképolva­sást, kötelező pénztári naplóvezetést, prakti­kus vallási ismereteket és kielégítő táboro­zást. Ru-há-za-ti-sza-bály-za-tot. (Ezt azok számára írtam így ide, akik a helyesírást nem tartják fontos dolognak és mégsem tudják kifogástalanul.) Kedves cserkésztestvéreim, higyjétek el, hogy erre a kérdésre, kicsoda cserkész, na­gyon sokan nagyon sokféle fele­letet szoktak adni és sok új felelet fog még ezután is születni rája. De akinek novemberre prog­ramjává vált a cserkészprogram az cserkész, akinek meg nem, az le fogja tenni a cserkész­liliomot, ha ma nem, egy év múlva, vagy tizennyolc éves korában, vagy ha a rábízot­­tak cserbenhagyják, vagy ha jobb helye akad, vagy ha ... tudom is én, mikor, de egyszer valamikor egész bizonyosan. Mert nem cserkészlélek a lelke. És ki cserkész decemberben? Csitt! Még nincs itt december elseje. Vagy ne várjuk meg, úgy gondolod, december elsejét? Én is úgy gondolom, hogy felesleges, mert... ... aki novemberben cserkész, az decem­berben, sőt januárban és a hátralévő összes hónapokban is az marad. Az már köztünk veszett, itt ragadt, el van intézve, punktum. Aki novemberben is még igazán cserkész, az mindig is az marad. Magyar Ifjúság 1946 Tihany CSERKÉSZPEDAGÓGIA Cserkészet és pedagógia Dr. Surján László szövetségünk elnöke, szinte minden alkalmat megragad annak hangsúlyozására, hogy a cserkészet elsősorban peda­gógia. Azt pedig már hangsúlyozni sem kell, hogy ezalatt kitünkeket meg­szentelt és minősített pedagógiát ér­tünk. Ezzel összhangban adjuk hónap­ról hónapra a cserkészet iránt elkö­telezett nagy pedagógus. Karácsony Sándor néhány ma is aktuális gon­dolatát. (a szerk.) ---------------------------------------- MAGYAR CSERKÉSZ 29 » * *

Next