Magyar Demokrata, 2008. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)
2008-06-04 / 23. szám
ni.” De érdemes ide citálni egy másik idézetet is: „Szóval, ha megállapítjátok Sashegyi Sándor példás életének fontosságát, talán mégis érdemes volna, ha valaki a fiatalok közül kezébe venné a Holdvilágárok ügyét.” Ezt már dr. Gallus Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze írta dr. Erdélyi István régészprofesszornak 1971-ben. - Tudjuk, hogy számtalan pilisi lelőhelyet tart számon a Régészeti Topográfia, amely Sashegyi nevéhez köthető, de ez a folyamatban lévő ásatás mennyiben visz közelebb a tények ismeretéhez? - Aki még nem volt a helyszínen, annak elég nehéz bemutatni a lényegét. Ez egy pillanatnyilag nem igazán meghatározható korban készített, függőlegesen lefaragott, hatalmas lépcsőkben egyelőre ismeretlen mélységbe, a vízesés felé ereszkedő hegyoldal. Mi a Sashegyi által 1941-ben kiképzett szinttől haladunk lefelé, ez ideig nyolc méter mélységben járunk. A leletek tanúsága szerint az volt a honfoglalás kori járószint, ahol Sashegyi a munkálatokat abbahagyni kényszerült. De lejjebb római kori kőfeszítő ék mellett hun edénytöredékeket találtunk. Már Sashegyi is fölfigyelt a szarvasmarhacsontokra, amelyek szinte kivétel nélkül koponya- és lábszárcsontrészekből álltak. A szakirodalom ezeket a rituális temetkezéssel hozza összefüggésbe. Különös az, hogy a kibontás során eddig nem találtunk úgynevezett járószintet. Ez utóbbi azt jelenti, hogy huzamosabb ideig használt, letaposott, leletgazdag réteg alakul ki. Ennek hiánya azt mutatja, hogy nem erózió visszatöltötte területtel állunk szemben, hanem viszonylag rövid idő alatt elvégzett művelet során, emberi erővel, alulról történt feltöltéssel. Ha ez így van, megállapíthatjuk, hogy valamely időben, valakiknek rendkívül fontos volt a hely gyors elrejtése. - Tehát az árpádi honfoglalás előttről is vannak leletek? - Igen, bár felsőbb rétegben előjött egy KIV századra tehető úgynevezett bécsi cserép is. Az ilyen kerámiaedény nem volt olcsó mulatság akkoriban sem, ezért tulajdonosa feltehetőleg nem a köznépből való volt. Megtaláltuk a Sashegyi által 1941-ben kibontott női sír ottmaradt darabkáját, egy lábujjpercet. A teljes lelet alapján dr. Nemeskéri antropológus annak idején turanid típust határozott meg. - Milyen összefüggéseket lehet ezekből kihámozni? - A belemagyarázás szándékától távol maradva, felmerül egy érdekes lehetőség. Jordanes gót krónikaíró Getica című munkájának egyik fejezetében arról olvashatunk, hogy amikor Atilla halála után a hunok Csaba (máshol Irnik) vezetésével visszavonultak Szkítiába, utoljára az „árokvédők” (fossaticii) és a „szenthegyiek” (sacromonticii) hagyták el Pannóniát. Nos, a hatalmas sziklaszurdok fölött magasodik a Pilis egyik legszebb hegye, mai nevén Csikóvár. Ennek tetején talált Sashegyi tűztől feketedett áldozati edénymaradványokat. - Lehetséges tehát, hogy a gigantikus visszatöltést éppen az „árokvédők ” végezték el? - Nem tudjuk most még, de nem kizárt ez a megoldás sem. Ez a jövő titka... - Különös barlangokat láthatott az oda kiránduló. Ezekről hogyan vélekedett Sashegyi Sándor? - Tanulmányaiból kiderül, hogy értelemszerűen foglalkozott a pilisi bányászat és fémművesség kérdéseivel. Kőzetanalízist is végeztetett. - Ez miért fontos? - Mert az itteni kőzet nem alkalmas építkezésre. Mégis találtunk itt szögletesre faragott komoly méretű tömböket, de az egész kifaragott terület nem akkora, hogy megérte volna erről a ma is szinte megközelíthetetlen helyről azokat meszszebbre szállítani. Egyedül a római villák padlófűtésénél volt lehetséges az alkalmazásuk, mint a padlót tartó oszlopocskák, amelyeket körbefolyt a meleg víz. Az a kérdés, hogy akkor miért faragtak ki ekkora kőtömböket, ma még megválaszolhatatlan. A másik szempont a fémművességhez szükséges érckitermelés kérdése. Ezzel kapcsolatban legelsőként mi is végeztünk analízist, és beigazolódott Sashegyi meglátása, hogy a ma is látható barlangoknak semmi közük ez utóbbihoz. - Ezekből ő milyen következtetéseket vont le? - Nem hiszem, hogy meglepő, de a szakralitás kérdéskörébe vonta be ezeket. Egy régészprofesszor barátomat vettük rá arra, hogy megmássza a hegyet és leereszkedjen a területre. Az ő tömör véleménye egy mondatban foglalható össze: „Itt akkora öszszevisszaság van, hogy az hagyományos értelemben nem, csak szakrális alapon értelmezhető.” Sashegyi írt cikket az akkori fehér barát című kiadványba is. Fehér barátoknak a pálosokat nevezték. Az ő szerepük is felmerült? Sashegyi egyik jelentős feltételezése, hogy a pálosok a Holdvilágárok-beli barlangokban töltötték a legenda szerinti három esztendőt, mielőtt onnan kijőve Ozséb, volt esztergomi kanonok megalapította a máig egyetlen magyar szerzetesrendet. Felmerül a pálos lelkiség és a magyar ősvallás kapcsolódásának lehetősége. Ezt persze ma már meglehetősen nehéz visszagombolyítani, de talán idővel erre is fény derül, mint remélhetően sok másra is, amit eddig elrejtett előlünk Isten akarata. Bognár József A vízesés feletti faragott sziklafal és a XIV. századi bécsi cserép. Tulajdonosa feltehetőleg nem a köznépből való volt 2008. június 4. 49 TUDOMÁNY