Magyar egyháztörténeti vázlatok 13. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2001)
2001 / 1-2. szám - Tanulmányok - NÉMETH Csaba: A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása
AZ ÖNÁLLÓ GYULAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG MEGALAKÍTÁSA A gyülekezeti élet megindítása a világháború után A háborús vereség és az azt követő forradalmi események meglehetősen szétzilálták a fiatal egyházközség életét. A háborúban átélt borzalmakat követte a tanácsrendszer vallásellenes politikája, majd a román megszállás és az egyre jobban elszabaduló infláció nehézségeivel kellett szembenézniük a híveknek. A tanácsrendszer bukását követően, 1919 júniusában tartottak istentiszteletet. Ez már a város román megszállása idejére esett. A helyszín ismét a régi volt, a Károlyi Sándor úti állami elemi iskola egyik földszinti helyisége. Az újsághír ekkor egyértelműen fiókegyházról tett említést, tehát az önállósodás kimondását vagy meg sem erősítette az egyházkerület, vagy időközben maga az egyházközség látta be, hogy le kell mondania róla.128 Ezután csak majdnem egy egész esztendővel későbbről, 1920 májusából van adatunk újabb istentisztelet megtartására, az előbb említett helyen. A gyülekezeti élet megindulását jelzi viszont, hogy november 14-én sort kerítettek az esedékes tisztújításra.129 Erről a tisztújításról sajnos az előzőekénél is kevesebb konkrét adat áll a rendelkezésünkre. Az tény, hogy 1923 áprilisában egy alaposan kicserélődött egyháztanács volt funkcióban. A felügyelő, a gondnok és az ellenőr a régi maradt. Rajtuk kívül a korábbi tagok közül Oszuszky Jánosról és Váradi-Szakmáry Arisztidről tételezhetjük fel biztosan, hogy tagjai voltak a presbitériumnak, hiszen a későbbiekben is aktív szerepet vittek benne. Ám az újonnan felállított tisztségeket mind új emberrel töltötték be: nemcsak a pénztárosról, Olofson Miksáról van szó, hanem a másodfelügyelői tisztet betöltő Vangyel Endre gyulai főszolgabíróról is.130 Az ismert presbiterek között is csupa arcot fedezhetünk fel: Stébert András, Martincsek János és Juhász László.131 Ezt korántsem tekinthetjük véletlennek. A háborút követően sok új ember, több menekült hivatalnok érkezett városunkba a megszállt vidékekről. Közülük akadtak olyanok is, akik bekapcsolódtak az evangélikus egyházközség életébe. A presbitérium általunk ismert tagjainak többsége a vállalkozói szférából került ki. Ezáltal az új egyháztanácsban, hacsak már ekkor nem bővítették ki a létszámát, többséghez jutottak a vállalkozók képviselői, míg a hivatalnokok aránya 50% alá csökkent. Stébert András a később világhírűvé fejlődött húskombinátot alapította meg, Juhász László pedig nyugdíjasként ingatlan- és áruforgalmi irodát vezetett.132 Martincsek Já- 128 Békés, 1919. június 7. 129 Békés, 1920. május 9. és november 6. 130 Jegyzőkönyvek: 1923. április 8.; Békés 1921. augusztus 20. 131 Ha az új tisztségek létrehozása ellenére sem növelték meg a 12-es létszámot s a jegyzőséget talán a későbbi jegyző, Kulitzy Béla tölthette be, akkor csupán egy hely maradna kiadóba. A kiadó helyre valószínűleg új ember kerülhetett, mert a szóba jöhető Cselovszkyval, illetve Juhász Imrével a későbbiek során már nem találkozunk. Stébert András 1914. januárjában nyitott „A mai kor igényeinek megfelelő hentesáru üzletet” testvére, Mihály Városház u. 19. sz. házában: Békés, 1914. január 4. 132 Békés, 1922. június 17.; MÁRKI 595.: Juhász a világháborúban a főhadnagyságig vitte, s HONSZ alelnöke, a Frontharcos Szövetség körzeti tisztje volt. Emellett a Méhész Egyesület pénztárosi tisztét is ellátta.