Magyar egyháztörténeti vázlatok 13. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2001)

2001 / 1-2. szám - Tanulmányok - NÉMETH Csaba: A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása

AZ ÖNÁLLÓ GYULAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG MEGALAKÍTÁSA A gyülekezeti élet megindítása a világháború után A háborús vereség és az azt követő forradalmi események meglehetősen szétzilálták a fiatal egyházközség életét. A háborúban átélt borzalmakat követte a tanácsrendszer vallásellenes politikája, majd a román megszállás és az egyre jobban elszabaduló inflá­ció nehézségeivel kellett szembenézniük a híveknek. A tanácsrendszer bukását követően, 1919 júniusában tartottak istentiszteletet. Ez már a város román megszállása idejére esett. A helyszín ismét a régi volt, a Károlyi Sándor úti állami elemi iskola egyik földszinti helyisége. Az újsághír ekkor egyértelmű­en fiókegyházról tett említést, tehát az önállósodás kimondását vagy meg sem erősítet­te az egyházkerület, vagy időközben maga az egyházközség látta be, hogy le kell monda­nia róla.128 Ezután csak majdnem egy egész esztendővel későbbről, 1920 májusából van adatunk újabb istentisztelet megtartására, az előbb említett helyen. A gyülekezeti élet megindulását jelzi viszont, hogy november 14-én sort kerítettek az esedékes tiszt­­újításra.129 Erről a tisztújításról sajnos az előzőekénél is kevesebb konkrét adat áll a rendelkezé­sünkre. Az tény, hogy 1923 áprilisában egy alaposan kicserélődött egyháztanács volt funkcióban. A felügyelő, a gondnok és az ellenőr a régi maradt. Rajtuk kívül a korábbi tagok közül Oszuszky Jánosról és Váradi-Szakmáry Arisztidről tételezhetjük fel bizto­san, hogy tagjai voltak a presbitériumnak, hiszen a későbbiekben is aktív szerepet vit­­tek benne. Ám az újonnan felállított tisztségeket mind új emberrel töltötték be: nemcsak a pénztárosról, Olofson Miksáról van szó, hanem a másodfelügyelői tisztet be­töltő Vangyel Endre gyulai főszolgabíróról is.130 Az ismert presbiterek között is csupa arcot fedezhetünk fel: Stébert András, Martincsek János és Juhász László.131 Ezt korántsem tekinthetjük véletlennek. A háborút követően sok új ember, több me­nekült hivatalnok érkezett városunkba a megszállt vidékekről. Közülük akadtak olya­nok is, akik bekapcsolódtak az evangélikus egyházközség életébe. A presbitérium általunk ismert tagjainak többsége a vállalkozói szférából került ki. Ezáltal az új egyháztanácsban, hacsak már ekkor nem bővítették ki a létszámát, több­séghez jutottak a vállalkozók képviselői, míg a hivatalnokok aránya 50% alá csökkent. Stébert András a később világhírűvé fejlődött húskombinátot alapította meg, Juhász László pedig nyugdíjasként ingatlan- és áruforgalmi irodát vezetett.132 Martincsek Já- 128 Békés, 1919. június 7. 129 Békés, 1920. május 9. és november 6. 130 Jegyzőkönyvek: 1923. április 8.; Békés 1921. augusztus 20. 131 Ha az új tisztségek létrehozása ellenére sem növelték meg a 12-es létszámot s a jegyzőséget talán a ké­sőbbi jegyző, Kulitzy Béla tölthette be, akkor csupán egy hely maradna kiadóba. A kiadó helyre valószí­nűleg új ember kerülhetett, mert a szóba jöhető Cselovszkyval, illetve Juhász Imrével a későbbiek során már nem találkozunk. Stébert András 1914. januárjában nyitott „A mai kor igényeinek megfelelő hen­tesáru üzletet” testvére, Mihály Városház u. 19. sz. házában: Békés, 1914. január 4. 132 Békés, 1922. június 17.; MÁRKI 595.: Juhász a világháborúban a főhadnagyságig vitte, s HONSZ alel­­nöke, a Frontharcos Szövetség körzeti tisztje volt. Emellett a Méhész Egyesület pénztárosi tisztét is ellátta.

Next