Magyar egyháztörténeti vázlatok 20. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2008)
2008 / 3-4. szám - Tanulmányok - SZENDE Ákos: Egy katolikus tudós a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. Dr. Papp Károly geológus (1873–1963)
54 RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZA 1873. november 4-én született Tápióságon. 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-ban doktorált, s ettől az évtől kezdve a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, s 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. Az Erdélyi-Érchegységben az „erdélyi aranynégyszög” — Abrudbánya-Zalatna-Nagyág-Karács — aranytermő vidékének bányageológiai viszonyait vizsgálta. Kiemelkedőek voltak az erdélyi Mezőségen 1906-ban megkezdett kutatásai; olyan kősólelőhelyeket, sósvíz- és gázos forrásokat, felszíni gázömléseket, fortyogókat vizsgált és térképezett, amelyeket évszázadok óta ismertek. A Lóczy Lajos javaslatára megkezdett mezőségi kálisókutatás ugyan nem volt eredményes, de a kissármási fúrás 1909-ben váratlanul feltárta az Erdélyi-medence földgázát. A mező napi egymillió köbméteres hozamával Európa akkor ismert legnagyobb telepe lett. Ez volt a magyar szénhidrogén-kutatás első korszakának legnagyobb eredménye. Kiemelkedő munkája A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete címen 1915-ben megjelent monográfia. Az ő érdeme az is, hogy — az id. Lóczy Lajos hagyatékában talált — a történelmi Magyarországot bemutató félig kész földtani térképet átdolgozta, kiegészítette és kiadta. Több tudományos társaság (az MTA-n és a Magyarhoni Földtani Társulaton felül a Szent István Akadémia) tagja ill. meghatározó vezetője. 1945-ben nyugdíjba küldték. Ezután a szülőföldjére vonult vissza. Akadémiai tagságától — számos más tudós mellett — 1949-ben megfosztották, majd tagságát helyreállították. Tápióságon hunyt el 1963. június 30-án. GYERMEK- ÉS IFJÚKORA, PÁLYAKEZDÉSE Szülei, a 27 kataszteri holdon gazdálkodó Papp Pál tápiósági kántortanító és Perger Júlianna 5 gyermeket neveltek fel (testvérei: Irén, Júlia, János és Pál), akik valamennyien természetes életformának tekintették a birtok körüli mezőgazdasági-háztartási munkát. Károly először a Jászberényi Katholikus Főgimnázium tanulója volt, de mivel a 2. osztályban matematikából megbukott (a tanári kar „számtanból tanúsított elégtelen tanulmányi előmenetele miatt, megrovásra méltónak találta”),* * 5 elégséges pótvizsgája után 1884-ben átíratták a piaristákhoz Szegedre, ahol nagybátyja, a piarista Papp János** hosszú ideig tanított. Mivel mennyiségtanból és rajzoló matematikából itt is rossz tanuló volt,6 egy év után az iglói gimnáziumba került, ahol 1890-ben leérett * A csillag-szimbólumok („*” ill. „**” ) jelentése: További (főként életrajzi) adatok: Magyar Katolikus Lexikon (főszerk. Diós István), Bp., Szt. István Társ., [2004], (internetes változat: http//lexikon.katolikus.hu) ** További (főként életrajzi) adatok a piaristákról: Catalogus religiosorum Provinciáé Hungáriáé Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Léh István piarista gyűjtését sajtó alá rendezte Koltai András. Bp., 1998. 5 ELTE Lt. 419/b (10. sz. doboz), a Jászberényi Katholikus Főgimnázium. „Ellenőrző tanácskozmányi értesítője”, 1883. okt. 31. 6 ELTE Lt. 419/b (10. sz. doboz), bizonyítványa (kegyesrendiek vezetése alatt álló szegedi városi főgimnázium, 1884/85)