Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

C - Czirjék Mihály - Czóbel Ernő - Czóbel Minka - Czobor Alfréd, Czuberka - Czobor Béla

ny. r. tanára lett. Nagyszámú dolgozata jelent meg a geográfia és etnográfia köréből; szépirodalommal is foglalkozott. — F. m. A délmagyarországi bolgárok ethnographiai magánrajzai (Temesvár, 1880); Magyarország a XX. század elején (Temesvár, 1902); A délmagyarországi németek (Bp., 1913); Antropogeográfia (I—III., Bp., 1915 —19). — írod. Cz. G. 30 éves tanársága (A r. k. fő­gimnázium ért., Sátoraljaújhely, 1905). Czirjék Mihály (Szárazberek, 1753 ? — Cegléd, 1797. márc. 14.): testőríró. Sáros­patakon tanult, 1775-től 1787-ig a nemesi testőrségben szolgált, itt Bessenyei és Báróczi hatására kedvet kapott az íráshoz és lefordított franciából egy kötet heroldát: Érzékeny le­velek (Bécs, 1785). A török háború kitörése­kor áttétette magát a 11. huszárezredhez. — trod. Gálos Rezső: Adatok Cz. M. testőr­író életrajzához (Hadtört. Közl., 1937). Czóbel Ernő (Bp., 1886. okt. 16.—Bp., 1953. júl. 17.): tanár, pártmunkás, irodalom-és párttörténész. Középiskolás korában kap­csolódott be a munkásmozgalomba, 1911-ben tanári diplomát szerzett és ugyanakkor már aktívan részt vett az SZDP ellenzéki mozgal­mában. A Munka Szemléje, a Szocializmus, a Huszadik Század cikkírója. 1919-ben támogat­ta a kommunisták harcát az SZDP jobboldala ellen. A Tanácsköztársaság idején a hadügyi, a külügyi, majd a közoktatásügyi népbiztos­ságon működött. A bp.-i munkástanács tagja. Mint parancsnok 1919. máj. —jún.-ban részt vett a Vörös Hadsereg harcaiban. Ezután kb. 1 hónapig a Tanácsköztársaság bécsi követségét vezette. 1919 aug.-tól fogságban volt, 1922-ben a fogolycsere során az SZU-ba került, ahol a moszkvai Marx-Engels-Lenin Intézetben dolgozott; munkatársa, majd szerk.-je lett a MEGA-nak, Marx — Engels művei első tudományosan feldolgo­zott gyűjteményes kiadásának. Mint Marx és Engels életének kiváló ismerője, so­kat tett műveik tudományos feldolgozásá­nak megszervezése és népszerűsítése terén. Koholt vádak alapján 9 évig büntetőtábor­ban volt, 1945 nyarán szabadult. Utána egy évig Moszkvában az Idegennyelvű Kiadónál dolgozott. 1947 őszén hazatért. Bp.-en a Szik­ra Könyvkiadóban haláláig a marxizmus­leninizmus klasszikusainak m. nyelvű kiadá­sát irányította. A tudományegy.-en is taní­tott. Felesége Lányi Sarolta költő. — M. Heltai Gáspár dialógusa a részegségről és tob­zódásról (Egyet. Phil. Közi. Bp., 1911); Berzeviczy Gergely javaslata a kontinens vámuniójáról (Bp., 1916); Zur Geschichte des Kommunistenbundes (Leipzig, 1925); Karl Marx: Chronik seines Lebens (Moskau, 1933); Engels politikai tevékenységének fő szakaszai (Bp., 1954); Marx és a magyar proletariátus (Párttört. Közi. 1958. 2. sz.); Cz. E. válogatott írásai (Bp., 1963). — írod. Bóta László: Cz. E. (Irod. tört. Közi. 1953. 1—4. sz.); Réti László: Cz. E. (Társad. Szle, 1953. 7 — 8. sz.); Fabó Irma: Cz.E. (A Könyvtáros, 1963.7.sz.); R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei (bibliográfiával, Bp., 1965); Czóbel Minka (Anarcs, 1854. jan­ 2-~ Anarcs, 1947. jan. 17.): költő, Orczy Lőrinc dédunokája. Költői tehetségére sógora, Med­nyánszky László hívta fel Jókai és Justh Zsig­mond figyelmét. Versei és más írásai az 1890-es évek elejétől kezdve jelentek meg a korabeli folyóiratokban. Költészete a múlt század végén kitűnt erősen intellektuális jellegével, festői és zenei kvalitásaival. Szabad­versszerű kísérletei az elsők közül valók. Több verskötete, egy regénye, egy elbeszélés­kötete és egy regényes költeménye jelent meg. A Nyugat nagyjai nem figyeltek föl költészetére, s így érdemtelenül szinte teljesen kiesett az irodalmi köztudatból. Né­metre fordította Az ember tragédiáját. — F. m. Nyírfalombok (versek, Bp., 1890); Fehér dalok (versek, Bp., 1894); A virradat dalai (versek, Bp., 1895); Kakukkfüvek (versek, Bp., 1901); Donna Juanna (drámai költ., Bp. 1901); Opálok (versek, Bp., 1903); Pókhálók (elb., Bp., 1906). — Irod. Kiss Margit, Cz. M. és a Nyírség (Nyíregyháza, 1941). Czobor Alfréd, Czuberka (Stiepen, Cseh­szlovákia, 1883. jan. 2.—Balatonzamárdi, 1959. júl. 31.): levéltáros, történész. A bp.-i egy. bölcsészkarán szerzett diplomát. 1906-ban az MNM-ben gyakornok. 1907-ben kinevezték Abaúj-Torna vm. főlevéltárosává. 1923-ban visszakerült az MNM-hoz. 1934-től az Orsz. Levéltárban működött tovább mint főlevéltáros. 1942-ben nyugalomba vonult. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társ. főtitkára volt. Szerk. a Turul és Kemény Lajos­sal a Közlemények Abaúj-Torna vm. és Kassa múltjából c. folyóiratot. — M. Kuruckori fegy­verek (Bp., 1906); Társadalmi élet a Thököly és Rákóczi-korban (Bp., 1911); Abaúj-Torna vm. az utolsó nemesi felkelésben 1809 (Kassa, 1912); A kassai színészet története (Kassa, 1918); A Rákócziak címere és pecsétjeik (Bp., 1935). Czobor Béla (Székesfehérvár, 1852. máj. 9. — Bp., 1904. jan. 23.), műtörténész, az MTA tagja (1. 1881, r. 1899). Egyházi pályára lépett. 1876-tól az MNM régiség­tárának segédőre. 1886-ban került Nagy­váradra, ahol két évig a püspöki papnevelő intézet ig.-ja és az egyházi archeológia tanára.

Next