Régi-Új Magyar Építőművészet, 2017 (1-6. szám)

2017 / 4. szám

56 egy ünnepi sátor, „Fesztett” terve volt a király és magas rangú vendégek számára. Medgyaszay a Wagner iskola kiadványához írt műleírásában ismerteti a tervét. A sátor a tengerparton, egy lépcsős teraszon kiemelt, zölddel és virágokkal bevont alépítményen áll. Alaprajzában sarkainál levágott téglalap, tulajdonképpen oktogon, mely elöl, a nyolcszög három oldalán nyitott. A töréspontokban tárcsás fejezetben végződő, koszorúk­kal ékesített sátorrudak a térbe kifeszítik, majd a földbe lehorgonyozzák a sátor központi elemét, a császári koronát. A sarkokon lévő rudak kö­zött a térben rézsútosan álló hatalmas zászlók feszülnek. A sarkok ilyen felhúzása, a sátorrudak túlnyúlása a szerkezet és a végtelen tér között kapcsolatot teremt, s az egésznek könnyed hatást kölcsönöz. A bejárat feletti szemöldök drapérián kiterjesztett szárnyú kétfejű koronás sas, a szélső harmadokban címerek, melyek közét tömött, leveles díszítésű rózsák folytonos frízzé alakítanak. A korona nem csak uralkodói szim­bólum, hanem az építmény díszítése is, abroncsa a konstrukció része. A sátor, mint kedvelt toposz, végigköveti Medgyaszay egész pályáját. Nemzeti Panteon Mesteriskolás tevékenységének záróakkordja a gellérthegyi Nemzeti Panteon eszmei terve, amely átgondoltságában, komponálásának követ­kezetességében méltó folytatása áruház-tervének, az őszinte építészet melletti állásfoglalásnak - de azon túl egy később egyre markánsabban kibontakozó elkötelezettség kezdetét is jelzi. A Nemzeti Panteon 15 eszmei tervének tökéletesítése Medgyaszayt egész életében foglalkoztató gon­dolatnak bizonyult. A tervet az 1902-1903-as tanévben, végzős hallgató­ként készítette, és elnyerte vele a bécsi akadémia Gundel-díját (1903). A terv több szempontból is figyelemreméltó: szembeötlő kompozicionális kiforrottsága, nagyvonalú tömeg­kezelése, egyéni stílusa, amely határo­zott keleti irányultságot mutat. Tervét 1906-ban kiegészítette, továbbfej­lesztette, erről előadást tartott a Magyar Mérnök és Építész Egylet mű- és középítkezések szakosztályán, 1908. április 6-án. Elmondása szerint 1900-ban kezdett először foglalkozni a feladattal. Előadásában felsorolja és értékeli azokat az építészeti előzményeket, amelyek a Gellérthegyre ezeréves emlékművet vagy nemzeti panteont álmodtak.16 Az emléktervek előképül szolgáltak Medgyaszaynak, számos kompozíciós és ikonográfiai elemük megjelenik gellérthegyi Nemzeti Panteon tervén. A tervismertetőben Medgyaszay az épületet egy nemzeti panteonhoz kapcsolódó, nemzeti relikviákat őrző ünnepélyes kiállítótermek együtte­seként definiálja. Városképi vonatkozásban a két híd közötti hegylejtőt a Panteonnal egységes, monumentális koncepcióvá kívánja érlelni, úgy, hogy határozott viszonyba hozza a kompozíciót a környező városszer­kezettel. Alaprajzi elrendezésének lényege az egyszerűség és az átte­kinthetőség. A kupolás központi csarnokhoz kétoldalt hosszanti galériás, oszlopfolyosós tömegeket csatlakoztat. Építészetileg impozáns távlati hatás elérése a cél, egyszerű kontúrok, nagy nyugodt felületek által, a hegy nyugtalan formáinak ellentéteként. Központi épületének keresztten­gelye az Eskü térre (Március 15. tér) irányul, az épület hossztengelye a Ferenc József híd (Szabadság híd) előtti tér közepén metszi a híd tenge­lyét, a két axis metsződésében a központi kupolával. A hídfőknél páro­sával kialakított őrházak a kompozíció legtávolabbi, még városban lévő elemei. A széleken már a hegyhez tartozó lépcsőművek között a parton, a főépület kereszttengelyében a kéreg alatti sikló állomása a harmadik Duna-parti elem. Az együttes oldalain egyforma vetületi távolságra a Panteon épületétől Medgyaszay teraszokat alakít ki, amelyeken a par­ti épület segítségével kolonnáddal övezett őrtorony rögzíti az együttes közepét. A tornyoktól rámpák és lépcsők terephez simuló váltakozása vezet az épület axisában lévő alsó, nagy teraszra, majd a Várkert lépcsős rámpáihoz hasonló klasszikus felvonulási út az épület alatti terasz lovas alakjainál ér véget. A városból érkező ember a szoborcsoportok és fák­lyák ritmikus sora mellett elhaladva érkezik a központi épülettömeg alatti lovasszobrok által őrzött teraszra. Innét pilonok közötti lépcső vezet az épület előcsarnoka előtti teraszra szoborcsoportoktól kísérve. Említést érdemel a számmisztika tudatos alkalmazása egy hangsúlyos szimbolikus épületcsoporton. Az együttes minden eleme ikonográfiai­­lag meghatározott, többségükhöz szimbolikus jelentés társul. A tornyok jelentősége főleg a kompozícióban betöltött szerepükben rejlik, abban, hogy fixálják a főépületet, axisokat jelölnek, monumentális szobrok hát­teréül szolgálnak, tehát elsődlegesen külső nézőpont kedvéért készültek, térbe állított tömegelemekként rendezve be a teret. A kupola befogadó formájával teret határol le - a külsőben antonim térként jelenik meg -, a ceremónia helye. A pillérfolyosó, amely festői építészeti díszként övezi a kompozíció főtömegét, az emberi léptéket adja meg; kialakításával megteremti az átmenetet a külső végtelen tér és az épülettömeg között. A kompozíció két szélén alul nyitott grottákhoz kapcsolódó lépcsőművek találhatók, a következő teraszon lépcsőtornyokat látunk. Az épület előtti felvonulási út a Belvedere vagy a Villa Madama kerti lépcsőit idézi, azzal a különbséggel, hogy azoknak a földtestből kimetszett jellegük van, ezzel szemben itt önálló, térben álló jellegűek (v.ö. Várkert bazár). Medgyaszay Panteon-terve kapcsolatban van a természeti környe­zettel, megkoronázza, rendezi és mintegy - az ellentéten keresztül - ki­emeli természeti képződmény voltát, de egyúttal integrálja is a város­képbe. Ez magas fokú kompozíciós készségre, érzékenységre vall.17 Az anyaghasználatról és a díszítésről tervismertetésében nem tesz említést, szándékáról a színes távlati kép tájékoztat. Az együttes minden kori- GELLÉRTHEGYI NEMZETI PANTEON, TÁVLATI KÉP, 1903 , MEDGYASZAY EMLÉKHELY RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Next