Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-19 / 12. szám
16 Postagalamb Jog és igazság (Olvasóink az Alkotmánybíróság döntéséről) Szaporodnak postánkban azok a levelek, amelyek az Alkotmánybíróságnak a Zétényi-Takács-féle törvénnyel kapcsolatos döntésével foglalkoznak. Az alábbiakban néhány olvasónk véleményéből idézünk. Budapestről írja Ischler Albin: „Végtelen szomorúsággal konstatáltam az Alkotmánybíróság döntését. Ha ugyanis az adott pillanatban érvényben lévő törvények megfellebezhetetlenek, akkor az én nagyszüleimet a nácik teljesen törvényesen gyilkolták meg!?... Úgy érzem felborult bennem a több évezredes értékrend, és újra kell fogalmaznom valamit, de nem tudom milyen alapon. Ha ezek után az egyik embert ugyanazért a tettért ki kell tüntetnem, míg a másikat el kell ítélnem, akkor ki fogja megmondani nekem, hogy melyik esetre éppen mi az érvényes?" Ugyancsak Budapestről küldött levelet G-né Diószeghy Mária, s abban többek között a következőket mondja: „Mélységesen felháborított a független bíróság határozata. Ha Izrael Amerikából el tudta rabolni a 75 éves náci gyilkost és ki tudta végezni, akkor a kommunista gyilkosokat, akik nem gyilkosokat végeztek ki, ezeket miért nem lehet felelősségre vonni?... A férjem, három gyermekem apja kilenc évig a Rákosi börtönében nem angolul tanult, hanem ingyen gombot gyártott, míg engem több ízben kirugdostak az állásomból; 14 évig pedig bujkált, mert Kádárjancsi vissza akarta dugni a börtönbe. Azután kilenc évi börtön és tizennégy évi bujkálás után a visegrádi erdőben felakasztotta magát, mert ennyi szenvedés után betelt a pohár." Így vélekedik Kovács Antal Nagyszekeresről: „Összekeveredik bennünk az igazság az igazságtalansággal .Nem tudjuk eldönteni, hogy a Zétényi-féle törvényjavaslat és az Alkotmánybíróság álláspontja között hol húzódik meg az igazság. Szerintem előbb való az igazság, a jog később alakult ki. A kivégzett, börtönt viselt, megkínzott, meghurcolt emberek igazsága volt, melyet a jog mesterségesen leértékelt, vagyis elévültnek nyilvánított... A hozzátartozók ezek szerint nyugodjanak meg, mert az utóbb keletkezett jog értelmezése hozzátartozójuk kiirtását, illetve a felelősségre vonást elévültnek nyilvánította, így a köztörvényes bűnöző cselekedetével egy színvonalra lettek minősítve az elkövetők vétkei. Ismét budapesti olvasónk, Nándori Gyula leveléből emelünk ki egy részt: „A felháborodásról nem találok szavakat, hogy Magyarországon 1992. mácius 3-án a magyar népnek ilyen megaláztatást kell eltűrnie. Ma az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a Zétényi-Takács féle törvényt. Részleteiben és egészében egyaránt... Ez a mostani helyzet mivel magyarázható? Nem ilyen demokráciát képzeltünk, ahol a volt gonosztevők a becsületes, sokszor, sokat szenvedett emberek arcába nevetnek...” A témában hozzánk érkezett többi levélből is hasonló véleményeket, megjegyzéseket idézhetnénk, de talán nem szükséges ismétlésekbe bocsátkoznunk, olvasóink véleményét az eddigiek is mutatják. Trükkök Dabasi olvasónk, Albert Béla tájékozatlansággal vádol „Találkozunk a börtönben" című cikkemmel kapcsolatban. Dabas város Önkormányzatának levele frappáns válasz az „elhamarkodott" véleményre. Horváth István polgármester ügyére - „A hatalmas trükk" - pedig éppen Für Lajos hívta fel nyomatékosan a figyelmünket. (Banos) * Dabas Város Önkormányzata 1991. április 13-án tartott ülésén I-II. világháborús és 1956-os emlékmű létesítését tárgyalta. Az ún. nyugdíjas kuratórium tagjait kifogásolta Horváth Sándor képviselő. Mielőtt bővebb fejtegetésbe bocsátkoznánk, ezt a fajtát Szabó Dezső után Csurka István „görénykurzusnak" nevezte. Itt Dabason Horváth Sándor képviselő „ne az keresztelje a gyereket, aki az apjának a hóhéra volt" mondást idézte. Ezért őt a helyi bíróság - aki illetéktelen elfogultság miatt - 30 ezer Ft. pénzbüntetésre, vagy 150 nap elzárásra ítélte, majd a Pest megyi Bíróság ezt szentesítette, rongálás vétsége miatt!!! A dabasi képviselő-testület tagjaként tiltakozunk az ellen, hogy a letűnt rendszer jelenleg is fontos tisztségeket betöltő hivatalnokai terrorizáljanak bennünket. A kijelentéssel mi egyetértünk. Ha ez ma bűn, kérjük az aláírók felelősségre vonását is! A színvonalas cigányzenéért A Muzsikus Cigányok Országos Érdekvédelmi Szövetsége megalakulásának elsődleges célja a vendéglátó- és szórakoztatóiparban dolgozó zenész romák teljeskörű érdekképviseletének ellátása. Ezirányú tevékenységünket ki kívánjuk terjeszteni a szakmai, a munkahelyi érdekvédelem, a potenciális munkaadókkal (vendéglátóhelyek, műsorirodák, utazási irodák) való kapcsolattartás, piackutatás, közvetítés területeire. Javítani kívánjuk a képzés és az átképzés meglévő feltételrendszerét, különös tekintettel az utánpótlás nevelésére, illetve a hangszerváltás lehetőségének megteremtésére a munkaerőpiaci pozíciójavítás érdekében. Célunk az érrdekvédelem mellett a cigányzenei szolgáltatás színvonalesésének megállítása, illetve visszafordítása. El kívánjuk érni, hogy a magyar cigányzenészek méltó utódai lehessenek Bihari Jánosnak, Dankó Pistának, Magyari Imrének, Rácz Lacinak, Rácz Aladárnak, Járóka Sándornak. Ebben számítunk a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Zeneművészek Szövetsége és az Országos Szórakoztatózenei Központ támogató együttműködésére. Rácz Sándor elnök Magyar Fórum 1992. március 19. A csúsztatásokról Sajnos idősebb vagyok már annál, hogy bizonyos új fogalmakat megértsek: itt van például a csúsztatás. Mi is ez tulajdonképpen? Más mondatainak összefüggéseiből való kiemelése, esetleg más sorrendben való közlése, egyes részek kihagyása, amelynek eredményeként az eredeti mondanivaló értelme jelentősen megváltozik, esetenként teljesen ellenkezőjére fordul. Ez a csúsztatás, ha jól értem. De a mi generációnk ezt nem csúsztatásnak, hanem hazugságnak nevezi. Miért ez a nagy szemérmesség, miért nem lehet a hazugságot nevén nevezni?! Legnagyobb ellenzéki pártunk képviselői és szellemének formálói rendszeresen „csúsztatnak", a sajtóban, a televízióban, a rádióban. Növekvő ingerültséggel figyelem tevékenységüket. Liberális alapelvük: nem baj, ha nem igaz, csak a kormánynak ártson. Sajnos azonban nem állnak meg itt. Rendszeresen járják a külföldet - csak most kelet helyett nyugati irányban - és, elvakultan szidják a kormányt nyilatkozataikban, de készek ilyen tartalmú cikkek írására is, amelyeket megjelentetnek a nyugatiak ijesztgetésére. Vádjaik az antiszemitizmus és a fasiszta átrendeződés veszélye. Pontosan tudják, hogy e két kérdésben igen érzékeny a nyugat, ezzel lehet politikailag aláásni a kormányt, és ezzel lehet elriasztani a befektetőket, súlyos károkat okozva Magyarországnak. Ez kérem nem csúsztatás, ez hazaárulás. Egy liberális honatya mostanában a Parlamentben fasisztázik, egy pillanatig sem hagyva kétséget afelől, hogy a Hunnia című folyóirat és annak a szerzői a fasiszták, meg akik a környékén vannak. S ha korrekt választ kap, abba nem nyugszik bele, a fasisztázást folytatja. Érdekes módon ezt az urat egyáltalán nem zavarja, hogy az MSZMP székházában géppisztollyal „gyakorolnak" mondván: szükség lehet még arra. Talán megígérték neki a bántatlanságot? De a liberális ellenzék nemcsak riogat és uszít, tesz is a kormány ellen. A kommunistáktól örökölt 22 milliárd csődtömeg és a piacgazdaságra való áttérés eredményeként sok a létminimum közelében élő ember, s ezek zöme a nyugdíjasok közül kerül ki. Az MDF a maga módján segíteni akart, megszervezte az MDF piacokat, ezeken a kispénzű emberek lényegesen olcsóbban, még az ő számukra is megfizethető árakon juthatnak élelmiszerekhez. Ezért azután ezek a piacok viharos gyorsasággal nagy népszerűségre tettek szert, segítséget adnak a rászorulóknak. Úgy gondolnánk, hogy minden jóérzésű ember támogatja ezeket a piacokat. A jóérzésű emberek igen, de nem úgy az SZDSZ! Először az Illik kerületben támadták meg az MDF piacot, 8- 10 gépkocsival belehajtva a tömegbe. Tavaly a pesterzsébeti liberális polgármester és csapata próbálta az MDF piacot kiszorítani Erzsébetről, most a szombathelyi liberális városháza teszi ugyanezt. Céljuk világos: nem a rájuk bízott lakosság megsegítése, hanem ellenkezőleg, a minél nagyobb nyomor a kívánatos. Nagyobb nyomor, nagyobb zavar. S ugye, a zavarosban jó halászni? Barsi Gyula Budapest Tisztelt Olvasóink! Köszönjük friss reagálásaikat a napi-heti eseményekre. Amit csak lehet- az adott terjedelemben - leközlünk. Most, mint látják, az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatos véleményeket. Ezt nem fejezzük be ezzel az összeállítással, de szeretnénk, ha minél több közérdekű témáról elmondanák véleményeiket. Tisztelettel: a Szerkesztőség A Magyar Demokrata Fórum megrendezi II. Gazdasági Konferenciáját „A stabilizáció után" címmel A konferencia színhelye: Balatonfüred, SZOT Szálló Ideje: 1992. április 11-12. PROGRAM 1992. április 11. 9.00. : A konferencia megnyitása Előadó: dr. Für Lajos, az MDF ügyvezető elnöke 9.30.: Iparpolitika Előadó: dr. Szabó Iván, ipari és kereskedelmi miniszter 10.15.: Szünet 10.35.: A gazdasági növekedés feltételei Előadó: dr. Kádár Béla, külgazdasági miniszter 11.20.: Konzultáció és vita 13.00. : Ebéd 15.00. : Pénzügyek és szociálpolitika Előadó: dr. Pongrácz Tibor, pénzügyminisztériumi államtitkár 15.45.: A munkanélküliség kihívása Előadó: dr. Farkas Gabriella, az MDF alelnöke 16.30. : Konzultáció és vita 19.00. : Vacsora 1992. április 12. 9.00. : Privatizációs stratégia Előadó: dr. Szabó Tamás, tárcanélküli miniszter 9.45. : A mezőgazdaság privatizációja - új utakon az agrárgazdaság Előadó: dr. Bogárdi Zoltán képviselő, az MDF elnökségének tagja 10.30. : Szünet 10.45. : Konzultáció és vita, utána a konferencia zárása 13.00. : Ebéd A konferenciára jelentkezni lehet levélben, vagy telefonon 1992. április 3-ig naponta 10-től 18 óráig Markos Ödönnénél. Cím: 1027. Budapest, Bem 1. tér 3. Telefon: 115-9690/14 mellék. Fax: 115-2436 A konferencia részvételi költsége: Szállás, reggelivel: 1.000-1.500 Ft/fő/nap Igény esetén szervezett ebéd: 450 Ft, vacsora: 360 Ft A részvételi díjat a helyszínen kell fizetni. A szállás elfoglalható április 10-én a délutáni óráktól. Az alkotó vitában való részvételére számítva: az MDF Gazdaságpolitikai Bizottsága Kilenc kérdés Gadó György országgyűlési képviselő úrnak Budapest Igen Tisztelt Képviselő Úr! Őszintén sajnáljuk, hogy felszólalása ügyében a Házelnök úrhoz írott levelünk rosszallását váltotta ki, mi több, türelemre késztető írásunkat egyenesen arcátlanságnak nevezi. Bár belátná, hogy környezete türelmére valóban szüksége van, hiszen Ön a sztálini brosúrák legvadabb zsargonjában, a legszélsőségesebb jelzők kíséretében fenyeget, ostoroz boldog-boldogtalant. Mintha politikai nézeteinek vonatkoztatási pontja a szinte már fokozhatatlan szélsőbal volna, ahonnét nézve az egész világ egyenletes nürnbergi barna színű. Ön kérdéseket intézett az ország miniszterelnökéhez a képviselő jogán. Engedje meg, hogy most- az állampolgár a képviselőhöz - mi tegyünk fel néhány kérdést Önnek: 1. Elismeri-e, hogy Magyarország a magyar nép országa ugyanúgy, ahogy Spanyolország a spanyoloké, Franciaország a franciáké stb? 2. Szolidaritást vállal-e a magyar néppel, amelynek Ön a képviseletére vállalkozott? 3. Megengedhetőnek tartja-e Ön, hogy az ország bármely polgára a világ közvéleménye előtt időnként, avagy szakadatlanul rágalmazza hazáját? 4. Hazájának tartja-e Ön Magyarországot? 5. Egyetért-e Ön a kommunizmus eszméivel és azokkal a módszerekkel, amelyeket ezen eszmék uralomra juttatására és fönntartására 1917 óta világszerte alkalmaztak? 6. Elhatárolja-e magát mindazoktól a bűnöktől, amelyeket 1919- ben és 1945 után a kommunizmus nevében ennek az országnak a népe ellen elkövettek, s elítéli-e ezeknek a bűnöknek kiagyalóit és elkövetőit nemzeti, faji, vallási hovatartozásukra való tekintet nélkül? 7. Elítéli-e Ön a 10 milliós Magyarországon 6 millió magzati élet kioltásával megvalósított népirtást, elítéli e rémtett kiagyalóit és végrehajtóit? 8. Emberjogi szempontból egyenrangúnak tartja-e az ország minden állampolgárát, vagy netán úgy véli, hogy vannak csoportok, amelyek valamely elv alapján fölülállnak a törvényen, akik érinthetetlenek, s akiknek magatartása bírálat alá nem vonható? 9. Egyetért-e Ön a „bűnös nemzet" tételével és gyakorlatával, s vallja-e, hogy a német megszállás idején 1944 és 1945-ben egy kislétszámú kollaboráns csoport által elkövetett bűnökért az egész ország népének bűnhődnie kell, ötöd vagy heted íziglen is? Reméljük, hogy kérdéseink megválaszolása az Ön részéről nem ütközik akadályba, és így világosabb képet nyerhetünk az Ön életelveiről. Dr. Sebestyén Béla a Herman Ottó Társaság ügyvezető alelnöke Dr. Szíj Rezső a Herman Ottó Társaság elnöke Szívélyes üdvözlettel