Magyar Fórum, 2012. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

2012-08-09 / 32. szám

2012. augusztus 9. Magyar Fóri­m Mószeroló levél Aczél György elvtársnak A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvég­zése után - 1954-ben - került a Szegedi Nem­zeti Színházba Káló Flórián (1932), újdon­sült és szépséges feleségével, Demján Edittel (1932). Nagyon hamar az egész város kedven­cei lettek. 1956. október 23-án este a tüntetők felkeresték a színházat is, ahol aznap a Szent Johannát játszották. Az előadás szünetében Bicskey Károly (1920) színész, színházi kosztümben az épület erkélyéről elszavalta a Nemzeti dalt. A tüntetés a városban, az elő­adás a színházban folytatódott. Az előadás végére a tüntetők útvonala ismét érintette a színházat és ekkor a színészek is és a közön­ség is csatlakozott. Együtt vonultak a Klau­zál térre, ahol rövid beszédek és szavalatok következtek. Ekkor Bicskey Károly a Szóza­tot, Káló Flórián pedig a Nemzeti dalt szaval­ta el nagy átéléssel és fergeteges sikerrel. Néhány nap múlva egy újabb spontán nagy­gyűlésen Káló Flórián ismét szavalt a Kos­suth szobornál, majd amikor megválasztásra kerül a Szegedi Nemzeti Színházban a forra­dalmi bizottság, Bicskey Károly elnök mel­lett az egyre népszerűbb ifjú színész is tagja lett a forradalmi testületnek. (Forrás: Állam­­biztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - ÁBTL V-145069 számú dosszié) De nem csu­pán tag volt, hanem igen aktív tag is, s amikor a szegedi színészek egy delegációt menesz­tettek a fővárosba, a Színház- és Filmművé­szeti Szövetség forradalmi bizottságához, Káló Flórián is velük utazott. Sőt, a forrada­lom leverése után, 1956. november végén, ami­kor a szegedi munkástanácsok küldöttsége az akkor megfogalmazott követelésekkel Bu­dapestre utazott a Kádár János vezette Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz és a Nagy­budapesti Központi Munkástanácshoz, Ká­ló Flórián színészt is magukkal vitték. (For­rás: ÁBTL V-145749/1 számú dosszié) A for­radalomban szerepet vállalat Káló Flórián tudta, hogy neki minél előbb távozni kell Szegedről, menekülni a kommunista bosszú elől. Erre csak 1961-ben kínálkozott lehető­ség, amikor a budapesti József Attila Színház részéről fogadó­készség mutatkozott. Termé­szetesen csak az után, hogy a főhatóság bele­egyezését megszerezték. A főhatóság akkor a Művelődésügyi Mi­nisztérium volt. A színházi ügyek pedig Aczél György (1917) miniszterhelyetteshez tartoz­tak. Aczél György Appel Henrikként látta meg a napvilágot. Ifjú korában, még az 1930-as években eltántoríthatatlannak tűnő cionista volt. De miután változnak az idők, s változ­nak az emberek is, a cionista Aczél hamaro­san kommunistának állt. Mint illegális kom­munista tevékenykedett és ennek következ­tében még a börtönéletet is megkóstolta. A vészkorszak közeledtén gyorsan áttért - per­sze csak látszólag s színlelve - a római katoli­­­­kus vallásra, így a munkaszolgálattal meg­úszta a holokauszt vészterhes időszakát. A veszély elmúltával a cionizmus után eldobva a katolicizmust is, megint kommunistának állt. Sőt, funkcionáriusnak, előbb a főváros­ban, majd Zemplén megyében. 1949-ben már megyei titkára az MDP-nek Baranyá­ban. Ekkor letartóztatták és koncepciós eljá­rásban hosszú fegyházbüntetésre ítélték. Né­hány év múlva, 1954-ben szabadult, rehabili­tálták és kárpótolták. 1956 októberében Aczél György a legelsők között csatlakozott Kádár Jánoshoz és az MSZMP-hez. 1956. november 1­1-én,az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ülésén Ká­dár János akkori álláspontjával teljesen össz­hangban azt hangoztatta, hogy nekünk feltét­lenül szükségünk van olyan emberekre, akiknek a tömegek előtt hitelük van, szükséges, hogy ezek­kel megegyezzünk. (Forrás: Magyar Országos Levéltár - MOL 288 T.4. csop. 1. e.e.) Mind­ketten, sőt a többi jelenlevő is ezek alatt az emberek alatt Nagy Imrét és társait értették és még azt is határozatban rögzítették akkor, hogy Nagy Imre alakítson munkás-paraszt kor­mányt. Ez volt 1956. november 11-én, és eh­hez képest 1958. június 16-án Nagy Imrét és néhány társát fölakasztották. 1957 áprilisában Aczél György a művelődés­­ügyi miniszter egyik helyettese volt, 1958-tól a miniszter első helyettese. Ebből a pozícióból küzdötte fel magát a Kádár-korszak legfőbb kultúrpolitikusává. Magyarországi pályafu­tása alatt volt egy időben az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára is és miniszterel­nök-helyettes is, végül pedig az MSZMP Központi Bizottsággá Társadalomtudomá­nyi Intézetének főigazgatójaként, több a még ma is funkcióban levő politikus kinevelője. (For­rás: MOL 288 T.5. csop. 1025. 6.e.) A rend­szerváltozás forgatagában jobbnak látta, ha kereket old. Mint volt cionistának kézenfek­vő volt az útirány Bécs felé. Tovább már nem jutott, hamarosan meghalt, s feltehetően nem a római katolikus egyház szertartása szerint te­mették, amely egyház - s nem a hit! - csak ad­dig kellett neki, amíg menekülést remélt általa. A címbeli mószeroló levelet Aczél György 1960-ban kapta, amikor a művelődésügyi miniszter első helyettese volt. A feladó pedig nem más volt, mint a régi ismerős és elvtárs, Komócsin Mihály (1925), a hírhedt szegedi Komócsin-klán tagja, akkor éppen az MSZMP szegedi városi bizottságának első titkára. Komócsin Mihály az apja - id. Komócsin Mihály (1895) - révén kapcsolódott be a test­vérével, Komócsin Zoltánnal (1923) a moz­galomba. Előbb a szegedi ifjúkommunisták egyik vezetője, majd a szovjet megszállás után aktívan kivette részét a rendőrségi szervező munkából és nagybátyja, Komócsin Illés (1898) a szegedi Politikai Rendészeti Osztály (a PRO, az ÁVO elődje) vezetője volt, amíg ostobasá­gából következő alkalmatlansága miatt le nem váltották. Komócsin Mihály 1948-ban az MKP nagyszegedi bizottsága titkárának helyettessé, 1949-ben titkára lett, feltétlenül osztályhű és párthű elvtárs(Forrás: MOL 276 T.54. csop. 102. o.e.) 1951-52-ben az MDP Közpon­ti Vezetőség agitációs és propaganda osztá­lyának helyettes vezetője, tehát a pártköz­pont munkatársa, de „kicsit önkényeskedő”. 1951-ben ebből a beosztásából leváltották, mert a munkájában mutatkozó hibákat nem is­merte el, a bírálatot nem fogadja el, képességeit túl­becsüli, ... politikai fejletlensége sem teszi alkal­massá jelenlegi beosztását. Ezért áthelyezték a budapesti XII. kerületi pártbizottságra titkárnak. 1954-ben ismét sikerült neki előbb­re lépni a beosztásbeli grádicson, mert az MDP Heves megyei bizottságának első titká­ra lett. Azt teljesen pontosan nem lehet tudni, hogy Komócsin Mihály 1956 decemberében még Egerben volt-e, amikor Gyurkó Lajos (1912) vezérőrnagy rendteremtő alakulatai halálos áldozatokat és sebesülteket követelő akciókat hajtottak végre a városban és a megyé­ben. 1956 legvégétől már biztosan az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság pártszervező­je volt egészen 1957 márciusáig. Ekkor Sze­gedre küldték és ő lett az MSZMP szegedi városi bizottsággának első titkára. Ez kö­szönhető volt elsősorban a Komócsin-klánhoz tartozásának, de annak is, hogy az addigi he­lyi pártvezetőket nem tartották alkalmasnak. 1956 októberében a szegedi városi MDP bizottság első titkára Ladányi Benedek (1920) volt. A megváltoztathatatlan és szélső­séges rákosista Ladányi Benedeket 1956. ok­tóber 26-án reggel, néhány órával a szegedi sortűz eldördülése előtt - amelyre a tűzpa­rancsot a már említett Gyurkó Lajos vezérőr­nagy adta ki - a szegedi városi MDP bizottság leváltotta Ladányi Benedeket, ráhárítva minden felelősséget. Az MSZMP szegedi vá­rosi pártértekezletén 1957. július 18-án La­dányi elvtárs, akkor már mint a városi tanács elnökének helyettese, beismerte: Kétségtelen, hogy szektás vonás volt, amit én csináltam. (...) De nem csak szektás hibák voltak, voltak súlyos hibák is, hogy az ellenségre nem ütöttünk idejében. (Forrás: MOL 288.f. 21(1958) csop. 21. o.e.) Ladányi Benedek azonban a magas tanácsi funkcióban sem maradhatott sokáig. 1958- ban ebből is menesztették, mert a városi ta­nács személyzeti osztályvezető nőjével „megkü­lönböztetett baráti kapcsolatot” épített ki, amely­ből Szegeden politikai botrány lett. (Forrás: MOL 288 T.21 (1958) csop. 2. e.e.) Ladányi elvtárs ment a süllyesztőbe. A szegedi városi MDP bizottság másodtit­kára 1956 októberében - Ladányi után tehát a párt első helyi embere - Vereska András (1914) lett. A forradalom alatt azonban ő is leszerepelt. 1957. október 27-én került sor a városházi díszteremben a forradalmi városi vezető testület, a Néptanács - későbbi és vég­leges nevén a városi Forradalmi Nemzeti Bi­zottság - megválasztására. Ekkor éles táma­dás érte az addigi kommunista városvezetést, a tanácselnököt, Dénes Leót (1897) a terem­ből is kizavarták. Ekkor Vereska András za­varában így védekezett: Gyűlölöm a régi veze­tést és én akasztanám fel őket először. Más forrás szerint így szólt: Legszívesebben én raknám először a kötelet Rákosi és Gerő nyakába. (For­rás: ÁSZTL V-144704/1 számú dosszié) Ezt pedig soha nem bocsátották meg az addigra már szélsőbaloldalivá avanzsált Szegeden Vereska Andrásnak. Még hogy Rákosi és Ge­rő elvtárs nyakába kötelez! Nem felejtendő, hogy Gerőné Fazekas Erzsébet (1900) egy időben Szegeden volt egyetemi tanár. Veres­ka András is ment a süllyesztőbe korábbi fő­nöke Ladányi elvtárs után! Az MSZMP szegedi városi bizottságának első titkára tehát Komócsin Mihály lett, aki a szóban forgó levelet 1960. július 19-én írta meg a következő szöveggel: Kedves Aczél Elvtárs! Amikor legutóbb Szegeden járt, kérte, hogy küldjünk Önnek fényképeket halló (he­lyesen itt is és később is Káló - BL) Flórián szí­nész ellenforradalmi ténykedéséről. Kíván­ságát teljesítve mellékelünk néhány felvé­telt.­­Bár a felvételek homályosak, ennek el­lenére nevezett tisztán felismerhető. A felvé­telek 1956. október 28-án (helyesen október 25-én - BL) délután a Klauzál téren lezajlott el­lenforradalmi tüntetést örökítették meg, ahol Kalló Flórián a Kossuth szobor talapzatára felállva szavalta el a „Talpra magyar”-t és „ruszkik haza” jelszóval izzította az ellen­­forradalmi hangulatot. (Forrás: ÁBTL V-150384 számú dosszié) A levelet Komócsin Mihály mellett aláírta Sárközi István is, aki a Szovjetunióban vé­gezte tanulmányait, a forradalom előtt az egyetemi marxista-leninista tanszék tanára volt, utána pedig az MSZMP szegedi városi bizottság kulturális osztályát vezette. A meg­torlás során tagja volt több szegedi pedagó­gus forradalmi tevékenységét vizsgáló fegyelmi bizottságnak. (Forrás: ÁBTL 0-14967/367 számú dosszié) A mószeroló Komócsin Mihály egy ideig -1971-74 között - a Csongrád megyei tanács elnöke volt, majd hosszú ideig az MSZMP Csongrád megyei bizottsággának első titká­ra. Nem sokkal a rendszerváltozás előtt vonult nyugállományba. Bálint László Csatáry ott sem volt Alaptalannak találta a Budapesti Nyomozó Főügyészség a náci­vadász Efraim Zuroff állítását, miszerint a háborús bűntettel gya­núsított Csatáry Lászlónak köze lehetett az 1941-es kamenyec-po­­dolszkiji deportálásokhoz. A kirendelt szaktanácsadó szerint Csa­táry 1941-ben nem tartózkodott Kassán, és lehetősége sem lett volna beavatkozni a deportálásokba. A hírműsorban kitértek arra, hogy Csatáry Lászlót, a kassai inter­nálótábor volt parancsnokát kétszer jelentette fel Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója. Először az 1944-es, majd később az 1941-es deportálások miatt. Az 1944-es kassai eseményekkel kapcsolatban a Budapesti Nyo­mozó Ügyészség a múlt hónapban háborús bűntett miatt gyanúsí­tottként hallgatta ki a most 97 éves férfit. Az 1941-es kassai depor­tálásokkal, vagyis a munkaszolgálatból visszahívott, majd halál­tá­borokba küldött emberekkel kapcsolatban azonban a kirendelt törté­nész szaktanácsadó tisztázta Csatáryt. Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője a műsorban el­mondta: „A nyomozás során eddig beszerzett adatok szerint a felje­lentő állításával szemben a gyanúsított a kamenyec-podolszkiji de­portálásokkal nem hozható összefüggésbe.” A szóvivő rámutatott: a kirendelt szaktanácsadó szerint doku­mentumok bizonyítják, hogy Csatáry László az 1941-es deportálá­sok idején nem tartózkodott Kassán, ráadásul akkori beosztása miatt nem is tudta volna befolyásolni a háromszáz hontalan zsidó depor­tálását. A szaktanácsadó kiderítette azt is, hogy az akkor hatályos jogszabályok alapján hontalan zsidókat nem küldhették munkaszol­gálatra, így őket Csatáry nem is hívhatta vissza. mti A minőségi újságírásért Bojtár B. Endre Van egy társaság, akik minden évben díjakat adományoznak, a MINŐSÉGI ÚJSÁGÍRÁ­SÉRT. Hogy ki erre a méltó, azt egy zsűri dönt­heti el. A zsűri vezéregyénisége a Magyar Na­rancs c. lap főszerkesztője Bojtár B. Endre, aki­nek apukája Bojtár Endre arról ismerszik meg, hogy sem élőt sem holtat nem kímél. Egy hetilapban most éppen Antall Józsefet, Jeszenszky Gézát, Csoóri Sándort, Romsics Ignácot és persze elsősorban Orbán Viktort és kormányát, nemkülönben a rájuk szavazókat -antiszemitának, fasisztának, nácinak vagy ezen eszmék szálláscsinálójának nevezi. De ne ragadjunk le az apák és fiúk toposznál, a dolgot magát nézzük, jelesül Bojtár B. Endre főszerkesztő urat. A hetilap 1 db A/4-es terjedelmű oldalán Or­bán Viktor miniszterelnökkel kapcsolatban a MINŐSÉGI ÚJSÁGÍRÁSÉRT díjat adomá­nyozók testületében fő­szerepet játszó főszer­kesztő Bojtár B. Endre, nem csak a minőségi újságírók ítésze, hanem még a Príma díjnak is birtokosa, a következő megállapításokat és jel­zőket gondolta a kb. 20-20 mondatnyi cikk­ben közreadni: már a száját is elérte a szar, nacionalista maszlag előrelátás teljes hiánya, megbukott, elherdált, alkotmányellenes, magánvagyon lenyúlása,­­ megfélemlítés, parasztvakítás, hazugságfolyam, hazugságok, hazugság, erőszak, lopás, nyílt fenyegetés, ellopás, kontraproduktív, kalandor, átgondolatlan, irreális. Tőkés László református püspök kapcsán: seggnyalás, na, elmész te a jó húsba, szégyen, bő nyállal ekézi, belepofázott, egyre nagyobb kiterjedésű, félázsiai minisz­terelnök, nyúlfarknyi gondolkodásra is képtelen, tockos, bugris, impertinencia, szerencsétlen. Orbányosi A minőségi újságírásért alapítvány védnöke a Budapesti Brit Nagykövetség, támogatója a Vodafone, a Richter Gedeon és a pwc (Price­­waterhouse könyvvizsgáló cég). czyla 15

Next