Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1966
A régi és az új híd
helytelen, mert a budapesti viszonyok között még hosszú ideig a villamosvasút marad a legfontosabb, nagy tömegek szállítására alkalmas közlekedési eszköz. Újabb terv készült, amely a kocsipályát, ismét a járdák rovására, 12 és fél méterre növelte. Mindez még elfért volna a láncok között. Figyelembe kell venni a százéves fejlődést 1956-ban azonban már ez az elképzelés is megdőlt; rájöttek, hogy a 12 és fél méter is túl szűk. A tervező ismét megpróbálta kiszélesíteni a kocsipályát. Még mindig megtartották a tervben a régi híd architektúráját, de a gyalogjárókat két oldalt, a főtartókon kívül helyezték el. Ezáltal 15,6 méteres pályának tudtak volna helyet szorítani a két pilon (torony) között s a kívül elhelyezett két járda három-három méter széles lett volna. A tervező azonban arra is rámutatott: ha a hídtornyok cirádáit és burkolását elhagyják, a kocsiutat 16 méter szélesre lehetne ugyan készíteni, de ez sem elég, mert, ha a százéves fejlődést figyelembe vesszük, feltétlenül hatnyomú kocsiutat kell építeni. Ehhez az elképzeléshez a közlekedési szakemberek is csatlakoztak, mert így, az általuk feltétlenül szükségesnek tartott villamosvasút is helyet kaphatna a hídon. Kitűnt azonban, hogy a hat nyomvonal a régi hídszerkezetbe még akkor sem illeszthető be, ha a gyalogközlekedést a láncokon kívül helyeznék el, mert a láncok közötti 16 méteres sávba nem szorítható be a minimálisan 18 méteres hatnyomú úttest. A régi híd súlyos, szecessziós, kovácsoltvas díszítő elemeit mind el kellene hagyni. A jelentékenyen szélesebbé vált híd önsúlya megengedhetetlenül nagy lenne, a régi alapozást csak igen költséges megerősítéssel lehetne felhasználni. Végeredményben a régi alakban felépített Erzsébet-híd rendkívül drága és valószínűleg túlságosan esetlen formájú lenne. Ez a megoldás — régi forma, lánchíd-szerkezet, oldalirányú kiszélesítés — tehát nem jöhetett számításba. Az 1898-tól 1903-ig épült Erzsébet-híd Európa legnagyobb függőhídja volt és építésének idején a nagy mérnöki alkotások közé számított